world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Megosztás

1977 - Torontó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptyCsüt. Május 15, 2014 10:00 pm

alexander lana
lezárt játék ;; imádtam minden percét ^^

Vissza az elejére Go down



Olivia G. Westfield
welcome to my world
Olivia G. Westfield

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
314
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptySzomb. Feb. 22, 2014 7:27 pm


Lana && Alex



Nagykorú? Pedig olyan tizennyolc, tizenkilencre tippeltem volna. Ahhoz képest elég jól tartja magát, minden elismerésem az övé. Legalább nem egy megrontott hölgy, aki már e korban ezerszer volt használva, s alig lehet felismerni egykor milyen szép volt. A fű. Úgy osztogatják, mintha ingyen lenne. Nincs vele semmi bajom, nekem egy csöppet sem árt, de ezek a kislányok tönkremennek. Ráadásul hamar. Teherbe esnek, a "szeretkezz ne háborúzz" szlogen már körbejárta az egész országot, embertelen körülmények közt élnek, gyermekeik halva születnek. Hát kell ez Amerikának?! Nem. Bárcsak több ilyen Lana természetű lenne, sokkal csábítóbb egy színtiszta friss vér, mint egy káros, elszíneződött undormány.
Nagyon halk volt, és igazán magának való. Sebaj, majd az este folyamán ez meg fog változni. - Nem kell tőlem félned. Mármint, tudom, hogy egy idegen vagyok, de csak kedveskedni próbálok. - ráztam meg egyszerűen a vállamat, és a pultot kezdtem fixírozni tekintetemmel. Nos, akkor hogyan tovább? Még két-három ital - gondolom ez lesz az első lerészegedése -, aztán elviszem egy sötét helyre, és lecsapolom. Sőt még az is lehet, hogy ő lesz az új bábum, Crystal úgyis felmondta a szolgálatot múlt héten. Igaz, nem szőke, de nem szeretnék egyhamar megválni tőle, ha már majdnem mindennap néztem a csinos kis arcát. Már most felizgat a puszta elképzelés, ahogy kikötözve hófehér, vékony kis vállaira hull sötétbarna haja, miközben a vér csöpög le róla.. Mámorító..
- Eleinte erős, utána megszokod az ízét, és nekem kell majd visszafognom téged. - biccentettem az itala felé, és próbáltam jó kedvet faragni. Körülöttünk mindenki kacagott, néhol pusmogtak, összebújtak, mi pedig szinte kussban ültünk egymás mellett. Ha kérdeztem is, akkor is csak egy-két szóval felelt.
És megszólalt a kislány! Követtem pillantását, és egy erősen hiányos öltözetű hölgy lépett ki az ajtón, mögötte egy elhízott egyed követte. Egészen idáig éreztem a piától bűzölgő szagát.
- És ez még csak a kezdet. - sóhajtottam, és lehajtottam az egészet. Intettem a pincérnek, és egy újabb kört rendeltem kettőnknek. És tényleg csak a kezdet volt. Egyre több üres pohár sorakozott fel mellettünk, ráadásul még engem is jócskán megviselt. Azt se tudom, hogyan jutottunk ki onnan, s merre tovább..

JÁTÉK LEZÁRVA!
ezer elnézést a késésért.. a jelenben bepótolom! Wink
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptySzomb. Okt. 05, 2013 3:59 pm

alexander lana
I know if I go, I'll die happy tonight

Féltem bármit is mondani, vagy gondolni, mikor közelhajolt hozzám, és azt hiszem, a hajam illatát szívta be éppen. Okosnak mondanám-e magamat? Hát... én nem jártam neves egyetemre. Sőt, egyetemre sem jártam, hiszen örülök, hogy a középiskolát fedezni tudtam. Nem volt könnyű gyermekkorom, és azt hiszem, ezt ő is tudja, hiszen huszonévesen nem tanulok még, hanem egy kis bisztróban dolgozom. Nem azért, mert akarok... hanem mert muszáj megtennem.
- Életem legjobb estéje már úgyis várat magára egy ideje... - suttogtam elpirult arccal, egy apró kis mosollyal, hiszen aligha nevezhetném legjobb estének azokat a napokat, mikor otthon ültem, és a barátnak nem nevezhető egyedekkel valami ócska játékot játszottunk, vagy beszélgettünk, ami abból állt, hogy én hallgattam, ő beszélt. Soha sehol nem tudtam kibontakozni. De talán... nem is akartam? Nem, ez nem igaz. Lehetőségem nem volt rá!
Udvarias volt. Kinyitotta előttem az ajtót, mikor beléptónk abba a kis bárba, vagy nem is tudom, minek nevezzem ezt a helyet... nem jártam még előtte soha itt, és ami azt illeti, kétlem, hogy valaha meg is fordulok újra errefelé, de tudtam, hogy tartozom a nyers szavaimért egy itallal. Vagy kettővel.
- Már nagykorú vagyok - bólintottam egy kis mosollyal, majd egyik kezemet illedelmesen a pultra csúsztattam, és ahogy tovább fürkésztem arcát, a szemeit, amivel rámnézett... más esetben ettől már megijedtem volna. Szó ne essék róla, most is féltem. Mert olyan volt, mint valami ragadozó, aki most rögtön fel akar engem falni. Féltem, rettegtem belül, de nem engedtem, hogy arcomon mindez látszódjon.
Rendelt, de szavait alig hallottam abból a világból, ahol jelenleg a fantáziám és képzeletem járt. Soha, senkivel kapcsolatban nem fordult meg a fejemben semmi, ami beletartozott az esküvő utáni "eseményekbe", hiszen így neveltek. Vagy fogalmazzak úgy, ilyesféle szó soha nem hagyta el ajkaimat. De az agyam olyan volt, mint egy felfedezetlen kincsesbánya, amit még senki nem járt be. Ő most elindult... és azon kaptam magam, hogy olyasféle gondolatok időznek meg fejemben, melyek nem helytállóak... melyek bűnösek, és nem akarom, hogy lássa rajtam, mennyire beindította a fantáziámat. Nem passzolna hozzám egy ilyen égő tényező.    
- Nem - feleltem röviden és tömören a kérdésére, majd beleittam a poharamba, és kicsit megrázkódtam a hirtelen ízvilágtól. Ebben aztán van alkohol... amiben szintúgy nem vagyok járatos.
Aztán ismét visszanéztem a szemeibe, zavartságom ekkor már talán az egeket súrolta, és ez néha kihatott testemre is, hiszen megremegtem a közelségétől, még ha nem is mozdult. A fejemben újra és újra bizarr képek jelentek meg... ez a férfi túl vonzó. Mocskos gondolatok előidézője a fejemben. El kellene menekülnöm előle, mielőtt olyan leszek, mint a többi nő, aki nyíltan paráználkodik ebben a sötét világban.
Végignéztem a helyen, és csak ennek voltam szemtanúja. Egy nő, aki alig viselt olyan ruhadarabot, mely eltakarta testét, egy férfi kíséretében távozott. Éjjeli pillangók tömkelege uralja ezt a szegény kisvárost, boldogtalan férfiaknak mintha csak ez lenne a megmentő tényező.
- Undorító ez a város. Néhány éve még nyoma sem volt ezeknek a nőknek itt - böktem fejemmel az említett irányba, hogy ezzel is megpróbáljam elterelni gondolataimat, és elvegyem róla szemeimet.

493 szócska izé.... Embarassed  ©️

Vissza az elejére Go down



Olivia G. Westfield
welcome to my world
Olivia G. Westfield

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
314
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptyCsüt. Szept. 26, 2013 10:08 am


Lana && Alex



Tekintetéből egyedül a zavarodottságot tudtam kivenni, holott inkább örülnie kéne, amiért egy olyan férfi, mint én meghívta egy italra. Természetesen a lány még mit sem sejtett az estéről. Be kellett vallanom, hogy ez számomra lesz kedvező, és csakis tőle függ, hogy hogyan fog hozzá viszonyulni. Valószínűleg az első harapása lesz a kicsinek, az mindig fájdalmas, de majd megigézem. Vagy nem.. Úgy sokkal kívánatosabb a vér, hisz a halandó félelme egy újabb löketet ad az egésznek.
- Lana.. – tettem úgy, mintha életemben először most hallottam volna a nevét, holott már számon se tudom tartani, mióta vagyok vele tisztában. Egyrészt hallottam, hogy a munkatársai evvel a névvel illették őt a bisztróban, a névtáblája is elárulta, ami a bal melle fölött díszelgett a kis egyenruháján. Egyszóval én mindent tudtam. Ez több, mint egy szó tehát fogjuk arra, hogy rég jártam ki az iskolákat. De! Mentségemre szóljon, hogy olyan neves helyeken is folytattam már a tanulmányaimat, mint például az Oxford, Cambridge, Princeton, meg hasonlók. Az már más kérdés, hogy be is jártam-e…
Közelebb hajoltam hozzá, és mélyen beszívtam hajának érdekes illatát. Kávébab.. Nem is csodálkoztam rajta, hisz egy nap alatt számos fekete mérget kell megcsinálnia. – Okos lány vagy, Lana. Ugye tisztában vagy vele? – búgtam sejtelmesen a fülébe, majd kiegyenesedtem. A gúnyos vigyoromat gyorsan eltűntettem az arcomról, mielőtt észrevehette volna. Nem kell rosszra gondolnia, vagy inkább legyen tisztában a csapdával? Amelybe egyenesen készül belesétálni? Jó kérdés.
- Mindegy. – legyintettem a kezemmel, és megigazítottam az ingem gallérját. – Egy itallal ki tudsz engesztelni. – ingereltem tovább a lányt, és még mindig a válaszára vártam. Éééés.. dobpergés. Igeen! Eljön velem, és még az igézést sem kellett használnom. Komolyan ez valami szerencsenap, majd valamire kéne fogadnom, és akkor be lesz bizonyítva, hogy tényleg az-e.
- Kedves Lana. – nehéz lesz erre a névre ráunnom. – Készülj fel életed legjobb estéjére. – böktem a fejemmel a szemközti bárra. Szerencsére minden sarkon volt egy hasonló kis kocsma szerűség. A lényeg,
hogy áruljanak italt, és akkor mindenki boldog. – Remélem, elmúltál már huszonegy éves. – vigyorogtam, és zsebre vágott kézzel elkezdtem elindulni az előbb kiszemelt hely felé. – De ha nem az se baj! – halkan felkacagtam, és miután odaértünk nyitva tartottam számára az ajtót. Így legalább hátulról is alaposan szemügyre vehettem őt, bár mondjuk a bisztróban nem egyszer tettem ezt. A bárpultnál foglaltunk helyet, a hely nem volt túlságosan zsúfolt. Az emberek nagy része ilyenkor vagy tüntetett, vagy még dolgozott. A maradék pedig elüldögélt itt, itták az italukat, és Beatlest dúdolgatták.
Könyökömmel a pulton támaszkodtam, s szemem sarkából a mellettem ülő lányt fürkésztem. Csak reménykedni tudtam benne, hogy pár ital után fel fog éledni, és nem fog faképnél engem hagyni.
A szolgálólány észrevett minket, és egyből odatipegett hozzánk. Igazán szemrevaló egyed volt, aki mindenét kirakta a nagyobb borravaló érdekében, de jelen pillanatban nem igazán tanúsítottam felé nagy érdeklődést. – Egy skót whisky, és egy lemon gin a hölgynek. – adtam le a rendelést, és ha a számításaim nem tévedtek egy ilyen, és önnön fogja a nyakát feltárni nekem.
- Nem gyakran szoktál ilyen helyekre járni, igaz? – kicsit közelebb hajoltam felé, és próbáltam valamiféle beszélgetést elindítani, nehogy már szó nélkül igyunk egymás mellett. Amúgy is szokásaim közé tartozott az áldozataim megismerése. Mondjuk nem azért, hogy utána részvételemet fejezzem ki a családnál, hanem ilyenkor ki szoktam deríteni, hogy mégis kivel hozott össze a sors. Meglepő, de vannak páran, kik tisztában vannak a létezésünkkel. Na, ott kell futni. Az idők során még mindig nem haverkodtam össze a verbénával.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptyHétf. Szept. 23, 2013 6:40 pm

alexander & lana
I know if I go, I'll die happy tonight


Nem tudtam hovátenni a történteket. Agyam egyre inkább kattogott, hogy miért pont velem történik mindez? Egy ilyen férfi mióta fürkész olyan lányt, mint én? Hiszen egy szürke kisegér is színesebb, mint én. Hát akkor... mi oka van rá? Aztán felrémlett, hogy nem vagyok én csúnya lány... csak elrejtem azt, ami megadatott. És nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy a külvilág ennek jelét is adja. Nagyon szokatlan... főleg egy ilyen... férfitól...
Szinte éreztem, hogy pírfoltok jelennek meg az arcomon, és próbáltam nem a tekintetét nézni, de hihetetlenül nehéz volt ez a küldetés. A tekintete olyan lebilincselő volt, olyan színes, olyan... sokat ígérő. Nem láttam még soha párját ennek. És engem nézett... mélyen kutatott bennem. És kirázott a hideg attól a gondolattól, ahogy szinte láttam, hogy olvas a fejemben, és bennem. Mintha számára egy egyszerű nyitott könyv lennék. Pedig nem vagyok könnyen megfejthető. Eddig legalábbis azt hittem, hogy így van. De... tévedni emberi dolog.
- Hát... én... nem is tudom... - kezdtem bele tétován arra, mikor megkérdezte, hová sietek ennyire. Mentem volna már a közeléből, mert féltem, hogy megzavarja a lelki békémet, és egyensúlyomat. Kerültem az efféle férfiakat. Tudtam, mit akar mindegyik. Egyszerűen tudtam, hogy csak a ruhadarabokat akarják levarázsolni a nőkről, majd többé nem hallani róluk. Egyetlen éjszakára vágynak valakire, majd többé látni sem bírják. Most mégsem tudtam egy egyszerű viszláttal itthagyni... nem voltam rá képes...
- Lana. A nevem Lana. De ne tegyen úgy, mintha nem tudná - bukott ki belőlem meggondolás nélkül. Uppsz, ez ostoba lépés volt. Nem jó magamra hergelni egy ilyen erősnek tűnő férfit. De mégis igazam volt! Nap mint nap járt be a bisztróba, naponta többször hallhatta elsuhanni maga mellett a nevemet, ahogyan a munkatársaim megszólítanak. - Sajnálom. Nem akartam ilyen... nyersen fogalmazni - próbáltam meg aztán menteni a menthetőt, majd kicsit pironkodva ismét oldalra fordultam. - Öhm... rendben. Egy italba beleegyezem - biccentettem aztán. Ha már ennyire nem bírtam a számmal, talán ez jó lesz... "engesztelésképpen". De tekintetét látva kételkedtem abban, hogy egyáltalán képes felfigyelni a nők egyszerű, néha bántó csiripelésére. Olyan volt, mintha itt helyben valamiféle igézés szállta volna meg tekintetét. Olyan csillogás , melyet ember még talán nem látott. És ez még inkább... megolvasztott valamiért... már képtelen voltam csak úgy levenni róla a szememet. Nem ment. Mintha lehetetlen küldesét próbáltam volna teljesíteni.
Words: passz Music: summertime sadness Notes: -


Vissza az elejére Go down



Olivia G. Westfield
welcome to my world
Olivia G. Westfield

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
314
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptyVas. Szept. 22, 2013 2:12 pm


Lana && Alex


A fiatal lány tekintetét fürkészem, de ugyanakkor az arcát is figyelem, és próbálok valamit leolvasni róla. Elég egy jel. Ismerem az efféle lányokat, kik egy szösztől is összerezzennek, s úgy mutatkoznak be a világnak, mint valami ártatlan bárány. Csalókák. Ők a legvadabbak az ágyban, ráadásul azt hitetik el velünk, hogy elérhetetlenek, de ugyanarra várnak, mint mindenki. A kéjre.
- Ugyan, semmiség! - legyintek a kezemmel, majd zsebembe dugom azt, és körbepillantok. Az alsó ajkamba harapok, majd ismét letekintek a nálam jóval alacsonyabb, illetve kinézetileg is fiatalabb lányra. A bőre.. oly tökéletes, oly halvány. Látszik rajta, hogy még nincs megművelve. Szegénykémnek mennyire fájhatna az, ha a hosszú agaraimat belemélyesztem a kis nyakába. De mégis kit kell nekem sajnálnom?
Senkit! Ez a sors jutott rá, sőt ha létezik fent az az úgynevezett Isten, na akkor őt lehet emiatt hibáztatni! Hogy miért? Mert ő hozta létre első sorban eme világot. Oly erőkkel ruházta fel ezt a földet, hogy az idő és a tudományok fejlődősével tovább lehetett fejleszteni az embert. Manapság már nem csak ártatlan halandók futkároznak körbe-körbe. Már minden van. Bram Stoker Drakulája hozzánk képest egy nagy semmi! Ha már tőle rettegnek az emberek, akkor mit tennének, ha rájönnének arra, hogy vannak boszorkányok, ráadásul vérfarkasok is?
"én most... mennék tovább" ~ evvel az egy mondatával sikerült visszazökkentenie a világba, és gyorsan elállom az útját. - Hová a nagy sietség? - teszem fel a kérdést, miközben egy pimasz vigyor játszadozik a szám szélén. Ennyire félelmetesnek alaknak tűnök, hogy a nők menekülnek előlem? Pont, hogy fordítva szokott lenni a helyzet, ők rohannak utánam, s nem nekem kell tepernem.
- Még csak a nevedet sem tudom. - világítok rá a tényre, holott én az előbb mutatkoztam be neki. - Kérlek, drágám. Csak egy ital, semmi több. Utána esküszöm, hogy én magam foglak hazakísérni. - még mindig nem állok el előle, és azt a pillantásomat vetem be, amely szinte leolvasztja a bugyit a nőkről. Még pár ilyen tekintet, és szó szerint a tenyeremből fog enni.

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptyCsüt. Aug. 01, 2013 12:36 pm

alexander & lana


- Üdvözlöm a Corner Bistro-ban. Mivel szolgálhatok? - kérdeztem a magam józan, kislányos hangján. Naponta akár harmincszor, negyvenszer is, miközben a kis noteszemmel sétálgattam az asztalok között, és felvettem a jelenlévők rendelését. Általában csak kávé volt a kérés, valami süteménnyel, ebéd időben tésztafélék, húsok, és ehhez hasonló finomságok. Szerettem itt dolgozni, pontosan emiatt. Az, hogy életem nagy részét árvaként töltöttem el, arra ösztönzött, hogy megtaláljam a helyet, ahol otthon lehetek. Kerestem az otthont. És ez az ételillat... mindig azt érzékeltette velem, hogy hazaértem. Itt vagyok itthon. Annak ellenére, hogy a munkaidő végén ugyanúgy haza kell mennem a kis szállásomra.
Sokan voltak itt olyanok, akik visszatérő vendégek. Köztük volt egy férfi is, aki majdnem napi szinten megjelent az utóbbi időben. Ritkán szolgáltam ki én, hiszen nem egyedül dolgozom itt felszolgálni, de jobb szerettem nem figyelni rá. Egyrészt, mert ha észreveszem, hogy bámul, zavarba jövök. És szerencsétlenkedem. Három kávésbögrével a tálcámon pedig nem jó szerencsétlenkedni. Inkább kerültem a pillantását, még akkor is, ha a tekintete annyira magával ragadó, és szinte egyetlen pillantással képes lenne felfalni. Nem ilyen neveltetésben részesültem. Vagyis... nem részesültem semmilyenben. Egyszerűen számomra a saját magam tisztelete nem abból áll, hogy minden férfi le tud venni a lábamról. Huszonkét éves vagyok, nincs vőlegényem, nem voltak kalandjaim. Ez nyilván nehezen emészthető egy hippikkel teli városban is, akik azt hirdetik, hogy szeretkezzünk és ne háborúzzunk. Részemről én vívom a saját magam háborúját.
Hátrasétáltam az öltözőbe, és átöltözni kezdtem, hogy hazamehessek. Letelt a munkaidőm, így egy apró sóhajjal vettem fel a cseppet sem sokat mutató ruhámat. Nem akartam hogy bámuljanak. De néha nem kellett ahhoz felfedni a testemet, hogy rám nézzenek. Elég volt az arcom... csak az arcom...

Nem figyeltem a bisztróra már, mikor kiléptem onnan. Elköszöntem a lányoktól, de a vendégek ilyenkor már nem számítottak, maximum egy köszönés erejéig.
Egy sóhajtás kíséretében vonultam végig az utcán pár lépés erejéig, a jelzőtáblát figyelve, hogy odaérek-e még mielőtt átváltana, de ekkor egy belém ütköző alakot érzékeltem, mire hirtelen felhőköltem, és a táskám kiesett a kezemből, mindenfelé borítva a tartalmát.  
Ő volt az. A fickó a bárból, ahogy hirtelen ránéztem, de jelenleg az volt a fontos, hogy ne hagyjak el semmit, ami fontos. De ő már guggolt is le, és mire én ezt megtehettem volna, már össze is szedte a cuccaimat. - Óh... köszönöm - mondtam, miközben megköszörültem a torkomat, és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, mely zavartságomat is tükrözhette. Alexander. Nem hétköznapi név, sőt. Talán még nem is találkoztam a környezetemben olyannal, akit így neveztek volna el.
- Bocsánat, csak... a jelzőtáblát figyeltem, és... nem láttam, hogy valaki velem szemben jön - jött ki néhány mentegetőző szó az ajkaimon, még nagyobb zavart váltva ki belőlem, belenézve a szemeibe. Amiről elfeledkeztem, hogy én nem mutatkoztam be. De annyira kiment a fejemből a ilyenkor szokásos etikett.
- Ha nem haragszik, én most... mennék tovább - próbáltam valahogy menteni magam ebből a zavart helyzetből. Legalábbis nekem az volt, ha egy férfi úgy nézett rám, mint ez a férfi. És... tipikusan az a helyzet, mintha nem kapnék levegőt.




 Words: 499  Music: donna  Notes: - 
Vissza az elejére Go down



Olivia G. Westfield
welcome to my world
Olivia G. Westfield

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
314
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptySzer. Júl. 31, 2013 11:35 am


Lana && Alex



Már egy ideje figyelem őt. Távolról. Még sosem mutatkoztam be neki, pedig már tudom, hogy Lana Brooks-nak hívják, hol lakik, és hogy van a munkabeosztása. Szinte mindent tudok róla. Gyönyörű lány. Lélegzetelállító. Olyan testtel van megáldva, amelyért férfiak ezrei megbolondulnak. Köztük vagyok én is..
Csak hát a ruháival nem nagyon hangsúlyozza ki, inkább elrejti őket a göncök alá. Pedig manapság a titkos gyűléseken, az olyan fiatalok, mint ő szabadon hagyják testüket. Mennyi orgián vettem már részt, de sehol.. sehol nem találkoztam még olyan lánnyal, mint ő. Kell nekem.. Akárcsak egy estére, de meg akarom őt kaparintani. Olyan sok jó nő van ezen a világon.. Ez a virágszál pedig szemmel láthatóan még érintetlen.
Végignézek magamon, fehér ing, szakadt farmer. Sokkal jobban nézek ki, mint ezek a ficsúrok itt a közelemben. Amint látom, hogy hátramegy az öltözőbe átcserélni ruháit, felállok a helyemről. Már rég kifizettem a shake-emet, legalább evvel nem kell bajlódnom.
- Vigyázz már hová mész. - morgom halkan az egyik srácnak, kibe belé mentem.
- Mit ugatsz? - fogja meg a karomat, és égő pillantását belém vési. Mit képzel magáról ez a kis mihaszna kölyök? - Tessék? - fordulok felé, és lerázom magamról a kezét. Fogva tartom tekintetét, és közelebb lépek hozzá. - Most azonnal menj haza, ülj le az ágyadra, és addig ne hagyd abba az ujjaid rágcsálását, míg le nem téped őket. Mind. A. Tízet. - hangsúlyozom ki, tekintete üres, és elkezd kifelé menni. Basszus! Nem fogom megtalálni őt, ha így haladok tovább.
Gyorsan szedem
a lábaimat, a végére már ki is futok a bisztróból. Pont szembe sétál velem. Zsebbe dugott kezekkel megyek felé, lehajtott fejjel a járdát nézve. Szándékosan nekimegyek, táskájának tartalma a földre hull.
- Ez nem az én napom, bocsánat. - guggolok le, felszedve a dolgait. - Kérlek, hadd tegyem jóvá. - adom oda a holmikat, és kiegyenesedek. - Alexander, Alexander Cromwell. - nyújtom felé a kezemet. "Jól jegyezd meg ezt a nevet... mert ma este ezt fogod kiáltozni."
Vissza az elejére Go down



Olivia G. Westfield
welcome to my world
Olivia G. Westfield

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
314
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  EmptyKedd Júl. 30, 2013 2:58 pm

***
Vissza az elejére Go down



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: 1977 - Torontó 1977 - Torontó  Empty

Vissza az elejére Go down

1977 - Torontó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: Emlékszel még, mikor...?-