world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Hullaház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
28
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Hullaház Csüt. Dec. 05, 2013 12:02 am


Marcus & Moira

Nem lelkesedtem azért, hogy új társat kapjak magam mellé. Mióta itt élek, azóta küszködtem azzal, hogy végre megbízzak Peterben és mikor végre sikerült, ő tovább áll. Nagyszerű. Fanyar mosollyal ajkaimon vettem át a gőzölgő feketét majd a hullaház felé vettem az irányt. Magabiztos léptekkel hagytam magam mögött a viháncoló fiatalokat. Nem vetettem meg őket amiért élvezték az életet, hogy akaratlanul torpantak meg mikor egy újabb vicc elhangzott de ennek ellenére nem is voltam elragadtatva tőlük. Minduntalan arra emlékeztettek, hogy az én kislányom soha nem nőhet fel… hogy alig ötévesen már búcsút kellett mondania ennek a világnak.
Megszoktam már ezt a szagot, így nem lepődtem meg mikor benyitottam az üggyel kapcsolatos holttest mellé. A fertőtlenítő keveredett a  formaldehid jellegzetesen csípős szagával. Ezt a testet azonban még nem balzsamozták be. Felnyitva fogadott. Lépteim koppanását elnyelte az alacsony mennyezet, amire tekintetem emeltem, amikor belöktem az ajtót. Tapasztalatból tudtam, hogy jobb, ha az első pillantásom nem egy feltárt testű, kiürített holttestre vetül. Ugyan sokat láttam az évek alatt, de attól még nem kellett szeretnem. A halottkém már várt engem pedig, szokásomhoz híven, pár perccel előbb is érkeztem. – Ne kíméljen doki. – Sajnos soha sem tette. Ez viszont a szakmámmal járt. Halál. Mindkét szakmámmal. Egy mely a halandó világnak szolgál s egy másik melyben az emberek által ismert árnyoldal mélységeiben jelent védelmet. – Hannah Cirus. 34 éves, fehér nő. A halál oka fulladás. – ujjai a nyakszirt vonalára mutattak, ahol kötélhez hasonló nyomokat lehetett látni. – A gyilkos alapos volt. Lemosdatta a nőt miután végzett vele. Addig azonban kíméletlen volt… - csóválta meg a férfi a fejét és felsóhajtva hívta fel figyelmemet az áldozat mellkasára majd combjaira. – Ezek premortem sérülések. Újra és újra felhasította a bőrt és a húst, de csak addig a pontig amíg a sérülések nem jártak túl nagy vérveszteséggel. Az artériákat gondosan elkerülte. Mint azt mondtam… - Ekkor lépett be a férfi. A boncmester ugyan felé fordult de én, meg sem mozdultam. – Késett. – jegyeztem meg egyszerűen és a nő fölé hajolva vizsgáltam meg alaposabban a combon végigfutó vágásokat. Merev rosszallással és megfeszülő testtel érzékeltem, ahogy közelebb lépett hozzám és végül erőt véve magamon pillantottam rá. Enyhe orosz akcentussal mutatkoztam be neki. – Moira Berkowitz. S ha jól sejtem, maga az új… partnerem. - kézfogás után ismét a dokié volt a figyelmem. - Ügyelt rá, hogy ne hagyjon nyomot maga után.  

words: 381 | music: Darkness | note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hullaház Szomb. Nov. 23, 2013 5:25 pm



Troy & Rose

You don't wanna know how i really am

Jobb szeretem a kevésbé hullaszagú, tiszta és élő helyeket. A temetőben maximum a sírkövek a nyomasztóak, no meg a tény, hogy egykor emberek fekszenek a föld alatt pár méterrel. Noha örülök, hogy nem egy sírt kell kiásnom, mert ahhoz aligha lenne kedvem. Akkor itt inkább feladom a nyomozást, és keresgélek máshol. Szerencsémre a szőke vámpírlány segítsége pontosnak bizonyult, és a keresett célszemély a hullaház egy hűvösen tartott fiókjában végezte.
Ahogy a folyosókat szelem, egy pillanatra sem kételkedem abban, hogy egyedül leszek, de ahogy belépek a terembe, egyből rájövök, az élet nem csupa számításból és véletlenből áll. Bár láthatóan nem zavartatja magát, ahogy én sem, amikor meggyullad az asztali lámpa égője, egy pillanatra felvonom szemöldököm. Hát persze, gondolhattam volna, hogy nem holmi ember jár-kel idelenn az élőktől távol álló helyen.
Ahogy felolvasom a boncolási könyvben olvasottakat, és némi hozzáfűznivalót is teszek, megbizonyosodhattam róla, hogy az illető tényleg nem ember.
-Mi tagadás van tapasztalatom, sok ilyen helyen jártam már.-dobom a paksamétát az asztalra, mivel a hamis írásnak hasznát nem veszem, a hulla pedig már aligha beszél, és nyilatkozik nekem arról, ki tette ezt. Mégis nyugtával dicsérd a napot, nem volt felesleges ide jönnöm.
Kíváncsiskodó kérdésem nem rám jellemző, mégis felteszem, hiszen a hullaházba való betörés nem épp mindennapi és szokványos. Valahogy nem lep meg a válasza. Kérdésére én is készségesen, mégis tömören reagálok, nem kötök semmit az orrára.
-Hasonló. Bár jobb szeretek kevésbé büdös helyeken keresgélni. -vonok vállat egykedvűen, s szinte érzem, ahogy szememben megcsillan a gonoszság egy apró, de látható szikrája. Figyelem, ahogy kihúz egy fiókot, majd miután a kihűlt egykori emberi testet megpillantom, egy ideig nem szólalok meg, viszont hiába vagyok vámpír a látványa még így is taszító.
-Hát, meg kell hagyni, ő sem néz ki túl jól.-lépek közelebb, s így immár teljes mértékben látható leszek, mindenféle árnyék és egyéb sötétet rám szóró dolog elől.
-Bár ahogy elnézem többre számítottál.-mérem végig tekintetemmel a testet, s ahogy üres tekintet helyett üres szemgödröket látok, valami belső erőtől vezérelve gonosz mosolyt húzok számra. Bárki is tette ezt szegény párával, elismerést érdemelne.
-Rosemarie vagyok. De szólíts csak Rose-nak.-mutatkozom be, bár a helyszín nem épp bájcsevejre alkalmas. Kezet ugyan nem áll módomban nyújtani, s el is lépek a tetem mellől, amit inkább tetemnek, mintsem hullának neveznék. Az asztalnak dőlök újra, és ahogy a hideg fém asztal a kezemhez ér, egy pillanatra elgondolkodom azon, vajon ha nem haltam volna már meg, hová temettek volna. Mármint ha nem változom át, hanem szerencsétlen módon egyszer csak eltávozom.
>Words:409< >Music:Blind< >Kapkodtam egy kicsit, a sűrű délutánom miatt : /<
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hullaház Szomb. Nov. 23, 2013 4:22 pm



Rose & Troy


Volt szerencséd valaha hullához? Nem sokban különböznek azoktól a lényektől, akiket a filmekben látsz. Talán kevésbé véresek, kevésbé oszlanak és kevésbé bűzlenek. A fertőtlenítő átható szaga elnyomja a holttest áporodott bűzét és tűrhetőbb, illatnak korántsem mondható aromát varázsol neki. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezeknek nem hullanak szét a tagjaik, mint a hivatásos élőhalottaknak, akik a filmvásznon szerepelnek és akik igazából nem léteznek. Legalábbis nem természetes, vegyszerekkel előállítható módon, mint abban a remekműben... Kaptár, ugye? A filmek megszállottjaként nagyjából mindegyik hasonló műalkotás történetével tisztában vagyok és ez alól a World War Z sem kivétel. Vicces, mennyit nevetnek az emberek ezen filmek és könyvek valóságalapján, miközben a természetfeletti közelebb van hozzájuk, mint hinnék. Egy vagyok azok közül, akik kellő idő és energia felhasználásával életet tudnék lehelni egy ilyen merev, mozdulatlan testbe. A mágia sok mindenre képes, főleg ha évek óta gyakorlod és nem épp a legnemesebb célokra. A lelkem már a "gonoszé", na és? A Jó szolgálatában lenni nem sok kiváltsággal és sikerrel jár. A világ jó boszorkányai ma már elgyengültek és legyőzöttek. Nincs ok, amiért változtatnom kéne életstílusomon.
Nem rezzenek össze, mikor a semmiből terem mellettem egy nevenincs nő. Az arcát keresem, a sötétség viszont nincs segítségemre. Idegszálaimmal a világosság gondolatára koncentrálva próbálok fényt csalni a feketeségbe... majd hirtelen felkapcsolódik egy asztali olvasólámpa. Némán nézem, mit csinál, miközben visszatolok egy fiókot a helyére. Keserédes mosollyal rázom a fejemet. Nem állt szándékomban befejezni a keresést csak azért, mert ő megjelent, bár kifejezetten érdekelne, mit keres itt. Nem sok hozzám hasonló elme kíván éjnek évadján a hullaházba jönni.
- Egy helyi rendőr a gyilkos kezére játszott - teszem hozzá, mikor megállapítását hallgatva önkéntelenül is szavak jönnek számra - Jó észrevétel, kizárt az öngyilkosság - Jennifer Wise nem az első esetem volt New Orleans-ban, bár tény, hogy az első furcsaságnak nyíltan bejelenthetem. Persze az én véleményem nem igazán kell senkinek. Én csak a piszkos munkát végzem, a boncmester tartsa meg magának az észrevételeit. Pedig, ha tudnák, hogy sokkal többet tudok ezekről a dolgokról, mint ők összesen egybevéve...
Nem érzem azt, hogy magyarázkodnom kellene, főleg nem valakinek, aki könnyedén lehet olyan veszélyes, mint amilyen én magam vagyok. Észben tartom, hogy halandónak esélye sincs ellenem. Boszorkány vagyok, méghozzá nagy erejű. A kor nem számít, a tapasztalat viszont annál inkább. Gyerekkorom óta temérdek időt fordítok képességeim fejlesztésére és a saját határaimat is feszegetem. Egy ember nem jelent veszélyt számomra, még a legádázabb sorozatgyilkos sem.
- Keresek valamit. Illetve, valakit - nekitámasztom vállamat az egyik négyzet alakú acélszekrénynek és erőteljesen mustrálom a velem szemben ténykedő nőt - Neked mi a mentséged a garázdálkodásra? - vonom fel szemöldökömet és közben kinyitom egy hozzám közel eső szekrényt.
A címkén a keresett név díszeleg: Rene Carson. Mosolyba rándul szám sarka, végül kihúzom az egész szekrényt, hogy a test teljes alakját láthassam. Lerántom a lepedőt, Rene meztelen teste pedig feltárul előttem. Hosszanti vágás húzódik a hasán, szemgödreiben lyuk tátong, amint eltávolítottam a szemgolyókat, csodaszép szőke haja pedig már hiányos - nem tudom, mikor és ki borotválhatta le, ezt kivételesen nem én tettem.
- Megvagy - súgom magam elé, majd kezeire téved tekintetem, keresem a gyűrűt, amit hanyag módon az ujján hagytam. Nincs ott, hát persze. Miért is lenne? Minden testékszert eltávolítunk róla, mikor tüzetesebben átvizsgáljuk.
Magamban szitkozódok és nem sok tart vissza attól, hogy felborítsam az egész asztalt, amin Rene teste fekszik.

Words: 547 ✗ Music: standing in the darkNote: kicsit összecsapott, ezer bocs ✗ ©


A hozzászólást Troy Shepard összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 24, 2013 2:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hullaház Szomb. Nov. 23, 2013 11:47 am



Troy & Rose

You don't wanna know how i really am

Ha az ember nyomokat keres, mi a legjobb hely erre, ha nem a hullaház New Orleans belvárosában. A város hírhedt vagy híres királyával nem állt szándékomban mesedélutánt folytatni, így a sikátorok helyett a tágas, és forgalmas utcákon sétáltam el a jellegzetesnek mondható épületig, mely épp olyan  volt számomra, mint az összes többi, amiben megfordultam. A vámpírbarbi, akit több száz kilométerre innen megöltem, azt mondta az egyik áldozata ebbe a hullaházba került. Ha nem hazudott, akkor minden bizonnyal erre is megfordult az általam keresett személy. Magassarkúm hangos kopogás közepette kísért utamon, hajam szoros kontyban a fejem tetején próbálta túlélni az idő megpróbáltatásait. Ahogy beléptem az épületbe, megcsapott a szag. Talán a tudatalattim is játszott velem, hisz a jól ismert szag már-már az orromba szorult az évek alatt.
Ahogy lépteimmel átszeltem a folyosókat, és a lépcsőket, lépteim egyre halkabbak lettek, míg végül olyannyira könnyen lépdeltem, hogy hangtalanul suhantam végig a keresett hűvös, és nem épp kellemes szagú teremig. De a szag mellé egy ember jellegzetes szaga is párosult.
Ahogy beléptem, mindenféle előjelentkezés és bejelentés nélkül szólaltam meg.
-Nem gondoltam, hogy épp ma este, épp ilyen időben fog más is hullanézőbe indulni. De ne zavartasd magad.-legyintek, és gonosz mosolyt húzok ajkaimra. Napgyűrűm vörösen izzik, mint mindig, s kezd kirázni tőle a hideg, hogy akárhányszor a keresett vámpírom közelébe kerülök, mintha vérvörös színe még erősebb lenne.
Teszek egy lépést előre, és bőrdzsekim kicipzározva, egy könnyed mozdulattal kihúzok egy fiókot. A név szerint bizonyos Jennifer Wise volt az áldozat. Noha a nyakán csupán két apró seb volt, sejtettem előre, hogy mi volt vele a pontos célja. Elfintorodtam, ahogy egy férfi lába jelent meg előttem, és azzal a lendülettel toltam vissza a fiókot. Majd még egyet kihúztam, és szerencsémre több megrázó férfilábban nem kellett részesülnöm. A hófehér bőrön véraláfutások voltak, de a cédulán a név stimmelt. Kihúztam hát a fiókot, és lehúztam róla a lepedőt, épp annyira, hogy a nyakát és a teste felső részét láthassam.
A karcsú testen nyoma sem volt vámpírtámadásnak, csupán egy-két véraláfutásnak. Furcsa volt, de ahogy jobban megnéztem a karját, halovány vágásnyomokat találtam. Jellemző. Visszatoltam a fiókot, és az útközben ellopott kartont kezdtem el lapozgatni.
-Jennifer Wise huszonhét éves fehér nő. A halál oka öngyilkosság, a csuklón ejtett sebek miatt elvérzett. Persze. És közben a nyakát meg a combját szorongatta. Bambi pedig puszipajtása volt egy grizzlynek. -olvasok hangosan, és fejtem ki véleményem, majd a mappát az asztalra dobom, és újra a fiúra nézek.
-Gondolom nem a barátaidhoz jöttél. Ha csak nem vagy kórboncnok.-érdeklődöm, és karjaim keresztbe fonva mellkasom előtt, nekidőlök az egyik fióksornak. Túl sok félnivalóm nincs, igazság szerint egy kellemesebb helyen is szívesen csacsognék, bár aligha hiszem, hogy hasznát venném. Ki tudja.

>Words:441< >Music:Animals< >Lesz ez még több és jobb is<
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hullaház Pént. Nov. 22, 2013 7:02 pm



Rose & Troy


Eső, hideg, szél.
Ez vett körül aznap, mikor egy viharvert dzsekiben, iskolatáskámmal a vállamon hazaértem a vitára, ami tudatosította bennem, hogy nevelőszülőkkel élek már tizenkét éve. Az érzés nem fogható semmihez, viszont volt min levezetni a dühömet, így sosem panaszkodtam miatta.
Eső, hideg, szél.
Most is ők nyúzzák a kabátomat, miközben a lelkemben törökülésben pihenő Fájdalom igyekszik sátrat verni bennem hosszabb távra. Nem engedhetem, elvégre huszonnegyedik éve már, hogy igyekszem mindent és mindenkit kizárni magamból. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a boldogság vagy épp csalódottság, mint határozottságom és egykedvűségem gyilkosai, felocsúdjanak bennem és elpusztítsák azt, amin évek óta fáradozom.
Nehéz lenne elmagyarázni, miért öltem meg Rene-t. Rene rendes lány volt és nem tett semmi rosszat az emberiséggel. Ha jól tudom még buzgó híve is volt Istennek, aki mint tudjuk, sosem létezett - nem az én világomban. Az a lány tudott és megértett valamit, amit mi egyszerű emberek sosem fogunk és birtokában volt az a dolog, ami legtöbbünkben nincs meg - a szeretetnek. Vagy valami ahhoz nagyon hasonló habitusnak. Vannak orvosok, akik azért kísérleteznek emberekkel, hogy egy jobb világot teremtsenek és felfedezésük hasznára váljon a következő generációnak. Próbálnak jól cselekedni, de nagyon ritka az, amelyik maradandót alkot, a legtöbbjük ugyanis csak növeli a halottak számát országunkban. De mi van velünk? Velünk, kíváncsi kutatókkal, akiket nem érdekel például a rák ellenszere, de veszettül szeretnénk kifejleszteni az emberi test hibernálását vagy épp klónozását. Ez utóbbiba tartozom én is és szükségem volt Rene-re, hogy befejezhessem projektemet. És ha Rene-nek ehhez meg kellett halnia, hát megöltem.
"Miért pont én?" Emlékszem a hangjára, az arcára, sőt még az illatára is. Könnyek borították az arcát, némelyik már az állán csepegett le, én meg letöröltem onnan egy száraz ruhával, amit a szekrényben találtam. Meg akartam nyugtatni és elmondani neki, hogy jó célt szolgál mindezzel, de fölöslegesek voltak a szavak. Nem hitt volna nekem. "Egy beteg állat vagy!" Sokszor a valóság egészen más, mint ahogy a filmekben látod vagy elképzeled. Rene úgy beszélt velem, amit én a helyében nem engedtem volna meg magamnak... de hát ez én vagyok, az pedig ő. Illetve, ő VOLT.
Reggel csak egy sajtos szendvicset ettem, így kezdek most már megéhezni. A hasam többször is megkordult, de azzal nyugtatom magam, hogy ha ezzel hamar végzek, utána beülhetek a Cromwell Bárba és megehetek egy hamburgert vagy valami hasonlót. Esetleg egy kávé is megtenné, ami azt illeti.
A hullaház messze van Holly lakásától. Túl messze, így kénytelen voltam taxit fogni és táskát venni a vállamra, mert nincs időm arra, hogy hazaszaladgáljak a létfontosságú dolgaimért. Tegnap este megfordult a fejemben, hogy elhozom innen Rene testét, mert annak ellenére, mennyi becstelenségem tettem vele, tiszteltem. Tiszteltem ezt a testet, ami valami nyomorult, semmitmondó lelket tartalmazott és ez a test, ami rengeteget segített nekem, megérdemli, hogy tiszteletteljes helyre kerüljön - a temetőbe. Ma reggel viszont úgy döntöttem, elhozom, amire szükségem van és távozok, mintha nem is jártam volna ott.
Beléptem az épületbe, kisebb, mint amire számítottam. Chicago-ban kétszer ekkora volt, ami talán erős túlzás, de az én szememben mindenképp tágasabb volt, mint ez. Persze össze kell húznom magamon dzsekimet, mert többször is megborzongok, míg leérek arra a részlegre, amelyet keresek. Megnyalom számat, majd grimaszba rándulnak vonásaim, mikor megérzem azt a jellegzetes bűzt, amit a hullaszag áraszt magából és amit a fertőtlenítő némileg elnyom. A táskámat lehajítom egy székre, körbekémlelek, majd látván, hogy tiszta a terep, odalépek az első fémajtóhoz és kinyitom. Látni akarom, ki van benne és reménykedem, hogy Rene az. A lábujján fityegő címke tudatja velem, hogy bizonyos Arthur Rybak holttestével van dolgom. Visszatolom a pasast és bezárom az ajtót, majd egy másikhoz lépek.
Egy pillanatra elfog a félelem: mi van, ha itt találnak? Azzal nyugtatom magam, hogy nincs okom aggodalomra. Hajnali egykor nem fog idetévedni senki az ég egy adta világon.

Words: 613 ✗ Music: wizardNote: ultragyenge, de lesz jobb ✗ ©
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
♔ The Garden.
► Age :
711
► Total posts :
692

BLOODSUCKER †


TémanyitásTárgy: Hullaház Hétf. Júl. 29, 2013 7:25 am

◯ ◯ ◯
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Hullaház

Vissza az elejére Go down

Hullaház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Francia negyed-