world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Megosztás

Bár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Henry Peterson
welcome to my world
Henry Peterson

► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
35
► Total posts :
151

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptyPént. Feb. 26, 2016 11:34 pm

Rose & Henry
you dont have to be afraid love

Nem mondom, hogy meglepett a tenefon hívás és még az sem, hogy néhűny percig végtelen csönd volt a vonal másik oldalán. Türelmes ember vagyok. Megvárom még összeszedi gondolatait és bátorságát és nem zavar az sem, hogy épp egy tárgyalás közepén sikerült megtalálnia. Mikor végre eljut odáig, hogy találkozót beszéljünk meg, megkönnyítem a dolgát. Megnevezem a helyet és az időt majd pedig megnyugtatom anélkül, hogy észrevenné; légzését lelassítom, ellopom idegességének minden kincsét és még csak nem is veszi észre. Aztán lerakom és folytatom a tárgyalást a tőzsdecápákkal.
Este mikor hazaérek a futásból a tus alá állva élvezem ki a forró vizet. Hálás vagyok amiért a nő össeszedte a bátorságát. Kell nekem a figyelemelterelés. Hazel nélkül üres a lakás. Kihalt. Az életem mióta eltűnt belőle, szürke és mocskos. Nincs más benne csak a munka és a vadászat.
Krista. Krista lépett még bele az életembe és nem véletlen szentelek annyi időt arra, hogy jó vadászt faragjak belőle. Nem viselném el ha a nő halála az én lelkemen száradna. Az első akit közelebb engedtem magamhoz Hazel eltűnése óta.

A zakó tökéletesen simul alakomra, látszik, hogy szabó készítette és nem egy olyan darab amit az ember megkap egy kínaiban. A nyakkendőm finoman oldva de nem lazán vagy hanyagul öleli körbe nyakamat. Tekintetem metsző hidegen fürkészi át a bár embereit. Keresek. Veszély után kutatok és érzékeim nem is hagynak cserben de nincs miért aggódnom. A nőt is azonnal meglátom. Az órámra tekintek. Időben érkeztem, ő pedig előbb. Bíztató kezdet és az is megmosolyogtat, hogy nekem ütközik. - Kisasszony. - biccentek majd mielőtt még a szépségem elmenekülhetne, határozottan és ellentmondást nem tűrve mégis mindenféle erőszakos megnyilvánulástól mentesen terelem a lefoglalt boksz irányába a nőt és kihúzva számára a széket ültetem le. - Voltam oly bátor, hogy meglepjem kegyedet. S azt gondolom nem tévedtem a mérettel sem. - kacsintok Rosera és átnyújtom kis szatyromat amiben egy pár kényelmes, lapos talpú, öltözetéhez tökéletesen passzoló balerina cipőt talál. Nem hiába no, nem ő az első nő az életemben. Ismerem őket mint a tenyerem. Persze, mindegyik a magas sarkúra esküszik és bár nem tagadom, hogy igenis tetszetős látvány számomra egy pár tökéletes vádli a tökéletes cipőkbe bújtatva, Rose azért tetszik mert nincs szüksége ilyen kis apróságokra ahhoz, hogy magára vonzza a tekintetem. Épp ártatlansága és szemérmessége tetszik, az a szűziesség amit ma már ritkán látni s ó félre ne értsen engem senki; számomra egy az életet élvezni akaró és képes nő, aki megszerzi amit akar, épp oly mocskosul vonzó mint az előttem ülő virágszál. Rose azonban még magának sem meri bevallani vágyait. Nem mer szembenézni sem a gondolattal, hogy szeretné ha megérinteném, úgy, ahogy egy férfi teszi. Nem. S én épp ezért akarom magaménak tudni. Megismertetni saját vágyaival, legtitkosabb és leggátlástalanabb gondolataival.

©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptyHétf. Feb. 22, 2016 7:04 pm

TO: HENRY


Még sosem vesződtem ennyit egy ruha kiválasztásával, mint ma és még sosem gondoltam meg annyiszor magam a találkozót illetően, mint ma. Jó sok történés ez egy napra azén életemben, ami azt illeti.
A ruhák, a cipők vagy egyáltalán a divat világa, azt hiszem nem, hogy másik városban vagy bolygón, hanem másik univerzumban van hozzám képest. Nem tudok különbséget tenni magassarkú és magassarkú között, csak annyit róluk eszembe, hogy bár csinosak, fél óra múlva mindenki megbánja, hogy felvette őket, egy óra elteltével pedig csak a fájdalom marad. Jó, a fájdalmat pont, hogy mindig is egészen jól viseltem másokhoz képest, de ez a lényegen nem változtat.
Fürdőköpenybe burkolózva válogattam ki a ruháimat, egyiket a másik után pakolva az ágyamra és minél inkább néztem őket, annál inkább estem kétségbe. A farmer póló kombó biztos, hogy nem jó?!
Hosszas – nagyon-nagyon hosszas – gondolkozás és tanácstalan álldogálás után végül egy sötétkék darab mellett maradok. Követi az alakom, nem is túl mini, de azért térd felett végződik vagy tíz centivel. Fekete vékony övet teszek a derekam köré díszítésként és a tükör előtt forogva aggodalmaskodok, hogy valóban jó választás lesz-e?! Egyáltalán miért foglalkozok ennyit ezzel??!
A cipőket Liltől kértem kölcsön, de azt nem mertem megmondani, hogy miért is. Azt füllentettem, hogy az egyik vizsgámra szeretném felvenni, mert nem vagyok biztos a tudásomban és hátha segít, hogy jó jegyet kapjak. A lányok folyton ezt csinálják, ahogy jön a vizsgaidőszak, a szoknyák egyre rövidebbek, a blúzok meg egyre dekoltáltabbak lesznek. Nálam mondjuk nem, én tanulni szoktam inkább.
Mindegy, nem is kérdezősködött barátnőm tovább, csak odaadta – a számomra lehetetlen – magasságokba emelő, egyszerű fekete cipőket. Délelőtt gyakoroltam bennük kicsit itthon lépegetni – amúgy is hajlamos vagyok zavarba jönni, még csak az kéne, hogy le is essek az Everest-i magasságból – és mostanra legalább nem bicsaklik meg benne a lábam. Ez is valami, nem igaz?!
A hajammal nem sok mindent kezdek, tiszta, megmostam, megszárítottam és kibontva hagyom. Sminkből pedig éppen csak egy leheletnyi kerül a bőrömre. Sminkelni se nagyon szoktam, épp csak egy kis púder, szemceruza meg ajakfény. A pirosítót nem szeretem, mert úgyis fülig pirulok állandóan, szóval abból nem fukarkodott velem a sors természeteset adni.
Időben érdekezem meg a találkozó helyszínére. Pontosabban tíz perccel hamarabb – mert mindig mindenhová tíz perccel hamarabb érkezem – és a pult mellett állok meg. Nem rendelek semmit, ahhoz túlságosan izgatott vagyok és amíg várok, rájövök, hogy talán mégsem kellett volna eljönnöm. A gondolat pedig odáig fajul, hogy lecsúszok a bárszékről és egyre gyorsuló léptekkel indulok meg a kijárat felé, csakhogy – ha/amennyiben felbukkan, akit várok – sikeresen belesétálok, a mellkasának ütközve.
- Bocsánat, én… Öö… szia... – először fel sem tűnik, hogy ki is ő, és amikor igen, akkor tényleg nagyon-nagyon szeretném, ha itt helyben elnyelne a föld. A hangom pedig a köszönés végére el is halkul. Nem is tudom mit gondoltam, amikor felhívtam… egyszerre örülök, hogy látom és menekülnék az ellenkező irányba. És ehhez képest mégsem mozdulok előle mellőle.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptyPént. Júl. 31, 2015 5:12 pm

Aida & Wes


Mystic Falls kezd egyenlő lenni az őrültek házával.  Már a saját lakásomban is úgy mozgok, mint egy megszállott. Miután kinyitok egy ajtót, irigylésre méltó nindzsa mozdulatokkal vágok a levegőbe, attól tartva, hogy valaki a szomszéd helységben árgus szemekkel figyeli minden lépésemet. Vagy ott van példának okáért a múltkori eset, amikor a sarki boltban sikerült magam teljesen megalázni. A csokis müzlimhez kerestem megfelelő doboz tejet a polcok sokasága közt, amikor is egy nagydarab fickó puszta kézzel kiszedte az eladót a pénztárgép mögül, és mondhatni, ott helyben "megvacsorázott". Én eközben mit csináltam? Szépen csendben visszavittem a csokis müzlit, hogy kicseréljem fahéjasra. Igen, néha jobb, ha nem avatkozunk a dolgok folytonosságába. Pár hét rögeszmés rejtőzködés, és a szükségesnél fokozottabb elővigyázatosság után, úgy döntöttem ideje elutazni, felfrissülni, és kipihenni a fáradalmakat, majd újult erővel belevágni a dolgokba. Mindig is tetszett a francia kultúra, építészet, és fényűzés, azonban egy Párizsi út ebben a helyzetben kissé hosszúnak és bizonytalannak tűnt. Ehelyett olyan várost választottam, ami közel áll az elképzeléseimhez. New Orleans. Nincs ott semmi különlegesség, nem építettek a belvárosba Empire State Building-et, nem vágja ketté a várost a Nílus, de még a pandák sem őshonosak az erdős területeken. Pihenésre azonban teljesen alkalmasnak tűnt. Felültem a motoromra, - sikerült egyet beszerezni a nagybátyámtól - egy alig használt Honda 750 Custom típusú szörnyetegre, a hátamon egy fekete táskával, amiben pár nadrág, póló, és egyéb ruhanemű lapult, majd nekivágtam a GPS-ről bemagolt vadregényes tájnak. Amerika elég nagy ahhoz, hogy valaki rossz térképismeret miatt eltévedjen, és a szabadban meghaljon étlen szomjan, de ahhoz viszont kicsi, hogy ne találjanak rá. Reménykedtem, hogy egy kereszteződést sem tévesztettem el, és hamarosan nyugodtan fújhattam ki a tüdőmben összegyűlt óriási levegő halmazt. A táblán, amit megpillantottam ez állt: New Orleans A belvárosi The Palace Royal Hotel-ben volt szobafoglalásom. Leparkoltam, nem messze az épülettől, a sisakot a csuklómra vágtam, és rejtett izgalommal sétáltam be az ajtón, egyenesen a recepcióhoz, ahol bejelentkeztem, és megkaptam a kulcsokat. Megkérdezték, hogy felvihetik - e a poggyászomat, de én csak nevettem egyet, megpaskoltam a vállamra csúszott táskám oldalát, és annyit mondtam, hogy mindenem itt van. Mielőtt azonban felindultam volna a lépcsőn, a bár felé vettem az irányt. Nem vagyok az-az alkoholista típus, de néha jól esik legurítani valamit, főleg egy ilyen motorozás után. A pultnál végignéztem az italokat, de határozott elképzelésem volt a rendelésemről. - Egy Vodka Martinit. Rázva, nem keverve. - szóltam a csaposnak. Kíváncsi vagyok, hogy milyen emberek élnek errefelé. Remélem, hogy egy ismerős arc sem fog felbukkanni a semmiből. Addig is… a vodka égető, mégis kellemes társaságába bocsátkozok.  


▼430▼  ▼get me some milk▼  


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptyPént. Jan. 17, 2014 11:09 pm

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptySzomb. Jan. 11, 2014 12:58 pm


lily & tyler


Hülye kérdés volt részemről, hiszen már tudtam a választ, hogy mégis mit akar. Én viszont nem akarom. A világ összes piája sem lenne elég ahhoz, hogy csak úgy megtegyem azt, amit akar. A saját akaratomra van szükségem, amiben mostanában eléggé szűkölködöm, hiszen Klaus minden egyes parancsát teljesítenem kell.. Viszont ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy másnak is ugrálnom kell. Míg Klaus kérése ellen sokat nem tehetek.. Másokat igen is képes vagyok visszautasítani és ennek pontosan most jött el az ideje. Nem vagyok egy cafka, akit mindenki megkaphat, akkor mikor akarja.. De ugyanakkor felejtésnek pont megfelelő lenne.. Vagy talán régi sebeket idézne fel az egész.. Nem tudhatom, ha meg sem próbálom nem? Néha egyszerűen csak fejest kell ugroni a dolgokba gondolkodás nélkül.
- Ha nagyon szeretnéd.. Szívesen eldobom neked a labdát aztán visszahozhatod. - Alattomos húzás volt, mert tulajdonképpen a saját fajtámat cikiztem ezzel, de ez most nem számított. Ez egy olyan dolog volt, amit ha akartam volna se lettem volna képes kihagyni. Egyszerűen muszáj volt kimondanom.. Mostanában egyre inkább kezdek rászokni arra, hogy, ami a szívemen az a számon. Mondjuk ez sem jelent mindig jót.
Egy kicsit megrezzentem, mikor rávágott az asztalra. Nem tudom miért, de volt benne valami, ami miatt egy picit féltem tőle. Hogy pontosan mi? Ez egy nagyon jó kérdés, mert fogalmam nincs az egészről. Egyszerűen csak volt benne valami és kész. Talán az, ahogy viselkedett.. Nem tudom. Vagy az, hogy képes szembenézni Klaussal még úgy is, hogy nem sok esély van arra, hogy túlélje a dolgot vagy valami ilyesmi. Mondjuk nem is az én dolgom, mert próbálok kimaradni belőle.. Már amennyire ez az egész lehetséges.
- Ez egy olyan dolog, amit nem igazán tudnak elrontani.. Maximum egy picit felvizezik, de még az sem teszi annyira szörnyűvé. Elhiheted, hogy egyáltalán nem számítottam a társaságodra. Úgy voltam, hogy csak egymagam leszek. - Nem tudtam, hogy várnom kellett volna őfelségére vagy valami ilyesmi. Ha tudtam volna talán még be is szerzek egy szexi fehérneműt. Szép kis gondolat. A legjobb, hogy az egész csak egy gondolat, mert soha nem tennék meg ilyet. Egyszerűen ez nem én vagyok. Inkább visszafogottabb. Miss betegesen ragaszkodom a megszokott dolgokhoz.. Személyesen. Talán ezentúl így kellene bemutatkoznom.. Nem kellene időt pazarolni arra, hogy bárki is kiismerjen.
Éreztem, ahogy végigsimít az arcomon, majd pedig egy kicsit megszorítja a nyakamat. Nem adott választási lehetőséget.. Az egyetlen dolog, amit mondhatok azaz igen. Én pedig meg fogom tenni. Remélem, hogy ezzel egy kicsit magam mögött hagyhatom a pocsék napjaimat. - Erre az ég világon semmi szükség. - Suttogtam, majd kezemet az övére csúsztattam, hogy elengedheti a nyakamat, mert nagyon is értettem a célzást. - Szóval, akkor.. Mégis hova tovább?  



•• Words: 440 •• Music: - •• Note:  nekem tetszett c : •• ©


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptyVas. Jan. 05, 2014 1:52 pm

Lily & Ty
Don't make me do it
Ohohoho, hogy mit akarok? Hát elmondhatnám, de hosszú lenne körül írni, és az ilyen erotikus szövegek amúgy sem állnak jól. Próbáltam már nem egyszer csábítóan valaki fülébe súgni, hogy mit csinálnék vele éjszaka, de egy nagy csattanós pofon lett a vége. Középiskola... tipikus. Megjátsszák magukat a lányok, hogy ők így - úgy nem akarják, még várni szeretnének, meg nem biztosak benne, közben meg minden szembejövővel összefekszenek, akiknek elég pénzük és hírnevük van.
- Fogalmam sincs mit szeretnék. Szórakozni elsősorban. Ez sok mindent jelenthet, találd ki. - mire a mondat végéhez értem, kisebb hányinger kerülgetett. Nem Lill volt az okozója, ugyan már. Még viccnek is rossz, hisz egy gyönyörű fiatal nő.
Annál inkább ez a szar, amit a pultos ide kiadott nekem. Mégis hány vendégnek szolgálták ezt eddig fel? Még senki sem nyújtott be panaszt? Hol van az emberek ízlése egyáltalán. Tudom, hogy ez csak egy bár, nem egy luxus club, de akkor is, valahol van egy határ. - Te ott, héé. - rávertem egy akkorát a pultra, hogy majdnem összetört. Igen, majdnem összetört, nem estem túlzásokba még véletlenül sem.
- Ez mi a jó...? - mielőtt valami meggondolatlant mondtam volna, sikerült visszafognom a számat. Nem akarok jelenetet rendezni, de nem árt ha tudja, hogy pikkelek, nem is kicsit. - Ha legközelebb bejövök, rendelek valamit, és ezt kapom, megnézheti magát.... valami szép fán... lógva... - lehalkítottam a hangom, hogy más ne hallja, csak aki közvetlen közel van. Úgy letépném a fejét,
de úgy. Elvinném Klaus házához, és letenném a bejárat elé, csengetnék, és elmennék mire kiérnek. Ahh, de kár, hogy ez egy nyilvános szórakozóhely.
- Lehet én is jobban jártam volna egy kólával. Itt még normális kiszolgálás sincs. Miért pont idejöttél? Mért nem mentél egyenesen egy Hotelben, ahol nyugodtan ellehetnénk kettesben, saját mini-bárral? - és igen, hát megtörtént. Nyíltan beszélek végre egy nőnemű személlyel hetek, hónapok óta. Csorba esne a hírnevemen oda haza, ha nem ilyen lennék mint most. A szerelem ellen a legjobb ellenszer az idő? Ugyan, szerintem a felejtés. - Remélem már kitaláltad mit akarok. De ha nem, leegyszerűsítem neked. - elhúztam előle a poharát, ami bunkóság volt, és kicsit sem udvarias tett, de nem vagyok egy hős lovag, megtehetem. Egyre inkább azt érzem, hogy belebetegszem ebbe a bosszúhadjáratba, és én is olyan leszek a végén mint Klaus. Olyan megkeseredett lélek, akit senki sem szeret. De most nincs idő a bánatra.
- Téged, Lill. Akár kölcsönös akár nem. Mert ami nekem kell, azt úgyis elveszem, a módot te választod meg. Lehet szép szóval, de lehet erővel is. - végighúztam az ujjaim az arcán, de mikor a nyakához értem megszorítottam azt. Csak hogy tudja, ki itt a főnök. Nem volt annyira vészes, csak éppen-éppen. Hibrid, bírnia kell az ilyet.

credit

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptySzomb. Jan. 04, 2014 10:10 am


lily & tyler


Fogalmam nem volt, hogy mégis hogyan kellene lereagálnom, hogy felbukkant. Igazából hidegen hagy. Főleg, ha nem azzal a céllal jött, hogy megöljön vagy esetleg bosszút álljon azért, mert nemet mondtam neki. Valamiért örülök annak, hogy az életem nem abból áll, hogy valami idióta bosszút terveljek ki. Pedig nagyon is megtehetném. Victor igazán megérdemelné. De mi értelme lenne? Ő is bosszúból tette az egészet és közben egy ártatlan ember is meghalt az én kezeim által. Lehet, hogy túltettem magam a dolgokon, de ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindent el is felejtettem. Úgy villantak be a fejembe a képek azokról a napokról, mikor együtt voltunk, mintha csak tegnap lett volna. Fájdalmas emlékek.. Legszívesebben leinnám magam a sárga földig, de az nem én lennék. Túlságosan is ragaszkodom önmagamhoz. Félek, ha elengedném utána tükörbe sem tudnék nézni. Mondjuk annak sincs sok értelme, hogy mindig minden ugyanolyan és nem vagyok hajlandó változtatni. De, ha nincs változás az életemben, akkor nincs csalódás sem. Semmi nem fájhat. Igazából semmi sem állandó.. Minden változik.. Mégis ugyanolyan marad. Ez valahogy igaz rám. Megváltoztam, de mégis ugyanaz a személy maradtam.. Kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel. Nagyot sóhajtottam, hiszen láthatóan nem fogja feladni.
- Szerintem még neked is jót tenne, ha most leállnál.. - Látható volt, hogy nem ez az első pohár, aminek az aljára néz. De nem fogok én tanácsokkal ellátni senkit sem.. Vagyis már megint kezdem aztán ebből csak rosszul jöhetek ki. Vajon ő, mikor áll elő az egész Teréz anya szöveggel? Néha el kellene engednem magam, de valahogy ez nekem nem megy.. Az alkohol talán közelebb vezetne egy lazább állapothoz, de nem rajongok érte.. Szóval nem igazán fogok előrébb jutni..
- Kaphatnék egy kólát? - Szóltam oda a csapos srácnak, aki bólintott is. Ha már ő ennyire inni akar, akkor legalább én legyek valamennyire józan. Mert lehet, hogy a lelke mélyén még maga sem sejti és haragszik rám.. Aztán a fejem túlságosan is jó helyen van, ahol van.. Szóval.. Nem szeretnék összetűzésbe keveredni vele.. Viszont talán pont rá van szükségem ahhoz, hogy egy kicsit ellazuljak. Magam sem gondoltam végig, hogy mit csinálok, de szembe fordultam vele.. Ezzel tulajdonképpen azt jeleztem, hogy érdekel.. Vagy valami olyasmi..
- Azt hiszem te már most túlságosan sokat ittál. - Halkan felnevettem igazából magam sem tudom, hogy miért. Eléggé gáz szöveg volt, de ugyanakkor roppantul vicces is. Főleg, hogy ezt most az ő szájából hallottam. Nem fűztem semmiféle megjegyzést arra, hogy szánalmas-e vagy sem. Gondolom ő sem azért van itt most, hogy lelket öntsek belé. Meg én már tényleg nem fogok tanácsokat adni senkinek.. Abból csak bajom lesz. - Mellesleg inkább térjünk rá arra, hogy mégis miért nem sétáltál el egyszerűen mellettem..? Elmondtad, hogy nem haragszol, megértettem. Mi mást akarsz még? - Oldalra döntöttem a fejemet és úgy néztem a szemeibe.. Sejtettem, hogy mit akar.. Hogyne sejtettem volna, de kíváncsi vagyok, hogyan fogja "tálalni".



•• Words: 470 •• Music: - •• Note:  nekem tetszett c : •• ©


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptyCsüt. Jan. 02, 2014 8:28 pm


kind of a funny story


Némi visszautasítást éreztem a hangjában. Pedig Isten a tanúm, békés szándékkal érkeztem. Nem akarok vérfürdőt rendezni, még akkor sem, ha az elkövetkezendő fél, egy vagy akár két órában csak csípős megjegyzéseket kapok. Már el is felejtettem milyen egy nő, amikor visszautasítóan viselkedik. Caroline nem sokszor mondott nekem nemet, de érthető is. Klaus-nak soha nem lesz ilyen jó teste mint nekem, az tuti. Szóval egy pont ide.
Tudok szeretni, törődni, és kedves lenni, nem úgy mint az a felfuvalkodott hólyag, ez még több iciri piciri pontocskát jelent nekem. Mi marad Klaus-nak? Hallhatatlan, de max ennyi. Több jó tulajdonsága nincs is, az én szememben meg főleg. De Istenem aki fent vagy, miért mindig ő jár az eszemben? Miért nem tudok tőle megszabadulni soha? Olyan mint egy rossz rémálom. Mindig visszatér.
A csapos csak egy poharat rakott elém, lehet érezte a köztem és Lill közt tengő feszültséget. Hát mit kell ilyenkor tenni? Nem törődni a problémákkal és lehúzni a Whiskey-t a pohárból. - Én felajánlottam, hogy meghívlak. A te hibád, hogy nem fogadtad el. - megrándítottam a vállam, és nem feszegettem tovább a témát.
Olyan fiatalnak néz ki, olyan ártatlannak, de mégis ott van az a nőiesség, az a vonzerő amit keresek mióta Caroline és én... Szóval igen. Mivel most pedig nincs aki a képbe kerüljön, és én a régi Tylert játszom, hátha így könnyebb lesz, ezért ma este nem számít az udvariasság ami valahogy ezalatt a pár év alatt rám ragadt.
Közelebb húztam a bárszéket az övéhez, miközben forgott néha velem az épület is, de csak sikerült épségben pár centit arrébb menni. - Drágám én is sok mindennek örülnék, de nem mindig kaphatjuk meg azt amit szeretnénk az élettől. Itt vagyok én. Egy kész csődtömeg. Az életem értelme a bosszú, hogy végezzek Klaus-al így vagy úgy. Szánalmas nem? - felsóhajtottam, és leraktam a fejem a pultra egy pár pillanatra.
Az alkohol néha segít az őszinte, nyílt beszélgetésekben, csak az a baj, hogy ezt nem éppen annak terveztem. Sokkal inkább ilyen: Szia, hogy vagy? Lefekszünk? De máshogy alakultak a dolgok...
Egyszer csak hangosan felnevettem, az arcommal még mindig lefelé, és nem tudtam abba hagyni. Vicces, hogy mindig az elkényeztetett kölykökkel történik ez. Mintha egy rossz tini film közepébe csöppentem volna. - Bejövök neked ugye? Vagy jöjjek be még egyszer azon az ajtón? - mert a tini filmekben mindig van valami ami...



•• Words: 387 •• Music: dance dance •• Note:  nem olyan jó :S  •• ©


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptyKedd Dec. 31, 2013 9:14 pm


lily & tyler


Soha nem voltam az a típus, aki ha valami problémába ütközik az üveg aljára néz. Nem. Ha józanon nem tudom túltenni magam a dolgokon, akkor a pia sem fog segíteni. Ezzel még most is itt vagyok mégis egy bárban ücsörgök magam előtt egy pohár whiskyvel. Mivel nem szokásom nagyon iszogatni ezért most sem lenne tanácsos ennél az egy pohárnál többet innom. Fogalmam nincs, hogy mennyire bírom az alkoholt. Régebben szórakozásból ittam többet a kelleténél, de ki nem? Viszont azóta, már évek teltek el és akkor sem voltam olyan személy, aki annyira jól bírta volna az alkoholt. De most megérdemelem. A mai nap után meg végképp. Egy kicsit remélhetőleg eltereli a gondolataimat arról a szerencsétlen boszorkányról. Komolyan csak kedves akartam vele lenni erre csak még jobban játszotta a világfájdalmas bohócot. Mert nem mondanám másnak azzal a kinézettel, amivel megjelent az utcán. Én sem vetem meg a sminket, de azért tudom, hogy hol a határ. Valószínűleg ő még gyerekkorában is az egész kifestőt feketére pingálta csak úgy, mint a szemeit. Évek kérdése és az egész arcát festeni fogja.. Na, jó ez gonosz volt. Mondjuk gondolatban elég sokszor sértegetem az embereket, de mielőtt megszólalnék elszámolok tízig. Így megelőzöm a bajt.
A kezemben forgattam a poharat, majd nagy nehezen egy grimasszal az arcomon nyeltem le a whiskyt. Soha nem volt túlságosan nagy rajongója, de most ez sem érdekelt különösebben. A lehető leghamarabb kell, hogy ellazuljak. Nem akarom kiütni magam. Abból valahogy nem hiszem, hogy sok jó származna. Csak egy picit el akarok lazulni. Nem több.
Kizártam a külvilágot, ami nem volt annyira nehéz, hiszen nem volt akkora forgalom itt, mint amire számítottam. Mondjuk jobb is. Nem kell senkinek azt nézni, ahogy egyedül iszogatnom. Mondjuk nem is tudom, hogy kivel iszogathatnék. Az üres poharamat bámultam.. Nem akartam még egy kört inni, de még menni sem volt kedvem. Csak ültem egy helyben, mint egy rakás szerencsétlenség. Igazából azt sem tudtam, hogy hol is vagyok merre annyira magamba fordultam. Csak akkor tértem magamhoz, mikor meghallottam a nevemet. A hang irányába fordultam és egy picit talán meglepődtem.. Számíthattam volna arra, hogy Tyler felbukkan itt, hiszen Klaus is itt van hozzá meg az örökös bosszú köti..
- Tyler. - A hangomból érezhető volt, hogy én annyira nem örültem ennek a találkozásnak, de most már mindegy volt. Elmenekülni előle nagyon nem tudnék, szóval.. Az egyetlen opció az, hogy maradok. - Örülnék neki, ha nem hívnál árulónak. - Tisztában vagyok azzal, hogy visszautasítottam és hálásnak kellene lennem, hogy nem haragszik rám.. Vagy valami ilyesmi. De most ez az egész egyáltalán nem érdekel. - És köszi, de én mára már eleget ittam. - Egy pohár. Tökéletes elég. Főleg, hogy most már ő is a közelben van.



•• Words: 442 •• Music: - •• Note:  ez gyenge lett, bocsi. :/  •• ©


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        EmptyKedd Dec. 31, 2013 3:19 pm

Lillian & Ty
let"s be crazy tonight
Dühöt érzek, csalódottságot, keseredettséget és minden olyan borzalmat, ami arra vezetett, hogy Lillian-t keressem fel ilyen késői órán.
Ahogy Klaus le-fel sétálgat a házában önkényesen, ahogy felszegett fejjel végig sétál New Orleans legszebb utcáin, mintha mi sem történt volna, teljesen felbőszít. Figyelem minden mozdulatát, mindig ott vagyok a sarkában észrevétlenül de azt hiszem mára kiveszek egy szabad éjszakát. A tehetetlenség megőrjít, és félek, hogy még idő előtt ostobaságot csinálnék, ahogy azt mindig is tettem.
Ma éjszaka szabadjára engedem a régi Tyler-t, aki már rég kikívánkozik itt belül. Az a Tyler pedig egy baromarc, a szó legmélyebb értelmében. Nem kedves, nem türelmes, és egyáltalán nem megfontolt, precíz. A mának él, a pillanatnak, és mindenben a saját élvezetét keresi, a saját boldogsága hajtja, mások érzelmeinek figyelmen kívül hagyásával. De a boldogsághoz, és az ehhez vezető úthoz szükség van egy társra. A fejemben eci-peci számolgatással választottam egy gyönyörű partnert magam mellé. Lillian Evans. Emlékszek ám rá. Képtelen volt nekem igent mondani, inkább otthagyta a "bandánkat" és vissza se nézett többet. Akkoriban ezt árulásnak tituláltam, és nem tudom mit tettem volna vele, ha a kezeim, vagy pontosabban fogalmazva a fogaim közé kerül. Utálom, ha valaki túl gyenge, túlságosan visszafogott. Azt pedig még jobban, ha a sajátjait árulja el.
Most viszont megértem, és már nem neheztelek rá annyira. Tudom, hogy miért nem csatlakozott, ennyi a lényeg, a többi részletkérdés, amire most nincs kedvem válaszolgatni.
Mielőtt beléptem volna a The Palace Royal Hotel ajtaján már magamba öntöttem jó pár pohár Skotch-ot. Kell egy kezdőlöket, ami megindít a lejtőn, onnantól gurulok magamtól is.
A bárba sétáltam, mert azt csiripelték a "madarak", hogy a lány épp ott iszogat magányosan. Nem volt nagy tömeg, sőt ami azt illeti egész kevesen voltak, ami meglep, mert éjszaka a bárokban nagy forgalomnak kellene lenni. De az is lehet, hogy a New Orleans-i emberek jobban szeretnek Marcel-nél időzni. Hah... Marcel. Vele sürgősen beszélnek kell, de csak az után, hogy itt végeztem.
Egy középmagas, fekete színű bárszéken foglaltam helyet, a fejemet a jobb karommal támasztottam a pulton, és úgy mértem végig a nőt, mielőtt megszólaltam volna. - Lill? - sandítottam furán. Máshogy emlékeztem az arcára. Vagy a haja áll másféleképpen? - Milyen véletlen, hogy itt futottunk össze. De ne aggódj, már nem haragszok rád, te kis áruló. Inkább igyunk egyet kettőnkre! - intettem a csaposnak, hogy kettőt kérünk, ő pedig rosszalló arccal figyelt rám. Igen, már a pia beszél részben helyettem, de kit érdekel? Ma erezd el a hajam éjszaka lesz.

◯ Zene: dance dance
◯ Megjegyzés: Nem a legjobb...  

©

Vissza az elejére Go down



Samantha Reynolds
welcome to my world
Samantha Reynolds

► Residence :
richmond ☄
► Age :
36
► Total posts :
1233

SOUL MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Bár Bár        EmptyCsüt. Jún. 20, 2013 6:09 pm

***
Vissza az elejére Go down



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Bár Bár        Empty

Vissza az elejére Go down

Bár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Belváros :: The Palace Royale Hotel-