world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Nappali és társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans ⚓
► Age :
41
► Total posts :
126

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Re: Nappali és társalgó Vas. Jún. 23, 2013 8:02 pm


Alexander & Marcel



Jóízűen nevettem fel Alex kérdése hallatán.
- Mi a trükk? Ugyan, barátom. – rántottam meg a vállamat nemtörődöm módon. – Nincs benne semmi trükk. Olyan vagy mintha a testvérem lennél. Megbízom benned. – kortyoltam újra a poharamból majd mikor megkérdezte, honnan veszem, hogy nem áll-e szándékában elárulni, ismét elvigyorodtam.
- Okos vámpír vagy Alexander. Jól tudod mi történik ha megpróbálsz kijátszani. Arról nem is beszélve, hogy az olyanok mint te, többre tartják a hatalmat az árulásnál. Én pedig azt adok neked. Hatalmat. – letéve a poharam emelkedtem meg. Pontosan tudtam kinek és merre vannak kapcsolatai a boszorkányokkal és ez alól Alex sem volt kivétel. Jó magam is alkalmaztam a mágia sötét szolgálói közül valakit, kinek létét nem véletlen fedi homály mindenki előtt. Elég egyetlen lélek ahhoz, hogy irányíthass egy népet? Már hogy a francba ne lenne elég, csak tudni kell a pontot ahol a nyomás hatására elszakad a cérna.
- Mit gondolsz, miért ajánlom fel a posztot? – kérdeztem megfordítva az ő kérdését és jót szórakozva saját gondolataimon intettem Thierrynek. Éhes vagyok és nem szokásom nem engedni a vágyaimnak. Harcos típus volt a lány egykoron. Ő volt a kedvencem. Már egy éve annak, hogy az ölebemmé vált. Azóta minden alkalommal amikor belekóstolok, előcsalom az igazi, küzdő énjét. Imádom. Most azonban nem volt kedvem hallgatni a szájalását. Magamhoz rántottam és a szemébe néztem.
- Egy szót sem szólsz. Térdre ereszkedve várod, hogy valamelyikünk magához szólítson és ha ez megtörténik, kinyújtod a karod és csak akkor mész el ha én azt mondtam. Megértetted? – a kis szöszi csak bólintott és mielőtt jó kutyaként követte volna a parancsomat már intettem is neki. Kinyújtotta karját és engedelmesen, rezzenéstelen arccal nézte végig ahogy felhasítom a csuklóját és jóízűen a vérét veszem. Mikor végeztem csak intettem, hogy ennyi. Eleresztettem és hagytam, had térdeljen a kanapé mellé. Nem sajnáltam és még csak nem is szántam. Egy ember számára bizonyára kegyetlennek tűnök. Egy vámpír számára olyan ellenségnek, akivel nem mernek kikezdeni.
- Na szóval, összegezzük. Figyelemmel kíséred az északi felét szeretett városunknak. Cserébe olyan hatalomra tehetsz szert ami erőt ad a vámpírok felett is.






I have lost
my spirit


I have lost it
in the dark

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
309
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Re: Nappali és társalgó Hétf. Jún. 17, 2013 10:03 am


Marcel &Alex



Miután mobilomat zsebre vágom egyből elnyel New Orleans sötétsége. Az utcák sosem kihaltak, mindig pezseg az élet, fesztiválok, bálok sokasága jellemzik ezt a várost. Itt, mintha az élet nem állna le, nem kell hétköznapi dolgokkal foglalkozni, egy rohadt nagy buli az egész.
Marcel Lincourt.. Azt mondta beszélni akar velem, de azt nem említette meg, hogy miről. Mégis miről szeretne? Most kivételesen nem szegtem meg egy szabályt se, de amióta itt élek nem is tettem meg. Érthetően a tudatomra adta anno, hogy mi történik azokkal, kik cserben hagyják őt, így néha, de muszáj meglapulnom. Nem egyszer fordult elő az, hogy én máshogy cselekednék, de ha egyszerűen ő itt az uralkodó, akkor ez ellen nem tudok semmi mást tenni.
Viszonylag hamar odaérek a.. házához? Nem, ez
inkább hasonlít egy villára, egy kastélyra. Percek telnek el, több emberen keresztül kell átmennem, szerencsére ismernek engem, de a procedúra mindig ugyanaz. Óvni kell őt, és őszintén szólva néha el tudnám magamat képzelni a helyébe. Az állandó kiszolgáltatottság, hogy mindenki ugrik, ha kell nekem valami. Bár.. ezt én is meg tudnám tenni a nyomorult kis igézhető emberekkel, kiket elfelejtettek megtanítani a verbéna megfelelő használatára.
- Marcel. - egy széles vigyor terjed ki az egész arcomra, és tekintetem egyből egy férfira téved. Hmm.. ismerős alak, várjunk.. ő nem Giulio? Helyet foglalok az egyik kipárnázott fotelen, kezemet megtámasztom, és államat dörzsölgetem. Ez egy érdekes este lesz, úgy látom.. Nos, igen, ha a vámpírok ügyei keresztezik a boszorkányokét, ott vér fog folyni. Ezért kell egy kívülálló, egy olyan boszorkány az embernek, ki nem városbeli. Az olyanokért nem büntethetnek meg, vagy talán tévhitben élek?
A fejét eltávolítja testéről, rezzenéstelen arccal bámulom tovább a holttestet, melyet kivonszol a szobából Marcel egyik csicskása. Olyanok, mint Klaus hibridjei, csak rosszabbak. Ezek önnön nyalják ki Marcel talpát, és nincs semmilyen kapocs köztük, melytől szinte kötelességüknek éreznék, hogy helyesen hajtsák végre minden egyes utasítását. - Szép munka. - bólintok, és hátrább dőlök, hogy hátam belesüppedjen a fotelba. Miután a szolgája kiment a már halott Giulio-val, két formás halandó lép be a szoba ajtaján. - Marcel, te mindig olyan nagylelkű vagy. - mondom neki, de tekintetemet
le se veszem a lányokról. - Gyere csak ide. - intek a sötét barna hajú lánynak, és leültetem a combomra. Elsimítom a hajtincseit, hogy nyaka fölszabadulhasson. Egy igazi kincs, habár a vért leginkább a combi erekből szeretem elvenni, csak.. azt inkább négyszemközt, mikor nem figyelik minden egyes lépéseimet a szolgálói. Szemfogaim megnagyobbodnak, és átlyukasztom vékony nyakfalát. Szívom mohón a vérét, nem is törődve, hogy a lány minden egyes kortynál egyre gyengébben érzi magát. Mikor végzek vele, élettelen testét a földre hajítom, és megtörlöm a számat. Félútnál megtorpanok, és kíváncsian meredek Marcel-ra. - Mi a trükk? - kérdőn fölszalad a szemöldököm, és a szoba túloldalán lévő festményt szuggerálom a tekintetemmel. Marcel nem szokott csak úgy dobálózni a rangokkal, ha ezt lehet annak tekinteni. - Mármint miért pont én? Nem ismersz engem évtizedek óta, mint Giulio-t, és ő is átvert téged. Honnan veszed, hogy nem fogok én is a nyomdokaiba lépni? - biccentem oldalra a fejemet. Nem tervezek öngyilkossági kísérletet végezni, még pedig ha ellenszegülök Marcel-nak, akkor abba fogom magamat találni, de mégis.. tudnom kell minden kérdésre a válaszomat, nehogy valami hülyeségben találjam magamat, mely alól nem lehet kimászni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans ⚓
► Age :
41
► Total posts :
126

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Re: Nappali és társalgó Szomb. Jún. 15, 2013 10:24 pm


Alexander & Marcel



- Alexander! – fordulok felé ahogy meghallom lépteinek zaját.  – Drága barátom! Foglalj helyet. – üdvözlöm vigyorral a képemen és elengedem az előttem térdeplő áruló fejét. Hiába, a rendet meg kell tartani és ha valaki megszegi a törvényeimet, annak meg kell fizetnie az árát. - Pont időben érkeztél! – csapom össze tenyereim majd visszafordulva Giulio felé döntöm kissé oldalra a fejemet.  – Megszegted a törvényeimet. Egy boszorkánnyal szövetkeztél és beengedted őt a házainkba. Élni kívánsz az utolsó szóval? – vigyorodtam el ismét, hiszen jogász énem csak elődugta a képét.
- Marcel, kérlek! Csak azért tettem, hogy lebuktassam azt a ribancot mert mágiát használt! – és elkezdődött. A hazugságok sora amivel menteni akarná magát. - Szóval azt állítod, hogy nem származott hasznod abból, hogy az erejével téged támogatott? – tettem fel a kérdést költőien majd megragadva a pólóját emeltem a magasba és izzó szempárral dörrentem fel – Azt állítod, hogy az ellenségeid hirtelen halála az én városomban, csupán a véletlen műve? – hajítottam át a szobán majd mikor a falnak csapódott, ott teremtem mellette.
- Viszlát Giulio. – nem voltam kíméletes. Klaus tanított meg erre is. Nem adtam második esélyt. Nem törtem el a nyakát, hogy aztán ne érezze a fájdalmat. Egyenesen letéptem a fejét a helyéről. Mikor végeztem, elég volt csak Thierry-re pillantanom,  hű katonám már indult is, hogy eltakarítsa a hullát. Addig én behívtam két hús-vér szépséget, hogy eleget tegyek az illemnek, ha már itt van Alexander.
- Szolgáld ki magad. – suttogtam majd magamhoz vonva a fekete bőrű bestiát szívtam ki belőle mindent. Elvettem az erejét, az életét és arrébb dobtam mikor már nem volt hasznomra.
- Mint azt magad is láthattad – fogtam bele – New Orleans északi őrzője halott. – tártam szét a karom mintha valami véletlen balesetről beszélnék de Alexander jól ismert. Régóta jár s kel városomban, hogy tudja és betartsa a törvényeimet, emellett már azelőtt a barátom volt, mielőtt ideérkezett volna. Mondhatni a testvérem… vagy legalábbis közel áll hozzá de ha megszegi a szavát, nos… vele sem leszek kíméletesebb. - Így tied a megtiszteltetés, hogy észak birtoklója légy. Még ha csak képletesen is. Azt akarom, hogy őrizd a város északi felét. Felügyelj a boszorkányokra. Azt jól tudod magad is, hogy a vérfarkasok nem merik betenni a lábukat ide de a boszorkányok… nos, látod mi történik azzal aki szárnyai alá vesz egyet.
- Nos, mi a véleményed? – öntve magamnak egy pohár whiskyt foglaltam helyet vele szemben és választ vártam. Választ egy elutasíthatatlan kérésre.





I have lost
my spirit


I have lost it
in the dark

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans ⚓
► Age :
41
► Total posts :
126

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Nappali és társalgó Kedd Jún. 04, 2013 12:01 pm

***





I have lost
my spirit


I have lost it
in the dark

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Nappali és társalgó

Vissza az elejére Go down

Nappali és társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Lakhelyek :: The Mikaelson Abattoir-