world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Raktár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Raktár Kedd Aug. 27, 2013 2:14 am

Evelyn


Nem szeretek magamnak hazudni, bármilyen csábító is az ajánlat. Örülök neki, hogy nem egy nagytestű, izzadó, ráncos öreg hölggyel kerültem egy helységbe. Mit kezdenék vele? Még itallal sem tudnám megkínálni, mert azt mind magamnak kéne megigyam, hogy ne legyek öngyilkos a megrázó látványtól. Így viszont, "minden" rendben. Legalábbis ami a lány külsejét illeti. Se ránc, se izzadás, és az alakja is pont megfelelő. Kívánni se kívánhattam volna szebbet, jobbat. - Azt nem bánom, hogy veled vagyok itt. - viszonozom a mosolyát, miközben végig követem a mozdulatait a szememmel. Nem szoktam flörtölgetni csak úgy, és főleg nem idegenekkel, de ő hatást gyakorolt rám. Hogy milyen hatást, az még majd később kiderül.
A Mystic Falls szavak említésére egészen elkomolyodik. Úgy látszik, nem csak nekem van ott múltam. Vagy lehet, hogy nem is Mystic Falls fagyasztotta meg a hangulatot, hanem az a tény, hogy vadász vagyok. Pedig igazán nem akartam elrontani a köztünk kialakuló... valamit.
Arra már rájöhetett, hogy Alex-et és őt nem bántanám, mert már meglett volna rá a lehetőségem, de nem vagyok egy pszichopata aki karókkal szaladgál le-föl, áldozatokat keresve. Meg mi hasznom lenne belőle? Se munka, se pia, se nők. Az már úgy nem is lenne élet.
Eve arcán azt láttam, hogy valami csattanót vár. Azt hiszi ez csak egy vicc, hogy én csak egy vicc vagyok. Pedig ha tudná, hogy ez mennyire nem így van... Soha életemben nem mondtam még semmit ennyi komolysággal, mint ezeket a mondatokat, amit az elmúlt pár percben kotyogtam ki, talán feleslegesen is. - Mindig kész úriember vagyok, drágám. Ezt jól jegyezd meg. Akkor is az voltam, amikor az előbb lehülyéztelek. - tovább is folytattam volna, ha az állkapcsom nem esett volna le a földre. Az előbb összetört üveg, most újra összeáll, én pedig csak nézek ki a fejemből, és ámulok bámulok. Tisztában vagyok vele, hogy vannak boszorkányok, de nekik nem kéne valamilyen varázsigét mormolni? Vagy az csak a Harry Potter-ben volt szokás? Mert hogy itt aztán se pálca, se varázsige nincs, az tuti.
Beleillesztem a hiányzó darabot az üvegbe, ami tökéletesen passzol. Egy szilánk sem hiányzik. - Tudod, lehet hogy feleségül veszlek, és nyitunk egy üzletet. Ha elejtek valamit, nem kell kifizetni, mert te megoldod. - az egyik félig üres rekeszbe rakom óvatosan az üveget. Ezt biztos, hogy megtartom emlékbe.
- Neked alkohol kell ahhoz, hogy velem legyél? Én nem élek ilyen segédeszközökkel, hidd el. - mondjuk... áh, de nem, nincs. Apró, szúró érzést, érzek a karomban. Olyan mintha legalább száz tű szurkálná, de mégsem fájdalmas, csak kellemetlen.
Felhajtom az ingujjamat, és egy közepes vágást veszek észre a csuklómtól nem messze. Ez meg? Biztos akkor történt, amikor nagyfiút játszottam és üveget törtem. Legközelebb szigorúan csak kesztyűben menőzök. - Remélem értesz, az elsősegélyhez, mert én most játszani fogom a halálos sebesültet, aki segítségre szorul. Tudod... férfiak. - fogom magam és leülök az egyik szabad sarokba, háttal a jéghideg falnak. A vér gyorsabban folyik lefelé a karomon, minden egyes eltelt pillanattal. Én csak nézek előre, és mosolygok. - Kezdhetjük a szájból - szájba történő lélegeztetéssel.  


◯ Words: 497 ◯ Music: Pillow talk ◯ Notes: kicsit béna, de tűrhető Very Happy

©️
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
↳ new orleans
► Age :
27
► Total posts :
23

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Raktár Kedd Aug. 20, 2013 5:14 pm


Evelyn && Maxim

WHY ARE YOU SO SEXY?

Minek is jöttem én ide? Ó, tényleg, hogy szerezzek magamnak egy kis piát, és kedvemre szidhassam Marcelt és a pereputtyát, esetleg keressek magamnak egy alkalmi partnert estére… Charlie úgyse jön haza még legalább egy hétig, az utolsó SMS-éből azt szűrtem le, hogy Los Angeles maga a paradicsom, és ha rajta múlna, ott élné le hátralévő napjait csajok és alkohol között, miközben az állandó pára egész évben nyári hangulatot biztosít. Már kicsit bánom, hogy nem nyavalyogtam többet, hogy vigyen magával. Mike bekaphatja, amiért képtelen jó bulikat szervezni az elmúlt időben, ezzel totális egyszínűségre utalta a hétköznapjaimat. A vicc az egészben az, hogy az elmúlt napok fénypontja az, hogy beszorultam egy raktárban egy feltűnően nem idevalósi – de ennek ellenére igen jó testű – sráccal. Pedig már épp kezdtem aggódni, hogy kifogyunk a turistákból.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Annyira bánod talán, hogy itt ragadtunk? – pillantok rá, és a hatás kedvéért elbiggyesztem a számat. Na, ne mondja, hogy annyira kárára van a helyzet, mert képen röhögöm! Kinézem magamnak az egyik biztos lábakon álló dobozhalmot, majd azon megtámaszkodom, rajta és újra meghúzom az üveget. Máris érzem, a hatását, ahogy az arcomon feltűnik egy lusta vigyor. Miért nincs itt zene? Olyan szívesen táncolnék!
- Mystic Falls? – csak ennyi sikerül mondanom, és már ott is terem előttem, bunkó módon elvéve tőlem a vigaszt nyújtó italomat. A felháborodott sértések viszont a torkomra fagynak. Mi a fene? Biztos csak szórakozik velem! Alex pedig hivatalosan is el van könyvelve idiótának, ha a saját sorsát megkísérelve egy vadászt ölelget a keblére. Várom, mikor neveti el magát, hogy csak holmi poénkodásról van szó – megérteném, hiszen a hatást megkapta. A levegő is megfagyott körülöttünk a raktárban, szinte már ijesztő hatást nyújtottak a fáradt, kissé rozsdás falak. Felhúzom az egyik szemöldökömet, és várom, hogy nevessen. De nem történik semmi.
Egyszer volt dolgom vadásszal, mikor ideköltöztem. A külvárosba buliztunk, a temető környékén, és mikor túl messzire kerültem a többiektől megláttam, ahogy leteríti a szőke hajú vámpírnőt, majd egy egyszerű mozdulattal karót szúr a szívébe. Ha valamelyik másik lány megy el, akkor kidobálni az üres üvegeket, valószínűleg már aznap este tele lettek volna a hírek az esettel. Viszont én csak megfordultam, és magára hagytam a szerencsétlen tetemet. Nem tartoztam annak a vérszívónak semmivel. Egyedül azért lehetettem hálás, hogy nyomorúságos létének utolsó perceit az én szórakozásomra töltötte el. Ez szadizmusra utalna?
- Kedves tőled. Tényleg. – ajkam szegletében szórakozott mosoly játszik, de próbálom megőrizni a higgadtságomat. Kiterített lapokkal játsszunk? Hát legyek. Úgyis túl sokáig hanyagoltam már a varázserőm. – De remélem, nem sietsz sehova mert… - elharapom a mondatot, és lepillantok a földön elterülő cserepekre. Nincs szükségem varázsszóra, ostoba kántálásra. Én a nélkül is tudok remekelni. – Az én terveim szerint még megiszunk pár Martinit. – óvatos, szinte szelíd mosoly tűnik fel az arcomon, ahogy felemelem a kezembe tartott üveget, aminek oldalán ott tátong a hely, ahova a kezébe tartott szilánk beleillik. És most jön a kedvenc részem; az ámulás! Ugyanis ha ebből nem esik le neki, hogy nem kell mészárlást rendezni, akkor semmiből.

WORDS: 490 MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.] NOTES: TUDOM, KÉSTEM. BOCSI.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
I'm the hero of this story, I don't need to be saved.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Raktár Szomb. Aug. 03, 2013 2:12 pm

Evelyn


Két dolgot látunk egy emberben: amit látni akarunk, és amit ő megmutat. Mi az, amit én látok rajta, és mi az, amit ő megmutat? Látom rajta, hogy egy vonzó nő, aki épp flörtölni próbál. Ezt akarom látni. és ezt mutatja. De vajon miért jött ide? Mi lehet a felszín alatt? Rákérdezhetnék, de már megtanultam, hogy a kérdések csak problémákat szülnek, és amit meg kell tudjak, idővel úgy is megfogom. Felesleges a bimbózó kapcsolatunkat elrontani, felesleges információval.
Szeretek úgy tenni, mintha egyedül lennék. Teljesen egyedül. Mondjuk a világvége vagy egy pestisjárvány után. Mindegy. Lényeg, hogy nincs senki, aki előtt meg kellene játszanom magam, aki elől el kellene rejtenem, hogy ki is vagyok valójában. Ez olyan felszabadító lenne. Most se kellene a pultos fiút játszanom, és kitalált, vagy nem kitalált, de mégis elferdített történeteket meséljek. Soha nem akartam volna beragadni egy helységbe valakivel. De szerencsémre, ő nem csak valaki. Neki neve is van. – Az Eve jó lesz. – Ha valaminek, vagy valakinek nevet adunk, akkor már nem lesz idegen. Ha találunk egy elveszett kutyát az utcán, nekünk ő csak egy állat. De valaki másnak rengeteget jelent, valaki másnak, aki már nevet adott neki, és megszerette. Szóval igen… minden a névvel kezdődik. A többi már rajtunk múlik, hogy mit kezdünk az adott lehetőségekkel.
-Azt hittem, ha már berohansz ide, ilyen sietősen, akkor legalább tudod, hogy mi, hogy működik. – megforgatom a szemem, olyan „már úgy is mindegy” stílusban. Hát, már kár ezen rágódni. Max megpróbálhatnám kitörni az ajtót, de annak Alex nem nagyon örülne, így is most lett kicseréltetve a zár…
Attól félek, hogy most azt várja, meséljem el, hogy kerültem ide. Jajj ne, nincs kedvem magyarázkodni. Ettől féltem a legelején is. Simán kitalálhatnánk valami mást, amivel elütnénk az időt, a beszélgetés helyett… ami azt illeti, nekem már van is egy két ötletem, de meghagyom őket későbbre. Hátha…- Új vagyok, igen. Nem rég jöttem Mystic Falls-ból. De elmondjam az igazat? Semmi kedvem játszani a tudatlan pultost.  – kiveszem a kezéből az üveget, és jól meghúzom. Szükségem van némi támogatásra a spontán kijelentésem előtt. Ki tudja, hogy ő micsoda. Lehet, hogy egyenesen az oroszlán szájába sétálok be, és még csak fogalmam sincs róla. Nem félek, már csak azért sem, mert ahogy látom, a külsőm máris elvarázsolta őt. Ha pedig bedobok még egy sármos mosolyt, talán nem is hallja meg azt amit mondok, csak bólogat és bámul. – Vámpírokra vadászok. Most is azért vagyok itt, hogy őket figyeljem.  – közelebb megyek hozzá, és az üveget az egyik rekeszen eltöröm, hogy csak a kezemben lévő éles darab maradjon meg. – A te érdekedben remélem, hogy te nem tartozol közéjük. Kár lenne, egy ilyen szép lányért, akivel terveim vannak.


◯ Words: 435 ◯ Music: Wake me up ◯ Notes: Megfelel? :$

©
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
↳ new orleans
► Age :
27
► Total posts :
23

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Raktár Pént. Aug. 02, 2013 11:35 pm


Evelyn && Maxim

WHY ARE YOU SO SEXY?

Általában azt mondják rólam, hogy vakmerő, körültekintetlen, egocentrikus és felelőtlen vagyok. Na jó, az "általában" kicsit erős, hiszen csak csak Beth használ rám ilyen nehéz szavakat. Szegény lány, képtelen jól érezni magát, így inkább előszeretettel szedi elő a negatív tulajdonságaimat, hogy aztán állandóan a fejemben villogjon; ez tényleg olyan nagy baj lenne? Oké, nem vagyok empátia díjra jelölt természetvédő, aki minden hajléktalannak ad egy negyedcentest, de legalább másokkal ellentétben nem fogom elveszíteni az életkedvemet negyvenéves koromra. Legalábbis erősen ezen dolgozom - hiszen a ráncoktól egy ideig biztos óvva vagyok.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mivel hívásom úgy tűnik süket fülekrere talált, boldogan célzom meg az egyik félreeső dobozt, amiből már messziről kiszúrtam a Jack Danielst. Végre valami erős, Charlie a múltkor teljesen kifosztotta otthon a készletet.
De ekkor kiderül, hogy nem vagyok egyedül - és a semmiből tűnik elő a srác, egy kisebb sokkot okozva, de ezt a világért se mutatnám ki neki. Visszahúzom a kezem, és elsöprök egy tincset az arcomból miközben gyors végigmérem, és elégedett félmosolyra húzom a szám. Ő lenne az új pultos, aki a múltkor Alex megemlített? Miért hagyta ki azt az aprócska részletet, hogy ilyen eszméletlenül dögös?
- Max. - ízlelgettem a nevét, majd előszedtem az egyik bájos mosolyom. - Hívj Evének. Vagy Lynnek. Ahogy tetszik. - teszem hozzá laza vállvonással, mert, hogy melyik tetszik meg neki az nekem oly mindegy. Van még pár változat mind például az Ev, vagy az Evy, esetlen a Lynnie... De ezeket tizenhárom éves koromban levakartam magamról, és azóta kerülöm is őket. Kevés tekintélyt adnak. Bárcsak anya is felfogná végre.
Kissé kiélesedett reflexeimnek hála sikerült megóvnom a boltot a pocsékolástól, de még mielőtt meghúzhatnám - mennyire vágytam már a piára - olyan dolgot mond, amit nem hagyhatok szó nélkül. - Mi? Én? De hiszen mikor a múltkor... - a pillantásom az ajtóra vándorol, majd mikor leesik a dolog egy halk O-t formálok a számmal. Akkor tehát mikor a múltkor a pár suhanc belógott, és kiitta a készlet negyedét Alex gondoskodott a biztonságról. Tehetek én róla, hogy nekem senki sem szólt?
- Ez a múltkor nem így működött. - jelentem ki teljes határozottsággal, majd eszembe jut a kezembe lévő szesz, és mint a szomjazó úgy húzom meg az üveget. - És teljesen biztos vagyok benne, hogy te Új Fiú eddig nem dolgoztál itt. - burkoltan próbáltam utalni rá, hogy akár el is mesélheti, hogy került ide hirtelen, hiszen mikor a múlthéten benéztem, még Marioval próbáltam megértetni, hogy tiszta pohárba szolgáljon ki.
Így belegondolva, nem kéne nagyon meglepődnöm a dolgon.
Szar napom volt. Szar a kedvem is. Ha még azt is a nyakamba varrja, hogy miattam ragadtunk biztos kijövök a sodromból. Persze az arcát nem bántanám - az olyan szép összhatást ad. Ezt persze a világért nem vallanám be, még akkor sem ha egy doboznyi piát tűntetek el az elkövetkező órákban míg valaki ránk talál. Nekem szoktak bókolni, nem én, és ezt már túlságosan is megszoktam, hogy változtassak rajta. Legalább ennyi örömöm hagy legyen már, ha a szerelmi vallomásba akár bele is halhatnak!

WORDS: 486 MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.] NOTES: HIPERSEBES EVE.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
I'm the hero of this story, I don't need to be saved.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Raktár Pént. Aug. 02, 2013 9:45 pm

Evelyn


A kinyitott sörös üvegek, a félig üres, már jól megerjedt borok, és a végeláthatatlan ládák tömege várt engem hátul a raktárban.  Ezért megérte eljönni? Azért hogy pultosként dolgozzak egy olyan helyen, ami egyáltalán nincs a szívem csücskében? Hát akárhogy nézem, teljesen mindegy, hogy maradok a már így is őrültek háza Mystic Falls-ban, vagy eljövök ide a még lappangó őrültekkel és idiótákkal teli New Orleans-ba. Alex bárja amúgy sem rossz hely, a munka meg könnyebb napokon elviselhető. De nem picsogni jöttem ide, hanem, hogy kifigyeljem az itteni vámpírokat, és azért, hogy kissé megritkítsam őket. Pont úgy, mint mikor az 50’-es években egy jómódú férfi bement egy borbélyhoz, hogy megritkíttassa a szakállát, a mester pedig véletlen megsebezte az éles pengéjével.  Nekem is ilyesmi tervem van. Csak a módszerem és az indíttatásom más. Alex erről persze nem tud, sőt, szerintem azt sem tudja, hogy mi vagyok. Keresett valakit a pozícióra, jelentkeztem és megkaptam. Nem volt nehéz, nem nagyon törődött az elő életemmel, szóval nem kellett kiskapukat keressek hülye „Hol dolgoztál már eddig?” kérdésekre.
Pakolgattam ide, oda, számoltam a beérkezett szállítmányokat, és leltároztam a meglévőket. Annyira unalmas, bárcsak történne valami. Vadász vagyok, nem valami lóti – futi kölyök. Néha meg-megálltam, öntöttem egy kis pohár whiskey-t, csak hogy jobb kedvel teljen az idő, és néha kinéztem, hogy valami analfabéta a „Zárva” tábla ellenére nem vágódott-e be. Mikor legutoljára mentem ki, összeráncoltam a szemöldököm. Meg mertem volna rá esküdni, hogy tíz perccel ezelőtt még sütött a nap, most meg be van borulva.  Nem vagyok meteorológus sem, de ennyire gyorsan nem változhat az éghajlat. Úgy érzem, hogy hamarosan valami érdekes fog történni.
Hátul még egy kicsit elszöszöltem a számolással, de a végére meg lett minden és örömömben felbontottam egy, a legjobb minőségű Martini-t. Alex észre sem fogja venni, hogy eltűnt… na igen. Alex. Sosem gondoltam volna, a legvadabb álmaimban sem, hogy van olyan vámpír, aki csinál is valamit, nem csak öldököl jobbra-balra.  Ezért tiszteltem, de a tiszteletem annyiban ki is merült, hogy nem törtem az életére. Többet ne is várjon, nem fogunk puszi pajtások lenni a közeljövőben, de még azután sem.
Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem az ajtó csapódását. Mi a fene? Legközelebb egy villogó táblát teszek ki, extra nagy betűkkel, hogy a gyengén látók is el tudják majd olvasni. Nem véletlenül van kiírva az, ami.
A rekeszek mögé álltam, mielőtt még valami leszakítja a fejem. Erre felé nem ritka, nem akarok kockáztatni. Meg… az én fejemért nagyon sok nő sírna. Nem akarok beképzelt nyafogós tini lenni, de ami igaz, az igaz. A tényeken nem lehet változtatni semmivel. Jóképű vagyok, és a legtöbb lány, asszony, nő, hölgy, szívesen hazavinne, egy röpke estére. Én pedig nem mondanék nemet. Az egy dolog, hogy nappal mit csinálok, de az meg már megint más, hogy éjszaka, hogy szórakozok.
Ha már úgyis nőkről van szó… ahogy látom az én stílusomhoz illő egyed sétált be. Már nem is érdekel, hogy eredetileg zárva vagyunk. – Alex nincs. – kilépek az üvegek takarásából, és elé merészkedem. – Maxim vagyok. De neked csak Max, szépség. – szép… de ahogy azt egy bölcs ember mondta, a smink sok bűnt eltakar. Nem ismerem, nem tudom ki ő, de abban már most megbizonyosodtam, hogy nem valami körbetekintő, ugyanis azt az ajtót, amit az előbb becsapott csak kívülről lehet kinyitni, ezért is hagytam nyitva.
Oda dobom neki a Martini-s üveget, amit pár perccel ezelőtt eltulajdonítottam. Ha ügyes el fogja kapni. – Igyál nyugodtan. Itt leszünk egy darabig, mivel kis hülye módon bezártál minket ide. Gratulálok. – összefonom a karomat magam előtt, és megvető pillantásokkal csodálom a szépségét. Remélem nem veszi észre, hogy szinte bámulom…


◯ Words: 588 ◯ Music: Wake me up ◯ Notes: Mondtam, hogy béna.. :S

©
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
↳ new orleans
► Age :
27
► Total posts :
23

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Raktár Pént. Aug. 02, 2013 1:10 pm


Evelyn && Maxim

WHY ARE YOU SO SEXY?

Megfenyegettek. Engem! Hogy volt képük! Mégis mit értsek azalatt, hogy nagyon feszengetem a főnök határait? Pontosan a megbeszéltek alapján jártam el, miszerint nem zavarhatom meg a nyugodt légkört, vagy valami ilyesmi... Most miért szúrja ennyire a szemüket, ha néha nem erővel szdem le a kupakot az üvegről? Marcel tudja, hogy nincs oka aggodalomra, mivel én lennék az utolsó aki a vámpírbandája ellen lépnék fel. De a saját szórakoztatásomra már hagy használjam az erőmet, ha a természet megajándékozott vele. Amúgy is, szinte biztos vagyok, hogy csak ezek a mitugrászok pattogtak, mivel nem tudják elfoglalni magukat. Miért nem szívták le egy kicsit a sarki szuvenír bolt eladójának csuklóját ahelyett, hogy az én nyugodt délutánomat zavarják meg? Hogy sütné le a nap a bőrt a képükről!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Eleve nem voltam rózsás kedvemben, mivel anya újra emailt küldött; az utolsó családi parti után már inkább így kommunikálunk, sokkal feszültségmentesebb. De most tehetek én róla, hogy Bethany megint nem volt képes befogni a száját, hogy tudomány így, kísérletek úgy, politika amúgy... Csak egy kicsit borult meg a kezem a puncsos tálat felemelve. Nem értem miért nem fogja fel, hogy az egész csak - szándékos - baleset volt! Mégis, most megint azt kéri tőlem, hogy még a suli előtt látogassak haza, hiszen elkél a segítség az üzletben. Aha. Nekem pedig sült pisztráng az alteregóm. Minden egyes betűjéből csak úgy sütött a kíváncsiság, hogy van e már valakim, és ha igen, akkor miért nem mutattam be neki? Ah, még mindig bánom, hogy fél éve elszóltam magam, hogy elég sok helyes srác mászkál New Orlens utcáin. Mondjuk azt az apróságot kihagytam, hogy nekem sose lesz tartós kapcsolatom, és a fehér ruháról meg az oltárról maximum egy érdekházasság keretében ábrándozhatok el. Szívás. Oh, de még mekkora.
Végül arra jutottam, hogy a bennem lappangó feszültsége egy emberen vezethetem le úgy, hogy holnap megint visszanyerjem a jó kedvem. Alex néha remek ivópartner tud lenni, persze ez azon is függ, hogy ő milyen hangulatban van. Mondjuk az se biztos, hogy megállíthatom ma a csípős nyelvemet, hiszen ő és Marcel úgymond jó barátok, a múltkor pedig direkt megkértem, hogy ejtsen el pár szép szót az érdekemben. Ha már a szolgálatába állok - bár magamat erősen szabadúszónak emlegetem - ennyit megérdemlek, ha már az ingyen italokra még nem bírtam őt rávenni.
Automatikusan a hátsó ajtót célozom meg, magassarkú szandálom szinte ritmusra kopogott az aszfalton, és a nem régiben ragyogóan sütő napot már elárnyékolta néhány kurta felhő. Nem tehetek róla. Akaratlanul befolyásolom az időjárást, ha nagyon felhúzom magam. A múltkor a semmiből tört elő a vihar, mikor felhúztam magam a nővérem egyik telefonhívásán, aztán magyarázhattam magamnak, hogy errefelé gyakori a hirtelen vihar, csak az a baj, hogy még magam is ritkán hiszek a véletlenekben. Példának okáért, teljesen mindennapos, hogy nyitva találom a hátsó bejáratot, igaz?
- Aleeex! - kiáltom el magam, miközben hangos zörejjel becsapódik mögöttem az ajtó. - Merre vagy? - ám a hátsó raktár némasággal válaszol, csak az egeret cincognak elégedetten a sarokban. Pedig ha itt van, vagy elől a bárban biztos meg kellett hallania, hiszen állítólag a vámpírnak hiperszuper hallásuk van. Bár lehet érzi, hogy most nem éppen tartozok a  kellemes társaság kategóriába? Mindegy, az ő piája bánja - hiba volt megmutatni nekem anno, hogy hátul találom a legfinomabb whiskyt.

WORDS: 537 MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.] NOTES: NEKEM MÉG
MINDIG REGGEL VAN. :3


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
I'm the hero of this story, I don't need to be saved.

[You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Evelyn D. Wilkers összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 02, 2013 10:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
308
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Raktár Csüt. Május 30, 2013 7:31 am

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Raktár

Vissza az elejére Go down

Raktár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Belváros :: Cromwell's bar-