world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Elijah szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
new orleans ♢
► Age :
1016
► Total posts :
75

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Vas. Márc. 20, 2016 9:44 pm

Elijah & Rebekah
i need you. i can't live without you.






Kol az én egyetlen támaszom. Azt akarja velem elhitetni, hogy ugyanúgy gyűlöl engem, akárcsak a többi testvéremet, de tudom, hogy ez nem így van. Nem gyűlölhet engem olyannyira, hiszen akkor nem fogadta volna el a segítségemet. És tudja jól, hogy nem azért akarok neki segíteni, hogy előle meneküljek, illetve az elől, hogy velem végezzen. Amikor először szembesültem azzal, hogy ő életben van, tudtam jól, hogy nem azért jött, hogy boldogan játsszuk el a testvérszerepünket. Tudtam, illetve éreztem, hogy ő halálomat akarja talán olyannyira, mint ahogyan Klausét. De én nem bántottam Kolt. Igaz, nem is védtem meg. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem tudtam. Klaus folytonosan engem is támadott, nem tudtam Kolra figyelni, ahogyan azt akartam. Valójában, engem mindig is érdekelt a testvéreim jóléte. Legyen az Kol, Elijah, vagy akár Klaus. de ahogyan aztán teltek az évek, mindezek számomra elhalt érzelmekké váltak. Fogalmam sem volt, hogy az érzelmeimet vajon meghagytam –e irántuk, vagy pedig ő maguk irtották ki belőlem az irántuk érzett szeretetemet. Az a baj, hogy ha olyan felfogással rendelkeznék mindannyian, mind Kol, akkor egymást ölhetnénk, még ennél jobban. Mindannyian lesemmiztük a másikat, s e felől Elijah sem bújhat el az úriember, a mindent odaadó képmutatásával. Valójában ő maga is ugyanolyan, mint mindannyiunk, ő sem különb Kolnál, Klausnál, vagy tőlem. De ugyanakkor én is hibás vagyok. Én sem mondhatom magamat szentnek. Egyszóval; mindannyian eláruljuk a másikat.
Kár is ezen töprengenem. Most jelenleg én vagyok az, aki készül elárulni Klaust. Vagyis... nem is elárulni. Miket is beszélek én? Én soha nem álltam mellette, még ha azt is hiszi. Ő maga is tudja, hogy amennyiszer alkalmam adódott, szemrebbenés nélkül vittem őt az én kis csapdáimba. Persze, ezek sajnos mind sikertelen próbálkozások voltak, de végigszenvedte őket legalább. S most pedig tudom, hogy Kolt kell megvédenem, még akkor is, hogyha ő teljesen lesemmiz. Talán egy napon majd úgy viszonyul a dolgokhoz, ahogyan ahhoz kell.
Szikrázó s perzselő tekintettel figyelem Elijaht, aki minden bizonnyal nem tartja megfelelő visszavágásnak azt, ha megölném Camillet. Pedig lehet, hogy egy próbát megérne, kicsit megtekergetni a kislány nyakát. Miért is ne?
Pár pillanatig eljátszadoztam a gondolattal, míg végül aztán újra Elijah szavai ébresztenek fel.
Már majdnem, hogy a mondata miatt abbamaradt a színészi tehetségem. Elijah valóban ismer, és ő maga is érzi, hogy Klaust el fogom árulni. De nem tehetek mást. Kolt fogom megvédeni, az egyetlen bátyámat, akinek tényleg szüksége van védelemre. Klaus jóval erősebb, hiszen, ő befolyásosabb.
Meglepődve vonom fel szépen ível szemöldökeimet, s ekkor melleim előtt fonom össze mindkét karom, és elgondolkozom Elijah mondatán. Nem az a legnagyobb baj, hogy Miakel visszatért?
- Szerintem nem ezt mondanád, hogyha egy karót döf át a szíveden keresztül. Tényleg nem ez a legnagyobb baj! – hangom teljesen ironizált, sőt, mi több, kissé feszült is.
Végül aztán elgondolkozom pár pillanatra újra, de most azon, hogy érdemes –e Elijaht Klaus ellen beszélnem. Igen, kell... Klaus úgy sokkalta gyengébb lesz. Ez pedig most pont kapóra jön, hogy Elijah elhagyja Klaust egy kis időre.
- Védheted Klaust. De ő te melletted soha nem fog állni. Oly könnyedén fog elárulni, ahogyan mindig is tette. – Figyelem őt éles tekintettel, ahogyan aztán az ajtóhoz megyek, rátéve ekkor a kilincsre a tenyeremet, készülve távozóra fognom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fymalachaiparker.tumblr.com/



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans
► Age :
1021
► Total posts :
775

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Csüt. Feb. 25, 2016 1:18 pm

Rebekah & Elijah
Aggódtam Rebekah testi épségéért. Megvallom őszintén, még az is megfordult a fejemben, hogy Niklaus valahonnan szerzett magának egy tőrt, és leszúrta. Hiszen nem vette fel a telefont, nem találtam sehol, mintha a föld nyelte volna el. Ha nem bukkant volna most fel, minden bizonnyal Niklaus-t kértem volna számon, de erre szerencsére nem került sor. Rebekah itt van, és minden bizonnyal hallotta a balhét, vagy legalábbis látta a nyomait, hiszen az nem tűnik el öt perc alatt. Tudom, hogy a könnyebb utat választom, de annyiszor választottam a nehezebbet, annyiszor maradtam mellette, mikor a józan ész magára hagyta volna, hogy elég volt. Betelt az a bizonyos pohár. Mégis egy kicsit elmélázom az ablakon túli tájat kémleltem, mert a szavaim valahol elvesztek. Mintha soha nem is lettek volna igazán. Nem tudom, mit is kellene tennem. Így inkább próbálok helyt állni, erősnek mutatni magam.
- Nem, Rebekah. Nem támogatom, és ha most nem költözök el, akkor a helyzet még rosszabb lesz - csendül fel hangom feszülten. Úgy érzem, kudarcot vallottam. Megbuktam, mint testvér, és ezzel nem tudok megbékélni. Képtelen voltam mindannyiukra figyelni, mert úgy gondoltam, Rebekah képes önálló lenni, és Kol... Kol meghalt, mikor már elmondhattam volna neki, hogy soha nem hanyagoltam el. Megbuktam, mint testvér, és ezzel együtt kell élnem. Azt gondoltam, hogy Klaus az, aki a hibridsége miatt elvesztette a hitét. Mellette álltam a legtöbb alkalommal, de nem szerettem soha kevésbé a többieket sem. Felcsattanására torz fintorba rándul az arcom, majd ismét az italos poharamhoz nyúlok. Kortyolok egyet, majd megrökönyödve pillantok a húgomra.
- Nem lenne tanácsos az ő módszerét használni ellene. Azzal csak azt érnénk el, hogy felgyújtaná a fél várost - lépek a szekrényemhez, hogy szórakozottan kutassak a ruháim között. - Ráadásul nem lennénk különbek tőle, ha lealacsonyodnánk arra a szintre - rázom meg a fejem, majd közelebb lépek hozzá. El kell mondanom neki miket tudtam meg. Hogy az elsőszülöttjeink ellenünk szövetkeznek. De olyan kevés az időnk. Lassan indulnom kell, hogy egymagam lehessek. Mert úgy talán kitalálom a továbbiakat. És egy kicsit körbenézek a városban, hátha hallok valamit.
- Niklaus mondta el közvetlenül az után, hogy távozni akartam. Ez volt az egyik, ami a haragját okozta. Davina támasztotta fel, de Mikael legkisebb gondunk most - sóhajtok fel gondterhelten. Rebekah viselkedése is aggaszt. Annyira hevesen jelentette ki, hogy Camille életével végezne. Féltem őt, sokszor került ki rosszul egy vitából, amit Klausszal folytatott.
- Rebekah. Nyomatékosan megkérlek, hogy bármit is tervezel Niklaus megleckéztetésére... Ne tedd! - szavaim talán váratlanul érhetik, de ismerem már ezer éve. Ők ketten tűz és víz, soha nem békéltek meg teljesen. Mégis tudom, hogy fontosak egymásnak, és nem hagyhatom azt, hogy valamelyikük kárt tegyen a másikban.
- Veszély közeleg. Ami miatt össze kell tartanunk, legalább a külvilág felé, az ellenségeink nem szedhetnek szét minket, mert akkor meghalunk, egymás után. Nem akarom, hogy ez megtörténjen. Nem történhet meg az, ami Kollal is, Rebekah - hangomban egy kis aggódás csendül, ahogy felvezetem a legnagyobb problémánkat, ami nem Mikael.
Δ Always and forever Δ Like I’m gonna lose you Δ 488
✖ K.P.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theoriginals.hungarianforum.net/



welcome to my world
avatar

► Residence :
new orleans ♢
► Age :
1016
► Total posts :
75

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Szer. Feb. 24, 2016 10:11 pm

Elijah & Rebekah
i need you. i can't live without you.






Hogy úgy igazán mélyen belegondoljak, hogy még is miért történik mindez, azt hiszem, hogy teljes egészében megtalálom a választ a nélkül is, hogy Elijah végül azt nekiállja elmagyarázni. Klaus egy olyan egyén, aki mellett képtelenség megmaradni.  Kezdem úgy érezni, hogy Klaus célja kezd az lenni, hogy mindenkit tönkretegyen lélekben. Én ameddig tudtam, kiálltam mellette, de egy idő után ez a hozzáállás is elhal, végül aztán nem fog maradni mellette senki. Elijah pedig vak, és nem látja, hogy a vesztébe rohan azzal, hogyha Klaussal marad. Most ugyan elmegy, de mindannyian tudjuk jól, hogy előbb vagy utóbb újra visszatér, s ez csak egy pillanatnyi izgalom, holnapra úgy is elmúlik. Fogalmam sincs, hogy Klaus mivel több, mint én, vagy Kol, vagy bármelyikünk. Ha egyszerre lennék olyan helyzetben Klaussal, biztos vagyok benne, hogy Elijah őt választaná gondolkozás nélkül. S ha ebbe bele is gondolok... az eddigi reményem és erőm az élettel szemben egyre inkább csak felszívódik, s így is úgy érzem, hogy nem maradt már semmi sem abból, hogy nekem legyen még annyi erőm, hogy mindezt kibírjam. Persze... igyekszem továbbra is tiszta fejjel nézni magam körül a tényeket, ahogyan eddig is tettem, és én most úgy látom jól, hogy Kolnak segítsek. Amit persze, meg is fogok tenni, de előtte szeretném Elijaht figyelmeztetni arra, hogy jobb lesz, ha odafigyel Klausra. Nyilván, nem szándékozom Klausnak ártani. Szeretem őt is, mindannyijukat, és én magam sem tudom eldönteni, hogy ki mellett álljak, márpedig osztódni nem tudok. Szóval, én egyenlően fogok mindenkit védeni. Kolt támogatom, ugyanakkor Klaust is megpróbálom megóvni, ahogyan csak tudom. Ámde, ő mellette ott van Elijah, így hát Kolnak sokkalta nagyobb segítségre van szüksége, és ezt  ő is tudja jól, különben most nem itt lennék, hanem egy koporsóban valahol leszúrva újra.
A gondolataimat most egy időre igyekeztem elkergetni, hiszen, most arra kell koncentráljak, hogy elmondjam Elijahnak a tényeket, illetve meggyőzni arról, hogy hagyja el Klaust teljesen. Klaus akkor talán rájönne a hibáira, észrevenné, hogy ha Elijah nincs, akkor mennyire egyedül is van valójában. Nem adnék pár hónapot, de Elijah nélkül elbukna itt New Orleansban. Ez pedig szomorú, de ez így van.
- És ezt az életmódját te támogatod? – Kérdezem kissé meglepetten, amikor is közli, hogy Klausra nem igazán vall mostanában az, hogy törődjön a várossal. Márpedig ez Klausnak a kötelessége, nem hiszem, hogy még az is hiányzik Klausnak, hogy a város gyanakodni kezdjen. Na de itt vagyok én, majd én elrendezem helyette is a piszkos munkát. Miért is ne? Mi mire is vagyunk jó neki? Mi pusztán csak rabszolgák vagyunk Elijahval együtt. S ezt pedig Elijah nem tudja elfogadni, már pedig  most kénytelen lesz!
- Megölte Gia-t. Hát ez remek! – Csapom össze iróniával telve két tenyeremet, s hirtelen hátat fordítok, ahogyan mellkasom előtt összefonom karjaimat. – Mit szólnál hozzá, ha én ezek után megölném Camille-t?  – Fordulok meg végül aztán Elijah felé eme kérdéssel, mintha komolyan gondolnám. Valamilyen szinten megfordult a fejemben, hogy megteszem. – Akkor szerinted érezné a tettének súlyát? – kérdezem végül komolyan, teljesen elszántan. Persze, nem szeretném bántani Camille-t. De ha Klaus továbbra is így folytatja, akkor nem hagy nekem más választást.
Amikor az italt lerakom az éjjeli szekrényre, leülök Elijah ágyára, s magam elé bámulok, végül aztán a tömött bőröndre nézek. Nem akarok titkolózni Elijah előtt, de muszáj vagyok. Nem árulhatom el Kolt, hogy mire készül. Bár nem fogom őt szóba hozni, azzal csak gyanúba keverném magam.
Újabb mondataira aztán automatikusan felkapom tekintetemet felé, hiszen nem tudtam, hogy erről Elijah tud. Erről persze én ezelőtt is tudtam, hiszen Kol beavatott mindenbe, ami Klaus ellen irányul. Tudok minden olyan veszélyről, amikről Klaus és Elijah nem is számít. Tehát megadatik, hogy ezektől megóvjam őket úgy, hogy mindezekről ők nem tudnak. Nem akarom, hogy bántódásuk essék, főleg nem Elijahnak. Klaus nem érdekel olyannyira.
- Visszatért?  – Előadva színészi tehetségemet állok fel hirtelen, ahogyan rémült arculatot húzok magamra. Valamilyen szinten igaz is mindez, hiszen valóban félek a közeljövőtől. Mindössze csak annyit kell előadnom, mintha most értesülnék minderről.
- Ez biztos? Honnan tudod ezt? – Teszem fel a kérdéseket, amelyek még inkább igazolnak a felől, mintha mit sem tudtam volna erről az egészről. Persze, minden álca, amit teszek, de ezt ő nem tudhatja.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fymalachaiparker.tumblr.com/



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans
► Age :
1021
► Total posts :
775

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Pént. Feb. 19, 2016 2:16 pm

Rebekah & Elijah
Nem tudom, mit rontottam el, csak azt tudom, hogy megtörtént. Talán nem kellett volna annyiszor megbocsájtanom. Nem kellett volna annyiszor kiállnom mellette, hanem sokkal többször kellett volna szembe fordulnom vele. Talán ha nem vagyok ennyire megbocsájtó... Nem, ez nem csak ezen múlt, nem ezen múlik. Az évszázadok mindannyiunkat tönkretettek, megtörtek, és megsebeztek. Átformáltak valamivé, amiben már nem is ismerhetjük fel önnön valónkat. Olykor elgondolkodom, hogy talán csak én ragaszkodom egy rég halott emlékbe, egy soha nem volt életbe, melyben ott vagyunk mi, emberként, a többi testvérünkkel, és ez az egész vámpír lét csak egy beteges rossz álom. Talán jobb lenne, talán olykor könnyebb lenne, ha mi valójában nem is léteznénk ebben a torz valóságban, hanem eltűnnénk, de azzal eltűnik minden. Nem vagyok én sem tökéletes, soha nem is voltam. Tudom, mert tettem dolgokat, gyűlöltem, öltem, igéztem, és teszem mind a mai napig. Mindezt a család címszó alatt. Olykor nem hiszem, hogy jobb lennék, mint Niklaus, csak kevésbé vagyok romlott. De ugyanúgy, a felszín alatt nem vagyok én sem más, csak egy megsebzett lélek, aki soha nem mutatja a külvilág felé a gondjait. Mert félretolom, és inkább másokat helyezek előtérbe, mert ezt kell tennem. Ha nem tenném, elvesznék, ahogy Klaus is elveszett.
Törött, ahogy mindannyiunk lelke törött. De most mégsem tudok megbocsájtani. Elég volt. Összetört, mert azt gondolta, hogy ezzel megbomlaszthatja az ellenséget, de Gia nem tartozott közéjük, ő csak egy áldozat volt, járulékos veszteség, ahogy Niklaus fogalmazott. Undorodom ettől a szótól jelen esetben, és legszívesebben rombolnék. A tehetetlen harag bennem él, és szívem szerint... Volt egy apró pillanat, mikor legszívesebben elválasztottam volna Klaus fejét a testétől. Egyetlen apró, szinte jelentéktelen, de számomra mégis jelentős. Hiszen nem gondolhatok még csak ilyenre sem. Nem, ameddig le nem győztük az ellenfeleinket, és még az után sem. Niklaus a testvérem, a családom. Ahogy Rebekah is. Már csak hárman maradtunk, elvesztettük két testvérünket. Bár végül Finn már nem is volt olyan igaz testvér. De nem rángathat szét minket egy idióta jóslat, mely minket fenyeget. Nem veszthetek el több testvért. Mégis pakolok. Nem értem saját magam. De nem is akarom. Csak azt tudom, hogy betelt a pohár, és ha nem lépek le, akkor nem marad semmi a helyén.
- Niklaus most kissé... - a szavakat keresem. Nem tudom védeni, nem tudok semmit felhozni a mentségére. Nem is akarok. - Instabil - fejezem be végül a mondatot, majd lehajtom a fejem. Ez az igazság. A viselkedése ismerős, tombol, pusztít, még akkor is, ha a családja látja kárát, ha a családját töri össze apró darabokra. Mint engem, mint Rebekah-t mindannyiszor.
- Nem hiszem, hogy annyira érdekelné jelen helyzetben a város rendben tartása - felsóhajtok. Ahogy a poharakkal felé sétálok, úgy érzem, tudnia kell dolgokról, melyeket én is megtudtam ma, és tudnia kell, hogy elköltözöm. Nem miatta, hanem magam miatt, és Niklaus miatt, mert nem tudok vele egy fedél alatt élni. De nem fogom mindezt ráborítani. Csak szépen sorjában.
- Drága húgom - egy halovány mosoly kúszik arcomra -, egy időre elköltözöm. Niklaus megölte Giát. Nem tudok, és nem is akarok vele egy fedél alatt élni egy darabig. Habár a közelgő veszélyre való tekintettel mellettetek fogok állni, de utána megkapja, amit akart. - Szavaim lassan hagyják el az ajkam. Tekintetem hűvössé válik, majd kiiszom az italt, hogy arcomon egy fintor vegye át az uralmat egy rövid időre. El kell mennem, végig kell vinnem azt, amit elterveztem. Niklaus-nak rá kell döbbennie, hogy én voltam az, aki mindig is mellette állt, annak ellenére, hogy nem egyszer törte apró darabokra a lelkem. Én kitartottam mindig, minden átkozott pillanatában, vele voltam akkor is, mikor nem értettem egyet. Talán ez a baj, talán túl természetesnek vette a jelenlétem. Hát most megtudja majd, milyen az, amikor nem fekszem a szomszédos szobában, ha kellek.
- De tudnod kell valamit, amit nem titkolhatok el - dobok még egy zakót a táskába, majd Rebekah felé fordulok. - Mikael újra az élők között van. Davina támasztotta fel őt. Kérlek légy óvatos, gyanítom, a karó náluk van - húzom el a számat, majd megint az italos asztalkához lépek. Pedig nem vagyok alkoholista, csak feszült. És ez mindennél jobb, még annál is, hogy ész nélkül öljek. Kontrollálnom kell magam. Nem válhatok most önmagam ellenségévé, mikor újra veszélybe kerül az életünk, mikor a családom élete forog kockán, résen kell lennem. Hogy vigyázhassak rájuk, mert nem akarom elveszteni őket.

 

Δ Always and forever Δ Like I’m gonna lose you Δ 716
✖ K.P.
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theoriginals.hungarianforum.net/



welcome to my world
avatar

► Residence :
new orleans ♢
► Age :
1016
► Total posts :
75

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Pént. Feb. 19, 2016 12:09 am

Elijah & Rebekah
i need you. i can't live without you.






Határozott vagyok, és pontosan tudom azt, hogy mit akarok, ámde most még s forognak elmémben a gondolatok, hogy most még is miként fogok előállni az ötletemmel. Persze, nem ez az első alkalom, hogy Elijaht próbáltam rábeszélni arra, hogy mondjon le Klausról, nyilvánvalóan mindegyik próbálkozásom egyenlő volt a nullával, hiszen, Elijah soha sem hallgatott rám. Pedig olykor nagyon jól tenné, hiszen én az ő érdekét akarom, nem pedig a magamét. Azaz... talán mondhatni még is csak, hogy részben ez az én érdekem is, hiszen..Elijah a bátyám. És én szeretem őt mindennél és mindenkinél jobban, és hát szükségem van rá, azt akarom, hogy velem legyen. S míg Klaussal van, őt védi és óvja, nos, ez addig nem fog megvalósulni. Nem akarok önző lenni, de még is, én és Kol végig egyedül voltunk a világban. Klaus mellett ott volt Elijah, és mondhatni, hogy Elijah mellett pedig Klaus, de mi ketten Kollal... egymásra kellett volna legyünk, de mégis. Kol elvonult.
Most pedig főleg együtt kellene, hogy legyünk, de tény, hogy azzal most saját magunknak ártanánk. Kol felvázolta nekem a tényeket, miszerint Mikael valahol nagyon is él, valahol Davinánál, és több mint valószínű, hogy Mikael arra vár, hogy Klaust végleg megölje, utána pedig mi fogunk következni. Tudtommal Kol ismeri Davinát, Davina pedig Mikaelt irányítja, így hát a tények önmagukért beszélnek, miszerint érthetővé válik ezen pillanatban az, hogy voltaképpen kinél is érdemes maradni. Noha, egyáltalán nem erről szól a mese, hiszen én bárkiért képes leszek az életemet adni, legyen az akár Klaus is. Szeretném megóvni a testvéreimet, de ezt csak úgy tehetem, hogy ha Kol mellé állok. Mindkettejüket védeni fogom, és nyilvánvalóan arra fogok törekedni, hogy egyikkőjüknek se essen bántódásuk. Szóval... fogalmam sincs, hogy milyen történetet fog nekünk még szánni  a sors, mindenesetre én felkészültem!
Elijah szavát követően már is belépek a szobájába, ámbár már azelőtt is hallottam valamit, mintha pakolt volna, vagy én nem is tudom.
Amikor beléptem, s az ajtót kinyitottam, annak sarka a nyitás közepette megakad egy megtömött bőröndben, én pedig meglepődve nézem azt, hogy még is mit keres itt egy bőrönd. Aztán pedig tovább nézem a tényeket, és felbukkan Elijah teljes valósággal, körülötte pedig még néhány bőrönddel, ruhákkal, egyéb dolgokkal. De én végig szótlanul bámulom az egész helyzetet. A gondolataim is egy pillanatra lelassultak, képtelen vagyok ép elméleteket alkotni erre az egészre. Még is mire készül? Ugye, nem akar elmenni?!
Mikor ledobja a zakóját az ágyra, lassan elém lép, de mindennek ellenére hagyom magamat, hogy megöleljen, és az arcomra egy csókot leheljen, és ha tehetném, egész nap így állnék vele ölelve, és azt suttogva folytonosan, hogy nem foglak elengedni. Márpedig nem is fogom őt elengedni semmilyen formában.
- Én... – Eleinte csak ez csusszan ki szépen ívelt ajkaim közül, miközben mélázó tekintettel követem őt, s elfogadom tőle az italt, amit nyújt. Csak szorongatom ujjaim közt a poharat, próbálva szavak után kapkodni, de fogalmam sincs, hogy melyikkel kezdjem. Most ez a pakolás váratlanul ért, hiszen a bőröndök... mind azt mutatták, hogy Elijah elmegy innét. De, még is hova?
- A városban voltam. Tudod, valakinek rendbe kell tartani a helyet, ha már egyszer a király nem hajlandó minderre. – Iróniával illetem ama becenevet amit Klausra hárítottam az iméntiekben, hiszen valóban; Klaust a hatalom érdekli, de az emberek, hogy miként élnek, nos, az semennyire sem. –  De még is... – térek aztán vissza az eredeti pozícióhoz, miközben leteszem az italt az asztalra, és őt bámulom, na meg a bőröndöket felváltva. – Hová készülsz? Mi történt, hogy ezt teszed? – Rengeteg kérdést szegeznék neki, ámde így is ez is sok kérdés tőlem egyszerre. Nem akarom, hogy elmenjen. Úgy viselkedem, mintha a világ másik részére készülődne, de tudom, hogy nem válna el végleg Klaustól. De, akkor is elmegy.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fymalachaiparker.tumblr.com/



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans
► Age :
1021
► Total posts :
775

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Szer. Feb. 17, 2016 1:18 pm

Rebekah & Elijah
A család mindig is fontos volt nekem. Mindenek felett állt mindig, és mindenkor. Ezen nem tudok változtatni. A szavam adtam, hogy mellettük leszek, hogy vigyázok rájuk, hogy nem hagyom el őket. Most mégis pakolok, mert Klaus túl messzire ment. Fáj, a szívem szakad meg, hiszen Gia fontos volt számomra. Felszabadított. A vele töltött idő sokat tanított nekem, és segített elvonatkoztatni. Most pedig már nincsen. Mintha soha nem is létezett volna, és már nem hozhatom vissza. Nem tudom, hogy miért pont az ő halála okozta bennem ezt az érzést, de talán az a bizonyos képzeletbeli pohár most lett tele, és nekem most lett elegem. Klaus mindent megtehet, büntetlenül. Mert mindig bocsánatot kért, de olykor még arra sem volt szüksége. Mellette álltam. Most is ezt teszem, a közös ügyért, hogy elintézzük az ellenfeleinket, de nem tovább. Amint elmúlik a veszély, egyedül fog maradni. Egyedül, és azt tehet, amit akar. Mert nem fog érdekelni. Legalábbis most ezt érzem. Annyi minden történt, annyi emlék, annyi rossz és jó, most mégis a bőröndömbe pakolok néhány holmit, hogy a közelben szálljak meg legalább pár éjszakát, mert nem tudok Klausszal egy légtérben lenni. Nem megy most, mert ha megtenném, akkor sem tudnék mást tenni, csak hibáztatni, és ridegen viszonyulni hozzá, esetlegesen ismét fizikálisan kiakadni. Nem, ez most nem egy egyszerű harag, ez sokkal több annál.
Én tényleg hittem, hogy Hope majd segít neki, hogy rájön, a családjának kell a legfontosabbnak lenni. De tévedtem. Mint megannyiszor hosszú életem folyamán. És nem tudom eldönteni, hogy a lelkem fáj ennyire, vagy a haragom lobog bennem szüntelen. Csak toporgok a szobában, olykor az ablakhoz sétálok, miközben a kezemben egy whiskey-s pohár. Nem tudom eldönteni, mi lenne a helyes. Talán elvesztettem én is az utat.
A család erő. Szeretet, hűség. Ezek erőssé tesznek.
Niklaus elhagyta az emberségét, és már fel sem ismerem benne a saját öcsémet. Nem tudom, hogy lendüljek ezen is túl. Tudom, sokan naivnak neveznek, vagy csőlátásúnak, aki szemellenzőt is hord mellé. De ők nem értik. Rebekah sem érti, pedig ő is tudja, ő is legalább annyi időt töltött Klaus mellett, mint én, most pedig nem találom. Sehol, és a telefonja is foglalt volt. Fontos nekem a húgom is, és megijeszt, hogy nincs a közelben. Képtelen vagyok rájönni, hogyan hozhatnám az családomba ismét a békét egymagam. Talán kevés vagyok hozzá, de ha én feladom... Most mégis úgy néz ki, hogy csupán a közös ellenség tart minket össze, semmi több. Talán a véren kívül semmi más nem köt már össze minket. Mintha csak egymás ismerősei lennénk, akik közös véren osztoznak, semmi több. És piszkosul bosszant. Mert nem tudok segíteni, és mégsem adhatom fel. Mert ha én is megteszem, akkor elvesztünk, akkor végünk. Dühösen vágom a falnak a kristály poharat, majd a hajamba túrok. Ideges vagyok, haragom nem sokat csökkent azóta, hogy Klausszal egymásnak estünk.
A család mindenek felett. Mindig, és mindörökké.
A szavaim üresen csengnek, miközben felidézem őket újra és újra, hogy erőssé váljak ismét. Hogy Túl tudjak lendülni Klaus újbóli árulásán. Hiszen ő a fivérem. Ha én elhagyom majd, senki nem marad, senki, aki szabályozza a benne uralkodó démonokat. A kopogás alig jut el hozzám, miközben egy újabb ruhadarab kerül a bőröndbe. Felsóhajtok, miközben éles hallásommal hallgatom az ajtó túloldalán várakozó légvételét. Majd egy hang jut el hozzám. Rebekah. Ő még semmit se tud. Neki fogalma sincs arról, hogy apánk... Hogy én és Klaus... Nem, nem fogom sokkolni.
- Gyere be, Rebekah - adok engedélyt, majd ledobom a zakót az ágyra, és felé fordulok. Ha engedi, megölelem, és arcára gyengéd, testvéri csókot adok. - Egész nap kerestelek, mintha a föld nyelt volna el. Merre jártál? Beszélni akartam veled - kérdezem, de nem kifaggatni akarom, csupán érdeklődöm, majd az ágyhoz lépve felveszem a zakót, és összehajtva a bőröndbe helyezem. Végül az ablakalatti asztalhoz lépek, hogy két italt töltsek, és az egyiket felé nyújtva adjam át neki. Azt hiszem ez a beszélgetés nem lesz egyszerű...

 

Δ Always and forever Δ Like I’m gonna lose you Δ 643
✖ K.P.
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theoriginals.hungarianforum.net/



welcome to my world
avatar

► Residence :
new orleans ♢
► Age :
1016
► Total posts :
75

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Kedd Feb. 16, 2016 10:53 pm

Elijah & Rebekah
i need you. i can't live without you.






A napnak azon korszakára értünk, amikor is aludni kél. Már közeleg az est, tehát ideje lenne hazamenni. Nem szeretem a sötétséget, így hát ilyenkor kint sem vagyok túl gyakran, nem mellesleg pedig fáradt vagyok ahhoz, hogy továbbra is rójam az utcákat. És hát, persze még van egy utolsó teendőm, amit még utoljára meg szeretnék próbálni. Egy olyan dologba kezdtem bele, amit nem tudok visszacsinálni. Rengetegszer elárultam Klaust, de nem annyiszor, ahányszor ő minket, engem. Valahányszor, mindig próbáltam mellette állni, még régen is ezerszer próbáltam őt megóvni az apánktól, még akkor is, hogyha utána én kaptam a legnagyobb pofonokat. Azt hiszem, hogy sokat tettem egykoron Klausért, de az öntörvényűsége és a hataloméhség teljesen elvakította őt, és azt sem vette észre, hogy pont azokat mészárolja le, akik voltaképpen mellette álltak, és ő maga ugrik a kútba azzal a szöveggel, hogy nem maradt senkije. Mindenkinek először is önmagában kell keresnie a kérdésére a választ, nem pedig sajnálkozva tenni fel a kérdést a nagy semmibe. Klaus örökre egyedül marad, hiába marad mellette Elijah, vagy bárki más. Mindig is magányos lesz, s ezt pedig önmagának köszönheti.
Na de, Klaust ideje kicsit félretenni agyunk rejtett féltekéből, ámde nem sokáig. Inkább arra kellene koncentrálnom, hogy Elijaht még is hogyan győzhetném meg arról, hogy hagyja ott Klaust, ha jót akar magának. Elijah túl jószívű, és nem érdemli meg, hogy újra tönkretegye őt Klaus. A bátyám túlságosan naiv, hisz abban, hogy valaha az öccse képes lesz jó felé megváltozni, de ebben téved. Elijah csőlátású, én pedig szeretném felnyitni a szemét. Tudom ugyan, hogy nem fogja elhagyni Klaust, de tudnia kell, hogy ezzel engem elveszít, hiszen... én már nem térek vissza hozzájuk. Sokáig az ő jólétüket lestem, jobban mondva Klausét, s ebbe pedig beleuntam. Új életet akarok, ahol csak én vagyok, és egy saját családom lehet, akiket önzetlenül szerethetek, békében. Ez ugyan csak egy álom, egy beteljesülhetetlen álom. Amennyire ismerem magam, mindig visszatérek ide, mert a lelkiismeretem mindig ott lapul mindenhol, bárhová is nézek. És gyűlölöm magam e miatt, hogy képtelen vagyok végre elszakadni tőlük.
E gondolatok közepette aztán végül hamar a villába kerülök, át a belső udvaron, végül aztán Elijah szobája előtt térek ki. Nem szeretném őt megzavarni, de úgy hiszem, hogy egy fontos beszélgetni valóm lenne vele.
Végül halkan sóhajtva megállok ajtaja előtt, mindeközben aztán idegesen tördelem ujjaimat, végül aztán nem habozva kopogtatok be hozzá.
- Elijah. – ejtem ki a nevét kellő hangsúllyal, hogy hallja, ezáltal tudja is, hogy én vagyok. Tartok attól, hogy ez a beszélgetés mit fog kiváltani, mindenesetre én akkor sem fogok eltérni az eszméimtől. Kolnak segítségre van szüksége. Ő az egyedüli olyan, akit mindenki cserben hagyott, és akit tényleg semmibe vettünk.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fymalachaiparker.tumblr.com/



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans
► Age :
1021
► Total posts :
775

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Vas. Aug. 02, 2015 1:53 pm

Hayley & Elijah
Talán tényleg nem ittam eleget. Nem mintha alkoholista lennék, csupán mostanában ez segít enyhíteni a lelkemben tátongó űrt, amit az okoz, hogy képtelen vagyok a közelembe engedni bárkit. Legfőképpen a nőt, aki most itt van, velem egy légtérben, és jobban vágyom csókját, mint bármit ezen a földön, mégsem lépek. Olyan más lett. Nincs szüksége rám, erős, és szinte megölhetetlen. Mássá vált Hope hiánya óta, és alig ismerem fel benne a lányt, akit anno megszerettem. Akit a lelkemhez vezettem és a szívembe fogadtam úgy, ahogy talán még soha senkit. Vágytam, hogy ne legyen terhes, akartam, hogy csak egy rémálom legyen, hogy valójában az egész egy vicc, és közben reméltem, hogy ez a gyerek lesz az, aki miatt Klaus megtért. Azt reméltem, Hope majd enyhíti az űrt az ő lelkében, közben nem foglalkoztam a sajátoméban tátongó sötétségről, melyet az okozott, hogy elengedtem Hayley-t. Hagytam, hadd élje az életét; nélkülem.
Jobb lesz így neki, hiszen én csak hátráltatnám, hogy megtalálja a módot ahhoz, hogy a falkája végleg szabaddá válhasson. Azt akartam, hogy köztük leljen családra, amit én nem adhatok meg neki.
Önzetlenségemmel elmerültem az önzőség tengerében is azzal, hogy nem engedtem közel, nem hagytam, hogy ismét megismerjen, hanem hagytam kisétálni akkor, mikor a fejemhez vágta, már másképp nézek rá. Már nem olyan vagyok, mint mikor még csak farkas volt. Elengedtem anélkül, hogy utána rohanva mondtam volna, hogy ez nem így van. Kifejezni az érzéseimet nehéz. Főleg úgy, hogy minden egyes pillanatomat, és évszázadomat a családomra áldozva töltöttem. Ők a fontosak, hogy boldogok legyenek, és az, hogy Klaus végre a régi legyen. Akár emberként.
- Hayley... Kérlek - hangom elhaló és könyörgő, valahogy rettegek ettől. Hogy kitárulkozik, és nekem is ezt kellene tennem, miközben az alkohol hatására egyre jobban tombol bennem a vágy iránta. Sosem múló érzés ez, melyet egy részem elűzni akar, a másik meg foggal-körömmel kapaszkodik belé. - Csak nehezebbé teszed - nyöszörgöm halkan, de mit is tesz nehezebbé? Ezt az egészet, ami köztünk lehetne? Vagy ami nincs, mert én makacs fejjel ellököm, mintha ezzel jót tennék neki? De kit is áltatok? Sosem lesz jobb, és ezzel csak még egyet lökök magamon a gödör felé, sőt önként ugrom fejest bele.
- Te nem vagy hibás - veszem le róla a bűnt, ahogy mindig teszem. Folyton csak védem a szeretteimet, miközben megfeledkezem magamról. - Sosem voltál. Bennem változott valami. Mellettem csak veszélyben vagy. Nem engedhetem, hogy miattam ne találd meg a családodnak a szabadságot, nem engedhetem, hogy elhomályosítsam az elméd, mert én a közeledben vagyok - megint csak lemondok róla, holott egyszer kijárhatna már nekem is az a bizonyos boldogság. De mikor? Hiszen mindig elveszi tőlem vagy Klaus, vagy más. Sosem érhetem el azt, amit Klaus az elején oly bátran eldobott volna. Sosem lehet gyerekem, és az életem sosem lesz egyszerű. Mintha a sors is így akarná. Mintha a mi hibánk lenne a létünk, melyet a szüleink erőltettek ránk. Elfordulok, majd megint töltök egy italt. Azt hiszem, hogy már szokásommá vált, és ezen a téren inkább olyan vagyok, mint Klaus. Valahol elvesztettem a józan eszem, és mintha nem is akarna visszajönni többé. Végigmérem őt, és a tekintetét kutatom. Olyanra vágyom, ami sosem lehet örökre az enyém...

Δ Always and forever Δ Say Something Δ 523
✖ K.P.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theoriginals.hungarianforum.net/



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Csüt. Júl. 23, 2015 10:08 pm




Hayley && Elijah

Olykor hagyjuk, hogy a vágyaink felül kerekedjenek rajtunk.

Miért is jöttem?! Nem tudom még magam sem ezt. Magamban ezt a beszélgetést már levezettem, de mintha most nehezebb lenne megtalálnom a helyes szavakat. Az élet kegyetlen, mikor az ember azt hinné, hogy boldog lehet történik valami s áthúzza minden számításunkat.
Elijah-val a kapcsolatunk sosem volt egyszerű, mondhatni már lassan drámai is. Amikor megismerkedtem vele akkor nem hittem volna, hogy ilyen, sőt azt gondoltam, hogy olyan mint Klaus. Nem kellett pár óra se, hogy meggyőzön az ellenkezőjéről. Megbíztam benne, talán túl sok bizalmat is adtam neki, pedig nem mondanám, hogy ez a szokásaim közé tartozik. Még is azt éreztem, hogy Klaus testvéreként megbízhatok benne, ami a legfontosabb, hogy számára én vagyok a fontos és Hope. Nem volt semmi hátsó szándéka mint a legtöbb embernek akit ismerek, ritka az ilyen ember.. akarom mondani vámpír. Akarva akaratlanul de elkezdtem hozzá vonzódni, még ha tudtam ez egy lehetetlen dolog. Egy részt mert kismama voltam, más részt mert Klaus csemetéje volt akkoriban a hasamban. Ez amolyan tiltott gyümölcs volt, bár Hope megszületett még se lett jobb a viszonyom Elijah-val. Ez a kapcsolat elejétől kezdve halálra volt ítélve, de bármennyire is tudom, hogy mi merre hány méter akkor se tudok távol maradni tőle. Az idő teltével sikerült kiismernem, tudom mit sugall minden egyes mozdulata, a szíve mit mond ha vele vagyok. Két dolog miatt nem tudok rajta de saját magamon sem kiigazodni. Ő is megváltozott míg az anyja rabja volt, aztán én is teljesen kifordultam magamból mióta hibrid lettem. Nem értem miért kell ennek így lennie, ok nélkül beleszerettem, s most egy pillanat alatt minden érzelem a homályba veszett. A szerelmem kicsit sem változott iránta csak mélyen elástam magamban, s a szívem elé egy falat húztam. Elijah-nál már nem tudom, nem önmaga ő se, egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta. Nem tudom mit érez irántam, szeret-e még vagy csak elvisel maga mellett. Az utóbbi idők nem voltak egyszerűek s nem tudom mit tehetnék hogy javítsak rajta. Most először életemben érzem azt, hogy tehetetlen vagyok. Céllal jöttem ide, de ahogy nekem szegezte a kérdést egy szó nem jött ki a torkomon. Inkább csak elfogadtam a pohár italt amit a kezembe adott s belekortyoltam nőiesen. Tettem pár óvatlan lépést a szobában míg nem úgy döntöttem kecsesen leülök az ágyára. De még mindig nem tudtam hogyan is fogalmazhatnám meg a mondanivalómat ezért jobbnak gondoltam ha megiszom a pohár tartalmát. Ebben nem voltam a legjobb, viszont most muszáj… Nem akartam soha eltávolodni azoktól akiket szerettem pláne nem Elijah-tól, de már megtörtént. Akaratomon kívül az érzéseim befolyásolták a tetteimet. Most pedig a szívemre kell hogy hallgassak az eszem helyet ha helyre akarom hozni a hibámat.
-Emlékszem még az első napra élénken mikor először találkoztunk. Azt hittem Klaus testvéreként ugyan olyan vagy mint ő, szerencsére kellemeset tévedtem. Pillanatok alatt megmutattad nekem, hogy koránt sem vagy olyan. Nem kellett sok idő és rájöttem te vagy a legnemesebb vámpír a világon. - Mondhatni egy monológgal kezdtem a mondanivalómat. Remélem így megérti amit akarok ezzel kihozni, mert nem hogy ő a legnemesebb vámpír, de a legokosabb is egyben. Igazából ha valaki ismeri Elijah-t az tudja nem nehéz vele szót érteni, csak most a mi hibánkból valamiért nincs meg az összhang. Egy hirtelen felindulásból döntöttem úgy, hogy közeledek felé, ha már ő nem teszi meg. Nem mentem a legközelebb felé, annyira viszont még is, hogy a kezét meg tudjam fogni.
Sajnálom! Azt hiszem az utóbbi időben mióta hibrid lettem a lehető legelviselhetetlenebb voltam, pláne azokkal akiket szeretek. Nem akartam fájdalmat okozni neked sem, nem állt szándékomban eltávolodni tőled. Akaratomon ellenére a hibrid énem felül kerekedett azon akit ismersz.- Vettem egy mély levegőt és elengedtem a kezét, amennyire közel voltam hozzá annyira eltávolodtam tőle most megint. Megtettem az első lépést, ami nem egy egyszerű dolog volt, nem tudtam, hogy fog rá reagálni. Hiszen nem csak én távolodtam el tőle, hanem ő is tőlem.


636|| ZENE || Remélem elnyerte tetszésedet Smile

Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
New Orleans
► Age :
1021
► Total posts :
775

ORIGINAL VAMPIRE †


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Szer. Júl. 22, 2015 3:19 pm

Hayley & Elijah
Ritkán jövök haza. Amióta anyám elrabolt, és a fejembe mászott, semmi sem ugyanaz többé. Nem találom a helyem, és olykor kerülök mindenkit. Habár a vérszomjamon ismét uralkodom végre, valahogy mégsem érzem magam annak az embernek - elnézést, vámpírnak - magam, mint előtte. Mintha valami megváltozott volna. Máshogy érzem a szagokat, az ízeket, még a nap is máshogy kel, mintha olyan új lenne minden. Pedig csak én változtam. Többé nem engedem, hogy ilyen történjen, hogy anyám ismét uraljon engem. Elkerültem mindenkit. Az öcsémet, a vámpírokat, de még Hayley-t is kerültem. Talán őt a legjobban. Így ritkán vagyok az otthonunknak nevezett helyen, mert nem akarok feleslegesen konfrontálódni.
Nem rám vall ez a viselkedés. Pont nem rám, hiszen én mindegyiküknek segítek. Mindegyiküknek próbálok segítséget adni, biztatni. Ha úgy vesszük én vagyok a támasz, a váll, amire mindenki számít, akin mindenki kisírhatja magát. Folyton ezt teszem. Viszont ha nekem van gondom, elzárkózom, magam oldom meg. Egyedül, segítség nélkül, hiszen mindig is ezt tettem.
Hayley volt az egyetlen, aki belém láthatott, aki megismert egy darabot belőlem. Sok dolgot éltünk át együtt, megmentettem az életét, kijátszottam Davinát, hogy szétválassza őt és azt a boszorkányt, aki így akart irányítani, aki miatt majdnem elvesztettük Hope-ot. Most is elvesztettük, de legalább jó helye van. Egyedül ez számít.
Közel engedtem magamhoz, és mikor megszülte a kicsit, úgy hittem elvesztettem őt. De mégsem így történt. A kicsi vére megmentette őt, ezzel hibriddé válva. Már akkor megváltozott bennem valami iránta, de nem az érzéseim. Úgy éreztem, már nincs szüksége rám, hogy a hibrid mivolta megvédi, ezáltal nem kellek mellé, úgy éreztem, hogy azzal, hogy távol tartom magam tőle, őt védem. Mindemellett saját magamat is. Szégyellem bevallani, de féltem az elutasítástól. Mikor a legutóbb beszéltünk, akkor ő hagyott ott, nem éreztem azt, hogy zavarnom kellene. Nem sokszor beszéltünk többnyire akkor, ha valamit csináltunk. Ha elkerülhetetlen volt a kommunikáció.
Most sem terveztem felkeresni őt, de itt ért az éjjel. Egy régi könyv akadt a kezemben, időközben viszont kifogytam az italból. Néha többet iszom, mint kellene. Olykor jólesik, ahogy a borostyán ital végigmarja a torkomat. Ezért hagytam el a szobám arra a rövid időre, amíg lemegyek. Vámpírsebességgel teszem, ahogy a hallba érek, egyből az italos szekrény felé megyek. Kiválasztom a legrégebbit, ami itt van, semmi kedvem lemenni a pincébe, és visszamegyek. Odafenn már nem vagyok egyedül. Hayley olvassa a félbehagyott könyvemet.
- Hayley - ejtem ki a nevét ajkaim között, melyre ő megijed, és kiejti a könyvet a kezéből. az én kezemben ott az ital, az éjjeliszekrényen pedig a poharam, melybe töltök. Próbálok rideg lenni, vagyis közömbös, érzelemmentes lenni, de nehezen megy. Az üres lefordított pohárba is töltök italt, majd miután felveszi a könyvet, közel lépek hozzá, és átnyújtom az italt. Ha beszélgetni akar, ahhoz a beszélgetéshez nem ittam eleget, ráadásul vámpír vagyok. Túl jól bírom az alkoholt. - Miért vagy itt, Hayley? - kérdezem, majd belekortyolok az italba. Hátrálok pár lépést, a közelsége fojtogató, mégis jó értelemben értem, kellemes, túlságosan is bódító. Olyan, mint egy tiltott gyümölcs, mely mikor már majdnem az enyém, eltűnik. Mindig eltűnik. Annyi minden vesztettem, nem akarom őt is elveszteni, így nem engedem közel. Nem engedhetem.

Δ Always and forever Δ Say Something Δ 516
✖ K.P.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theoriginals.hungarianforum.net/



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája Kedd Júl. 21, 2015 12:30 pm




Hayley && Elijah

Olykor hagyjuk, hogy a vágyaink felül kerekedjenek rajtunk.

Körülbelül hajnali 3 óra lehetett nem figyeltem igazából, de aludni nem tudtam. Már vagy 2 órája próbálom álomra hajtani a fejemet, de a gondolkodás nem hagy nyugton. Konkrétan két ember miatt kattogok, akik nem is emberek, de a szívemet elfoglalták, és képtelen vagyok nem aggódni miattuk. A listán az élt a drága egyetlen lányom : Hope vezeti természetesen. Nem tudok nem gondolni rá, s nem is akarok. Viszont ezzel a dologgal egyelőre nem tudok mit kezdeni, ott van még nekem Elijah is.
Hm.. Elijah, bárcsak tudnám hogyan kezelhetném a kettőnk viszonyát, ez amolyan se veled, de nélküled sem megy kapcsolat. Rettenetesen hiányzik, ezt be kell ismernem. Igyekszek tőle távol maradni, de hogy csináljam ha mindig van valami ami összehoz minket?! Valahogy a sors úgy intézi hogy újra közel kerüljek hozzá, de ezt nem akarom s nem magam miatt hanem miatta. Szeretem őt és nem akarom megbántani, sosem akartam semmivel megsérteni. Ő volt az egyetlen aki az első perctől segített nekem. Nem tudok csak úgy lemondani  róla, de mióta hibrid lettem teljesen megváltoztam s semmilyen segítséget nem fogadok el tőle. Mintha egy nagy szakadék lenne kettőnk között és ez elviselhetetlen, legalábbis számomra. Ezt a poklot nem bírom elviselni, úgy néz ki az én utam a boldogtalanság. Fel-alá járkáltam a házban, nem tudom mit tegyek, mérgelődtem és szívem szerint mindent ketté törtem volna. Megpróbáltam lenyugtatni magamat azzal, hogy egy könyvet olvastam persze nem sok sikerrel. Még vagy 2 percet töprengtem  míg úgy nem döntöttem késői látogatást teszek Elijah-nál. Jót tenne egy kis beszélgetés a szívemnek, meg kell próbálnom közel engedni magamhoz, hogy így enyhítsem a nagy távolságot magunk között. Nem akarok vele ennyire elutasító lenni, még is annyira könnyű ez a viselkedés, mint minden percben sírni amiatt hogy elveszítettem örökre őt. Meglátjuk közel e enged engem magához annak ellenére, hogy tudom nem lehet közös jövőnk. El kell neki mondanom, hogy igyekszek olyan kapcsolatot ápolni vele mint mikor ide érkeztem a városba, s nem eltolni magamtól. Bár lehet ő nem ezt akarja, lehet végképp megutált engem. Lassú és kecses léptekkel mentem Elijah szobája felé, bekopogtam a vékony ujjaimmal, de nem hallottam a hangját. Így inkább hátat fordítottam, de a kopogtatás következtében valamennyire kinyílt az ajtó. Akarva akaratlanul bepillantottam, a kíváncsiság miatt lassan léptem be a szobába. Az ágynál hirtelen torpantam meg amint megláttam melyik könyvet olvasta mielőtt elment volna itthonról. Belenéztem és elkezdtem olvasni egészen addig míg Elijah hangja nem zavarta meg a koncentrálásomat.
Felé fordultam amilyen gyorsan csak tudtam, ijedtemben még a könyvét is elejtettem.
-Sajnálom, én…  Nyitva volt az ajtó, s meg akartam nézni bent vagy-e, de csak egy könyvet találtam, ami egyből megfogott.  - Lehajoltam lassan a könyvért, épp fel akartam venni...


SZÓSZÁM || ZENE || MEGJEGYZÉS

Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
richmond ☄
► Age :
30
► Total posts :
1233

SOUL MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Elijah szobája Csüt. Május 09, 2013 10:23 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Elijah szobája

Vissza az elejére Go down

Elijah szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Lakhelyek :: The Mikaelson Abattoir-