world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Bourbon Street

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



welcome to my world
avatar

► Residence :
♢ New Orleans
► Total posts :
171

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Márc. 28, 2015 1:48 pm

Kol & Davina
...
- Szavadon foglak, hogy eljössz majd velem New Yorkba. - mondom neki nevetve. Tényleg jó lenne egyszer elmenni innen, de amíg van itt dolgom addig nem tehetem. Rengetek városon gondolkodtam már, hogy, ha sikerül innen kijutnom akkor hova mennék el nagyon szívesen. Ott van például Kanada. Nagyon szeretnék oda eljutni, de ott van még Kína is. Imádom a Keleti kajákat, és megnézném személyesen is a híres Kínai nagy falat. Olyan sok álmom vár arra, hogy megvalósítsam, csak eléggé nehéz úgy, hogy itt kell lennem. Kell... Semmit sem kell, inkább én akarom véghez vinni a tervemet, amihez már van is segítségem. Méghozzá egy Ősi, de erről nem kell senkinek sem tudnia, elég ha az a bizonyos Ősi tud, illetve én.
Gondolataimból Kaleb szavai ébresztenek fel, ahogy dicséri magát. Oké, az egója a helyén van. - Tudod, nem minden a szépség. - mondom neki mosolyogva, miközben beleiszok az italomba. Jó persze, nagyon fontos a külső, viszont én azon az alapelven élek, hogy nem minden a külsőségeken múlik. Lehet, hogy valaki nagyon szép, de belül romlott. Lehet, hogy külsőleg nem egy adonisz, viszont belül egy nagyon kedves személyiség lakozik. Így hát igyekszek minél jobban megismerni az embereket, és nem a külső alapján vélekedni róluk.
- Hogy mit gondolok a városról? Hm... Szépnem tartom, családias a hangulat. Az emberek kedvesek a turistákkal, igyekszenek eligazítani mindenkit. Szóval egész jó kis város ez. - mondom a pontosan átgondolt válaszomat immáron egy hamis mosoly keretében. Nem tudom, hogy ő mit tud, ezért inkább hazudtam. Nem fogom azt mondani neki, hogy a vámpírok uralják a várost, illetve a férfiak. Ha nem tud semmit, akkor éljen abban a hitben, hogy New Orleans tényleg jó város, ha meg tud egyes dolgokról... Hát, nem hiszem, hogy tudna, hisz akkor miért jött volna pont ide? Így hát tényleg a hazugság volt a legjobb döntés.
- Ne haragudj. - mondom miközben elő veszem a telefonomat, mert érzem, hogy rezgett ami azt jelenti, hogy sms-em jött. Gyorsan elolvasom, majd vissza teszem a zsebembe.
- Mennem kell, ne haragudj. Nagyon örülök, hogy találkoztunk, és remélem össze futunk még. Szia. - köszönök el tőle mosolyogva,majd felállok elsétálok.

zeneszám • Köszönöm a játékot. <3  • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.kkiky18.tumblr.com



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Vas. Márc. 08, 2015 4:41 pm



Davina & Kol

Használd hasznosan fel a szövetséget!

-Akár elkísérhetlek, ha a helyzet úgy hozza, és addigra barátok is leszünk.-Ejtek meg egy kellemes mosolyt, és egyben barátságos vagyok. Valahol ez megnyílás a részemről, míg valahol színjátszma, és így a kettő keverékeként már magam sem tudom lassacskán, hogy eme helyzet valós-e, avagy mégsem. Annyi bizonyos, hogy szépen haladunk, és még ha csak képzeletben is, de meglépjük a lépcsőfokokat. Célom, hogy kedveljen, és mellettem álljon. Célom, hogy nekem segítsen, és elérjük azt, amit el kell. Úgy hiszem minden meg lehet, csak akarni kell, nem de?
-Igazán csinos vagyok, mi az akadály?-Röhögöm el magamat hangosan, ahogy szórakozom. Igazság szerint szeretem fényezni magam, de jelen esetben nem akartam nagyképűnek tűnni, így inkább elhülyültem az egészet. A nők szeretik a vicceket, azaz ez majdnem vicc, de mindegy is, ha tetszik neki, akkor jó. Ezek után persze kikötünk a kávézóban, és elmesélem neki a kitalált kamusságomat, ami oltári nagy baromság, de kezdetlegesen megteszi, aztán megrázom a fejem. Mellénk érve a pincértől rendelek, és megkérdezem Davit is mit kér, így gondolom ő is leadja a saját rendelését, mire a pincér tova siklik, és teszi a dolgát, mint minden más munkás, azaz alkalmazott a helyiségben.-Nem szeretnék tolakodó lenni, s nem is szeretnélek untatni az életemmel. Inkább befogom.-Mondom meghúzódva, és amint megkapjuk a rendelést kifizetem az italokat, majd beleiszom a sajátomba.-Beszélgessünk inkább másról.. mit gondolsz a városról?-Vonom fel kíváncsian, és egyben érdeklődően a szemöldökömet, hisz mégis csak ez a családi városa a Mikaelsonoknak, így nem csoda, hogy kérdővé is teszem mindezt élesben, hisz tényleg érdekel, hogy mit mond minderről.

note: - ४ music: Talk Dirty ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
♢ New Orleans
► Total posts :
171

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Hétf. Márc. 02, 2015 4:02 pm

Kol & Davina

...

- Majd ha lesz kivel akkor talán elmegyek, de nekem már megszokott lett ez a város. - mondom neki mosolyogva. Legszívesebben tényleg elutaznék innen és megszakítanám egy jó időre a kapcsolatot a külvilággal. Az elmúlt időszakban annyi minden történt amit meg kéne emésztenem... Viszont ki tudok kapcsolódni azzal, hogy Kalebnek megmutatok pár helyet itt New Orleansban.
Elnevetem magam mikor azt mondja, hogy fessem majd le őt.
- Háát nem is tudom, majd meggondolom, hogy lefesselek-e. - mondom neki nevetve majd bemegyek vele a kávézóba. Leülök az egyik szabad asztalhoz majd ránézek és hallgatom, hogy mit is csinál szabadidejében, igazából, hogy mit dolgozik. Ki is derült, hogy egy munka miatt jött ide. Vagy is a hallottak alapján csak erre tudok gondolni.
Egyből lehervad a mosoly az arcomról mikor a családjáról mesél. Gondolom tényleg nagyon nehéz lehet neki eltartani a családját, azt pedig gyerekként feldolgozni, hogy meghaltak a szüleid... Nehéz egy sorsa volt, de sosem késő tenni érte, hogy a jövőnket jobbá tegyük.




♰ kövi jobb lesz ígérem ♰ Boom Clap ♰ xxx
✖ K.P ✖

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.kkiky18.tumblr.com



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Feb. 07, 2015 1:47 pm





Davina & Kol



"Gondolj arra, hogy a jó dolgok mögött lapulnak csak igazán a rosszak.."


-Egyszer viszont mindenképpen meg kellesz nézned, kedves..-Pillantok rá egy mosoly keretén belül, amelyet az arcom tükröz. Vonásaim teljes mértékben azt adják vissza, hogy jó szándékok vezérelnek engem, holott már eleve köztudott tény, hogy számomra csak is az érdekek a fontosak, és jelen esetben is épp ezt próbálom elérni. A színjáték, a különböző hízelgő szavak, és a megjelenésem mind magába foglalja a belső romlottságomat, s azt, hogy mindenkit átverek, aki körülöttem mozog. Lehet akár élő, akár holt, jobban ismerem a népséget, mint a mai emberek, és természetfelettiek átütő többsége. Volt alkalmam megfigyelni őket; a szánalmas vonásaikat, s a húgom arckifejezései is túl emberi érzékenységgel átitattak, szóval.. nem unatkoztam sohasem. Bár ahogy tudtam mindig a lehető legtávolabbra kerültem annak érdekében, hogy ne keljen a családi látszatképet fent tartani, és épp ez nem tetszett bennem senkinek sem. Ezért kerültem koporsóba, majdan épp az lett vesztem, hogy meg akartam akadályozni valami abszolút, de halálos dolgot, de hát nem hallgattak rám. Csak remélni merem, hogy a kis Silas kellő gondot okozott az életükben, és maradandót hagyott maga mögött, hisz igen.. meghalt mára.
-Szívesen, sőt hálásan venném, ha mindezt megtennéd szerény személyemért.-Pár kedves szó, egy kis hála, és a nő máris imád, amiért lenyűgöző pasi vagy. Bár nekem most nem a csajozás a lényeg, hanem hogy valahogy rávezessem őt arra, hogy bízhat bennem, és a többi. A kávézó felé vesszük az irányt, ha már így alakult, akkor meginvitáltam egy italra, és állom is a számlát, mintha mindaz, ami történt az én hibámból adódott volna. Holott olyan tökéletes színjáték volt, hogy egyszerűen piszkosan nevetséges. Látom rajta, hogy valami mélyen nyomasztja. Talán Klaus lenne az oka? Őszinte leszek általában az esetek 99,99%-ban Klaus van a háttérben, ha pedig nem ő, akkor csoda számba megy, és megér végig hallgatni egy papi előadást is. Be is ülök a templomba, ha jelenleg nem róla van szó, de tartom magam az udvarias kerethez, és egy megjátszás kíséretében ráhagyom a dolgot, de csak egyelőre, hisz a későbbiekben szükségünk lesz a kölcsönös együttműködésre.
-Egy művészlélek.. még a szavadon foglak, s megkérem fess rólam egy festményt.-Nevettem el magam, ahogy hülyéskedek vele, majd kissé elkomolyodom.-Nos én különböző üzletekkel foglalkozom.-Jobb nem jutott az eszembe, tényleg? Na mindegy.-Kereskedelemben, átvitt értelemben véve persze. 'A' embertől az 'X' emberig mindent tudok mindenről, és a különböző személyek közt bonyolítok le üzleti dolgokat. Csomag átadás, postai küldemények. Legtöbb boltosnak, és kereskedőnek nincs idő kerete rohangálni, én meg szívesen csinálom a pénzért.. muszáj.-Mondom félszegen ránézve, ahogy megérkezünk a kávézóhoz.-Igazából nem kellene elmondanom, de ha már itt tartunk.. a szüleim eléggé korán meghaltak, és mint a legnagyobb testvér, én tartom el a többieket. Ezt csinálom a szabadidőmben, most pedig ideérkeztünk jobb megélhetés reményében.-Vallom be komolyan, mintha egy törékenyen megsebzett emberi lélek lennék. Oh, ugyan, csak az veszi be a mesét, aki nem élt meg annyi évet, mint én magam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
♢ New Orleans
► Total posts :
171

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Jan. 31, 2015 3:09 pm

Kol & Davina

...

- Oh, New York. Mindig is szerettem volna elmenni oda, de sosem volt alkalmam rá. – felelem neki ábrándozva. New York… Olyan messzinek tűnik, olyan hely ahova én sosem jutok el. Legalábbis amíg itt nem végeztem a célommal. Ami lássuk be nem egyszerű és nem is megy egyik napról a másikra. Sok munka, gyakorlás és koncentrálás árán fogom megszerezni azt amit akarok.
- Ha szeretnéd körbe vezethetlek a városban. Szívesen megmutatok mindent amit ismerek. – mondom neki kedvesen és elindulok mellette a kávézó iránya felé. „Megmutatok mindent amit ismerek” Haha, hát abból nem sok van, mert eléggé sokáig be voltam zárva egy templom padlás terére. Még csak most kezdem el felfedezni azt, hogy mi minden található itt, New Orleansban. Kicsit vicces, hogy végül is itt élek, de alig ismerek pár helyet, és azt a pár helyet is csak pár hete ismertem meg. Nah de ami késik nem múlik. Legalábbis így tartja a közmondás. Én is így vagyok vele, igyekszek mindent bepótolni amit eddig kihagytam. Mit is mondjak, élvezem azt, hogy a magam ura vagyok.
- Nagyon szeretem a művészetet. Általában festeni vagy rajzolni szoktam, akik eddig látták a „műveimet” azt mondták egész ügyes vagyok benne. Ha szomorú vagyok, vagy boldog, vagy csak unatkozok egy kicsit akkor általában belefeledkezek a művészetbe. Művész lélek vagyok. – válaszolok a kérdésére és elmosolyodok.
- Te mit szoktál csinálni a szabad idődben? – kérdezem tőle barátságosan.




♰ <3 ♰ Boom Clap ♰ xxx
✖ K.P ✖

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.kkiky18.tumblr.com



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Csüt. Jan. 29, 2015 6:35 pm





Davina & Kol


"Gondolj arra, hogy a jó dolgok mögött lapulnak csak igazán a rosszak.."


Minden kezdet nehéz - szokták mondani, mégis nekem olyan könnyedség volt elérni ennél a nőnél a célomat, hogy már én magam is meglepődöm mindezen. Talán a személyes bájom gyakorolt rá kellő hatást, vagy az, hogy alig beszél valakivel? A magány voltaképpen megöli az embert, engem is megfojtott az évek alatt, míg nem rájöttem, hogy a magány szabadság. Nem kell kötődni senkihez, nem kell elvárásoknak megfelelni, nem kell tökéletesnek lenned, és emellett nem kell nyálas érzelmeket érezned. Bekah besétált ezen kelepcébe, hisz mindig beleszeretett az újabbnál is újabb pasikba, akik végül vagy meghaltak, vagy pedig eltűntek egy idő múlva. Nem szerencsés a szerelemben a húgom az tuti, ugyanakkor túl érzelmes, ami sebezhetővé, és naivvá teszi, holott voltaképpen ősi vámpír. Engem meg megöl ez a szánalmasan nyomorult emberi lét, de a boszorkányság kellő indokot ad arra, hogy imádni kezdjem. Egyszerűen oda-vissza vagyok emiatt, gyerekkoromban is rengeteget foglalkoztam ezzel, persze miután ősi vámpírrá tett minket anyánk már képtelen voltam varázsolni... ah, a múlt, oly rég volt már mindez, s az idő, hogy elszállt felettünk.
-Hát nem sok mindent..-Nézek rá félszegen Davinára.-Őszintén szólva a főtéren kalandoztam eddig az ismeretlenél is ismeretlenebb helyeken, ugyanakkor képes vagyok megtalálni a saját 'házam', ahol alszom.-Nevettem el magamat, ahogy jobban belegondolok a dologba.-Túl új nekem a helyszín, eddig New Yorkban éltem.-Találok ki valami fedő sztorit hirtelen, hisz ha már turistának tetettem magamat, akkor legyen is látszatja, hogy az vagyok, s nem más.
-Igen, pontosan. Gyere csak.-Indulok meg, ha ő is hajlandó megindulni mellettem.-Elsősorban mit szeretsz csinálni a szabadidődben?-Kérdezem meg baráti hangszínen, egy kedves mosoly keretén belül tőle. Képtelen lennék letagadni, hogy tetszik nekem a lány, viszont az, hogy mi mindent meg kell tennem a színjáték kedvéért már kissé túlzás.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
♢ New Orleans
► Total posts :
171

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Jan. 24, 2015 4:08 pm

Kol & Davina

...

Elmosolyodok azon, hogy nem faggat arról, hogy még is mi a bajom. Jól teszi, eléggé nehéz lenne neki elmagyarázni. Mondjuk nem csak neki, bárki másnak is eléggé komplikáltnak tűnik. Eleve nem is szeretek a bajaimról beszélni másokkal. Én inkább az a fajta ember vagyok aki szívesen meghallgatja őket és ha tud segít.
Azt sejtettem, hogy új itt a városban mivel még nem láttam. Kíváncsi vagyok, hogy miért pont ide jött.
- Mi mindent sikerült eddig megnézned a városban? - kérdezem tőle mosolyogva. Kíváncsi vagyok arra, hogy vajon sima turista-e, vagy van-e valami nagy titka, esetleges célja amiért pont ezt a várost választotta.
Nem könnyen bízok meg emberekben, mert már sok csalódás ért, sokan árultak el és használtak ki. Nem mindig tudom, hogy ki az akiben tényleg bízhatok és nem akar kihasználni. Épp ezért nem mondok el egyből mindent magamról. Félek, hogy ha újra megbízok valakiben akkor újra fájdalmat fognak nekem okozni, azt pedig nagyon nem szeretném.
- Rendben mehetünk. - mondom neki kedvesen. - Úgy látom akkor egy jó beszélgetésnek nézünk elébe. Kérdezz és ha tudok akkor válaszolok. - felelem neki.




♰ <3 ♰ nope ♰ xxx
✖ K.P ✖

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.kkiky18.tumblr.com



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Dec. 27, 2014 10:18 pm





Davina & Kol


"Az élet nem könnyedségről szól, hisz a nehézségek tanítanak minket meg az élet akadályainak átlépésére.."


Manapság már nem nehéz a nőket ágyba csalni. Csupán néhány kedves szó kell nekik, egy kis törődést kell érezniük, odafigyeléssel megspékelve, és lám.. voilá, az eredmény magáért beszél, persze nem tagadás, hogy a kinézetem eleve magamhoz invitálja a nőket.. Számomra Davina egyelőre túlontúl is játéknak tűnő, akit kedvem szerint mozgathatok, de ekkor hazudok magamnak is, hisz több van benne, mint amit elsőnek leszűrhettek; érzem. Veszek egy mély levegőt, és előveszem a kedves mosolyomat, azt amelyiket megmutatok minden bájos, és gyönyörű női egyednek. Szeretem a csábítást, hisz van benne valami egyedi megfoghatatlanság, és magával ragadó báj. Talán épp az tetszik benne, hogy a nők naivabbak, mint a férfiak; igaz szerelmet keresnek, gyengédséget, törődést, kedvességet.. tisztább a lelkük.
-Valami igazán ütős ital kellesz, mert látom nem vagy éppen a helyzet magaslatán, de megnyugodhatsz.. nem kérdezősködöm, hisz a te magánügyed a dolog.-Pillantok rá, és megosztom vele a nézőpontomat. Szinte azonnal leszűrhető az arcáról, hogy nem épp a legjobb hangulatában van, mégis próbál valami bájvigyorral hitegetni, de ez nem jön nálam össze. Túl jól ismerem az embereket, hisz a szabadidőmbe volt arra alkalmam, hogy elsajátítsam az érzelmeket, a kifejezéseket.. az emberi megnyilvánulások igazi rejtélyét. Na igen ez a hasznomra válik néha, de nem minden helyzetben.
-Én Kaleb, és új még nekem ez a város.-Mondom rögtön a bemutatkozása után, majd a bal kezemmel a kávézó irányába mutatok.-Talán ideje lenne elindulnunk, és ha nem bánnád, akkor szeretnélek téged jobban is megismerni.-Mondom kedvesen, emberien.. nyálasan. Átfoghatóan nem az én stílusom, amit teszek. Igazság szerint anyám kérte, hogy Davinán tartsam a szemem, csak azt nem értem mihez kell neki.. ezt egyelőre nem árulta el, viszont nekem rá kell jönnöm hamar, hogy a lehető legkönnyebben a magam javára fordíthassam a lányt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
♢ New Orleans
► Total posts :
171

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Csüt. Dec. 25, 2014 4:44 pm

Kol & Davina



Mostanában kezdek megújulni, már nem az a vissza húzódó vagyok aki fent lakott a padláson és más elvárásainak próbáltam megfelelni. Mindig figyelmeztetnem kellett Marcelt ha valaki varázsolt és már kezdtem ezt unni. Jó végre kicsit szabadnak lenni, oda menni ahova csak szeretnék, azzal beszélgetni akivel én szeretnék. Bár mikor megismerek valakit próbálok nem közel kerülni hozzá érzelmileg, mert félek, hogy Klaus egyszer csak gondol egyet és megöli őt. Ezt már egyszer végig csináltam, hogy elvesztettem azt akit nagyon szerettem, nem akarom még egyszer. Talán ezért sincsenek közeli barátaim csak ismerősök, megkímélem magamat a fájdalomtól ami bármikor bekövetkezhet. Azért ismerjük be, Klaus nem olyan ember, mint aki megkíméli más életét azért, mert valaki azt kéri tőle. Más sem érdekli őt csak is saját maga, és hogy elfoglalja New Orleanst. Bár azt szerintem már megtette... Mindenki retteg a nagy Klaus Mikaelsontól, most tutira biztos magára, hogy ezt elérte. A gyomrom felfordul tőle.
Egyből eszembe jut, hogy társaságom van mikor meghallottam a "megmentőm" szavait.
- Rám férne egy ital, szóval elfogadom a meghívást. - mondom neki és magamra erőltetek egy mosolyt. Próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Nincs kedvem magyarázkodni, hogy miért vagyok letörve, nem kell neki mindenről tudnia. És amúgy is, nincs sok kedvem Klausról beszélni és felemlegetni, hogy miket tett. Kétlem, hogy túl sok olyan ember van aki nem tudja, hogy miket tesz/tett az a férfi.
- Amúgy Davina vagyok. - mutatkozok be.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.kkiky18.tumblr.com



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Hétf. Dec. 22, 2014 11:20 pm





Davina & Kol






"Csak egy kósza pillantás, és rabul ejtelek téged, kedvesem.."


Emlékszem még anyám szavaira; "vessem be a bájaimat, és bűvöljem el a lányt." Bevallom, hogy nem nehéz feladatot kaptam tőle, de megjátszani magát az egész kezdeményezést az már egy másik fajta ügy, hisz nem önszántamból akarok 'randizni' vele, ami valljuk be bizarr. Anyámnak tervei vannak, ugyanúgy nekem is, épp ezért a magam javára kellesz fordítanom a csajt, ami majd csak akkor sikerülhet, ha némileg őszinteséget tanúsítok felé, nem mintha nehéz lenne, de van egy határvonal a között, hogy mit mondhatok el neki, és mit nem. Mély levegőt veszek, és megejtek egy apró félmosolyt is az ajkaimon játékos könnyedséggel. Ha már elbűvölés, akkor adjunk kezdetben egy jó fiút, és aztán meg lesz, ami lesz alapon játszok. Tekintettét elkapja az enyémről, így kénytelen vagyok kissé hátrébb lépni tőle, mert lehet tolakodásnak veszi a közelségem, ami valljuk be nem lenne jó indítási alap. Aztán pedig meglep, hogy nem ordította le a fejem a helyéről, amiért egy idióta vagyok, és a többi. Kedves, és naiv egyszerre.. nem hittem volna, hogy ily könnyed dolgom lesz, de egyelőre nem verem át, csupán azt taktikázom, hogy vehetném be a terveim sorába úgy, hogy az nekem legyen kedvező, és ne pedig a drága anyámnak. Elgondolkozok egy pillanat elejéig, aztán gyorsan végig futtatom a tekintettem az embereken. Talán.. oh, igen már meg is van mit szeretnék, így nem maradt más dolgom, mint.. ráemelem a tekintettemet, és ha minden igaz, akkor találkozik a pillantásunk, ha most ez egy nyálas film lenne, akkor ezt 'romantikus pillanatnak' lehetne titulálni. De én inkább vagyok a kegyetlenség mintaképe, mint a romantikusság bálványa.
-Ez a legkevesebb azok után, hogy neked mentem, szóval igazából nincs mit köszönöd, kedves.-Mondom kedvesen, egy kínos mosolyt öltve magamra, mint aki szánja-bánja ezt a fajta módot, pedig ha tudná, hogy csak ürügynek találtam ki, és nem másért.-Meghívhatlak esetleg egy kávéra, vagyis.. italra?-Mutatok a nem messze lévő kávéház felé.-Úgy gondolom muszáj lesz téged kiengesztelnem, miután ennyire figyelmetlen barom voltam.-Teszem még hozzá ehhez az egészhez, aztán pedig már csak várom a válaszát, hisz igazából mást úgy sem tehettek. A szépségem majd meghozza a kellő bájt, és belém zúg.. vagyis valami ilyesminek kellene lennie, ha minden igaz, aztán meg majd jön a többi magától.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
♢ New Orleans
► Total posts :
171

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Hétf. Dec. 22, 2014 9:05 pm

Kol & Davina



Emlékszek, anyáékkal még régebben mikor kisgyerek voltam rengetegszer sétáltunk erre. Apa és anya fogta a kezemet, én pedig kíváncsiskodva figyeltem a sok járókelőt és néztem a boltok kirakatát. Nem volt olyan, hogy ne találtam volna magamnak valamit amit nem szerettem volna mindennél jobban. Mikor a szüleim azt mondták, hogy nem kaphatom meg akkor elkezdtem ígérgetni össze vissza mindenfélét, aztán mikor a gyönyörű szép, könyörgő szemeimbe néztek nem bírtak ellen állni nekem, megvették a játékot. Olyan voltam, mint minden más gyerek, képes voltam bármit megtenni, hogy megkapjam például a legújabb babát ami másoknak már megvolt.
Miközben eme gondolatok jutnak eszembe, egy halovány mosoly jelenik meg az arcomon. Szerettem nosztalgiázni, arra emlékeztetett, hogy anno minden rendben volt, mikor még nem tudtam azt, hogy boszorkány vagyok, s hogy vámpírok, vérfarkasok és egyéb természetfeletti lények léteznek körülöttünk a világon. De szép is volt az az idő… Bármennyire is fájnak azok a dolgok amik történtek velem, de a kiskoromra örömmel emlékszek vissza, mikor még egész kis picike voltam. Akkor még tökéletesnek láttam a világot. Most pedig… Már nem is tudom hogyan tekintsek az életemre, erre a mai világra. Szinte ellepték a földet a vámpírok, gyilkolnak és nem bírnak uralkodni magukon. Nem sok olyan vérszívót ismerek aki megérdemli azt, hogy éljen. Nem is ezzel van a baj, hogy vámpírok, hanem az, hogy ölnek. Jó igyanak vért, de nem kéne megölniük az embereket, tanuljanak meg uralkodni magukon és talán sokan nem ölnék meg őket. Bár nem teljesen tudom, hogy a vadászoknál ez hogy megy, hogy ösztönből megölnek minden vámpírt, vagy csak azokat akik sokat öltek.
Miközben ezeken gondolkodtam, meglepődök mikor nekem jön valaki. Mikor éppen szóra nyitnám a számat a férfi szemeibe nézek ahogy el kapott. A tekintete szinte magába zár, megigéz.
- Igen.. Jól vagyok. Köszönöm, hogy elkaptál. – mondom mikor észhez tértem és egy pillanatra elszakítottam a tekintetemet az övétől.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.kkiky18.tumblr.com



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Hétf. Dec. 22, 2014 7:29 pm





Davina & Kol






"Csak egy kósza pillantás, és rabul ejtelek téged, kedvesem.."


Az idő majd kialakítja, hogy mire is használhatom fel Davinát, de ami elsődlegesen a lényeg lenne most az nem más, mint a megismerkedési folyamat. Viszont egyelőre csak szemlélem még a látványát. Fiatal, csinos, ahogy látom boldog, és élettel teli lánynak tűnik, ami valljuk be egy ilyen városban meglepő, főleg hogy ő is a természetfeletti világot gazdagítja. Néhány perces vendégseregszemle után rápillantok egy lágy mosoly keretében az arcomon. Tagadhatatlan, hogy élvezni fogom a játszmát, de a tervet nem feledhettem; mindent a drága anyám ellen kell tennem. A kirakatokat bámulja, én pedig őt, milyen ironikusan nosztalgikus állapot jelen esetben ez. Ellököm magam a lámpaoszloptól, majd lassan megindulok a cél személy felé, ahogy néhány szánalmas embert kikerülök. Ahhoz képest, hogy egynek számítok valamelyest belőlük, nos eléggé szépen megvetem őket, de hát tagadhatatlan tény; eddig sem voltak a szívem csücskei, és ezután sem lesznek. Lépteim határozottak, és úgy csinálok, mint aki nem látja a tőle nem messze álló lányt. Ebből bárki sejtheti már, hogy mi lesz, de na.. valahogy el kell indítani ezt az ismerkedést, bár a szépségem azonnal aratna, most mégsem ezzel állok elő. Nem sokára neki megyek hátulról a fiatal hölgynek, de még időben megfogom őt, hisz mégsem lenne szép, ha földet érne. Meg hát ne tűnjek már bunkónak, ha már hülyét csináltam magamból miatta.
-Elnézését kérem. Jól van?-Pillantok rá, ahogy meggyőződtem, hogy megtud állni a saját lábán, ezt követően pedig lágyan a szemeibe nézek; azzal az elbűvölő tekintettemmel, amivel bármelyik nő levehető a lábáról, és gondolom ő sem lesz ez alól kivétel. Bár meg kell hagyni csinos egy teremtés, és eltudnék vele képzelni egy... Hirtelen térek észhez, hisz most nem a perverz fantáziám a lényeg, hanem az előttem álló nő, aki minden bizonnyal nem sokára nekem fog esni, hogy mennyire egy őrült vagyok, hogy nem figyeltem eléggé oda, és neki mentem..


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
♢ New Orleans
► Total posts :
171

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Hétf. Dec. 22, 2014 4:33 pm

Kol & Davina


Szép napos idő, ma még nem történt halál eset, kell ennél jobb nap? De most tényleg, ma még nem láttam azt, hogy a "kedvenc" ősi vámpírom egy ártatlan embert is megölt volna. Mondjuk amennyire csak lehet kerülöm őt. Ha találkoznék vele alig bírnám vissza fogni magamat, hogy ne öljem meg. Meg ölte Tim-et, és még oly sok embert, nem érdemli meg azt, hogy az élők között legyen. Mikor ránézek mást sem látok csak egy szörnyeteget.
Sokat hallottam a családjuk történetéről, megértem azt, hogy miken kellett neki (is) keresztül mennie, s, hogy az élet formálja az embert, mivel senki sem születik rossznak, csak azzá válik, de tenni lehet ellene, hogy ne rosszak hanem jók legyünk. Ő viszont egy fikarcnyit sem tesz ellene, így hát ne csodálkozzon azon, hogy mindenki utálja őt.
Nem akarom azt, hogy egész nap Klauson járjon az eszem, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit. A Bourbon Street-en sétálok, nézem ahogy a rengeteg turista fotókat készít, a szerelmes párok pedig kéz a kézben sétálnak és romantikus pillantásokat vetnek egymás felé. Szegénykék, nem is tudják milyen a valódi New Orleans amit vámpírok uralnak... Addig jó nekik amíg nem is tudják, éljenek csak a maguk szép, kis megszokott világukban.
Ilyen gondolatok közepette állok meg az egyik bolt előtt és nézem a kirakatot.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.kkiky18.tumblr.com



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Vas. Dec. 21, 2014 7:54 pm





Davina & Kol






"Jól vigyázz, hisz az, amit magad előtt látsz, az nem biztos, hogy a valóság.."


Lassú léptekkel haladok az utcák töm kellegén keresztül, ezáltal nem zavartatva magamat egy pillanatra sem. Néha elszórakozom egy-két kézmozdulatos varázslattal, és megismerem közben kissé a terepet is, amelyet majd birtoklóba kell, hogy vegyek. Mindenre fel kell készülnöm, és a legfőbb álláspontom most a terveim kivételezése, illetve anyám félreállítása, amely valljuk be nem lesz könnyű. Egyedül esélyem ellene nem igen van, így tehát pár szövetséget kell majd átmenetileg kötnöm, amit mindenképpen a hasznomra, azaz a javamra fogok fordítani. Kezdő lépés gyanánt, pedig a terep szemlélet jött szóba, mint lehetséges érv, illetve ha már itt tartunk anyám kellőképp ragaszkodik Davinahoz, bár nem értem mi célból. Viszont én szófogadó vagyok, és a lány közelébe fogok férkőzni - talán még a hasznomra válik majd a későbbiek során. Egy mosollyal az arcomon fordulok el jobbra, így kötve ki a Bourbon Street-en, ahogy alaposan szemügyre veszem a mellettem elmenő embereket. Sokan élnek itt, hisz híres turista város, New Orleans, ugyanakkor pedig a turistaszám igen magas, bár ha tudnák mit rejt a sötétség árnyoldala, akkor nem igen mászkálnának itt, de hát mind tudatlan. Ez a szép az egész világban; a tudatlanság.
Ironikus, hogy épp abban a városban vagyok, ami a Mikaelson családé, bár a család alatt; Rebekah, Elijah, Klaus, és Marcel értendő, mert hát valljuk be a lényeget, én kimaradtam eme alapításból, eme élvezetes létből.. a bátyám szeretet koporsóba zárni, de mostan erre már alkalma sem lesz. Azt sem tudja, hogy élek, és virulok - senki se tudja. Elhaladok az árusok közt, az emberi tömeg sorokon át egészen a boltok övezetéig, és végül átmenve az úttesten megállok egy kávézó teraszánál, ahol neki dőlök a fémoszlopnak. Körbe pillantok, és nem sokára kiszúrom a kiszemelt alanyt; Davinát. Anyám jó tippet adott arra illetőleg, hogy hol keresem a lányt. Hirtelen elkapom róla a tekintettemet, és elkezdek figyelni valami egészen mást, hogy ne tűnjön fel, hogy épp őt bámultam egy pillanat elejéig, bár nem mintha zavarna a dolog, de nem kell egyből átláthatónak lennie a célomnak, így pedig ezáltal a kinti asztalnál ülőket szemlélem.

// Remélem megfelel egy kezdőnek Very Happy


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
richmond ☄
► Age :
30
► Total posts :
1233

SOUL MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Hétf. Júl. 21, 2014 1:47 pm




Cami && Klaus
Howare you, sweetheart?


A dolgok sosem voltak egyszerűek. A gondolataim, az érzéseim sosem voltak szimplák vagy letisztultak, az élet sosem volt könnyű, még egy magamfajtának sem, akinek a fél világ féli a nevét, akinek a megjelenése rettegést szül, akinek hatalma és ereje van. A démonaim, ahogy Cami egyszer fogalmazott, emésztenek belülről, ez mindig is így volt. De még talán soha nem uralkodott el rajtam olyan horderejű érzelmi káosz, mint amibe most keveredtem. Mindig a legkönnyebb utat akartam választani a boldogulás felé, a célravezetőt tenni, és mit értem el vele? Egész életemben magányos voltam, pedig soha nem voltam annyira egyedül, mint most. A számomra legfontosabb személyt, aki ezer éven keresztül állt mellettem, én magam zavartam el magam mellől. Abba a tudatba kapaszkodok, hogy jót tettem ezzel, hogy boldog, hogy életemben talán először képes voltam igazán önzetlen lenni vele. Genevieve gyenge vigaszt jelentett utána, de már ő sincs itt. Camit is én magam üldöztem el, a saját érdekében, mert akárhogy is nézzük, az én világom nem neki való. Egy ártatlan, ártalmatlan halandó, aki könnyen megégetheti magát, ha közel kerül a tűzhöz. Nem lenne számára biztonságos, ha túl sokat látnák a társaságomban. Marcel a vámpírjaival ideiglenesen a folyón túlra szorult, és törölnöm kellett az emlékeit arról, amit értem és a családomért tett. El kellett feledtetnem vele, hogy megbocsájtottam neki. És ami a legnehezebb volt: le kellett mondanom Hope-ról. Szó szerint is értelmezhetném, mert mostanában valóban elhagyott a remény. Eltaszítottam magamtól mindenkit, mert így a biztonságos. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer apa leszek, vagy hogy tényleg akarni fogom ezt, mégis megtörtént, és a saját hibámból elvesztettem a lányomat. Elvettem magamtól az esélyt arra, hogy felnevelhessem őt azzal, ahogyan az elmúlt ezer évben éltem. Több az ellenségem, mint azt valaha fejben tudnám tartani, úgy az élők, mint a holtak soraiban, akiktől úgy néz ki, még nem szabadultam meg végleg. Hinnem kellene abban, hogy biztonságossá tudom tenni ezt a várost, és visszahozhatom azt a békét, amit száz évvel ezelőtt már sikerült megalapítanunk, Mikael érkezése előtt. Hinnem kellene, hogy mindez lehetséges, és Hope hamarosan visszatérhet, talán Rebekah-val együtt. Mondogatnom kéne magamnak, hogy képes vagyok erre, ahogy Hayleynek is ígértem, de vannak olyan esték, mint amilyen a mai is, amikor egy kicsit elveszítem a reményt. Tegnap éjjel telihold volt, és még elevenen élnek bennem a borzalmak, amiket át kellett élnem. Ezer év alatt összesen kétszer változtam át csupán, az összes többi alkalommal sikerült elkerülnöm a fájdalmat, amit ez a folyamat jelent, most viszont az összes Correa vérfarkas helyett én élem meg a kínokat, amíg ők a fekete köveket birtokolják. A Bourbon Street egy félreeső bárjában töltöttem a mai este nagy részét a pultot támogatva, messziről elkerülve a Rousseau's-t, hogy még véletlenül sem eshessek kísértésbe. Ugyanezt megtehettem volna otthon is, whiskybe fojtani a rosszkedvem, de a szobám magánya csak rontott volna helyzeten. A hely itt viszont már bezárni készül, úgyhogy nekem is tovább kell állnom. Egy kerülőt tervezek, hosszabb sétát hazáig, ami közben kicsit kitisztulhat a fejem, de nem sokkal azután, hogy kilépek az épületből, egy ismerős arccal találkozom össze.
- Cami? - üdvözlöm őt egy biccentéssel, de tanácstalanul állok továbbra is. Tovább kellene mennem, de már attól javul a hangulatom, hogy látom őt, és csábít a gondolat, hogy beszélgessek vele egy kicsit. Huszonéves halandó létére is okosabb, mint a legtöbb nő, akivel az életem folyamán dolgom volt, és sosem tudtam igazán ellenállni az okos nőknek. - Ez a város éjjel él igazán – tárom szét a karjaimat választ adva a kérdésére.
- Hogy vagy, kedvesem? - Pillantok rá érdeklődve, és talán nem ez a legértelmesebb, amivel kezdhetek, de régen beszéltünk, és tényleg szeretném tudni, hogy mi van vele. Ez legalább segítene kicsit megfeledkezni a saját pillanatnyi nyomoromról.

a hozzászólás Caminek készült, 607 szót tartalmaz, és írás közben a Demons című számot hallgattam. Bocsi, nem az igazi...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Pént. Júl. 18, 2014 2:04 pm

klaus & camille
I thought we will not see each other again.
Mondhatnám, hogy az életem fenekestül felfordult az elmúlt hónapokban és ez egy részben igaz is lenne, de aki most lát, mit mondana? Nem változott semmi, ugyanazon az útvonalon közlekedek hazafelé a szintén megmaradt munkahelyemről, a kötényemet még mindig nem vágtam a sarokba, nem cseréltem le a névtáblámat és nem kerültem ki teljesen a hétköznapok körforgásából. Én akartam kicsit átlagos maradni és legalább akkor nem gondolni a vámpírokra, boszorkányokra, vérfarkasokra és a közöttük dúló háborúra, amíg dolgozok vagy tanulok. Hónapokkal ezelőtt elképzelni sem tudtam volna, hogy léteznek ilyen lények, minden bizonnyal pszichológiai tanulmányaim ellenére tituláltam volna teljesen bolondnak azt az embert, aki bizonygatni akarta volna a természetfeletti jelenlétét. Erre most? Az emberek szinte taposóaknákon járkálnak, amelyek egy rossz lépés következtében egyetlen tizedmásodperc alatt robbanhatnak és felboríthatnak mindent. Talán jobb lenne a teljes tudatlanság... vagy mégsem, elvégre abban is volt már részem és ismerve magam ismét küzdenék az igézet ellen.
Feljebb húztam a táskám szíját, hogy ne csússzon le a vállamról és összefontam a karjaimat a mellkasom előtt, hogy ezzel megzabolázhassam az enyhe szellő által borzolt kardigánomat. Éjszaka mindig kissé hűvösebbre fordul az idő és éreztem, hogy libabőrös leszek, amivel egyetemben egyfajta gyomorszorító érzés is rám tört. Nem teljesen rossz értelemben, csupán hirtelen lett egy sejtésem, miszerint valami történni fog. De mi történhetne itt, ami meglepne vagy annyira váratlanul csapna le rám, el kell takarnom a szemem? Mert ez a gyomorszorító érzés nem abból a fajtából való volt, ami egy közelgő veszélyre figyelmeztet, hanem sokkal inkább az "erre még nem vagy teljesen felkészülve" típusba sorolhatnám.
Szerencsére nem kellett túl sokat várakoznom és gyötörnöm az agysejtjeimet a testem fiziológiája által feldobott feladvány megfejtése érdekében, csupán pár métert lépdeltem előrébb és nyomban megpillantottam egy régi ismerőst. Klaus. A gyomorgörcs felerősödött, de már a torkomban is megéreztem egyfajta lenyelhetetlen gombócot. Régen láttam őt utoljára... akkor, amikor elmentem hozzá, hogy részvétemet nyilvánítsam az elhunyt kislánya iránt. Néha azóta is eszembe jut szegény baba és hogy a szülei mit élhetnek át, valamint, hogy Klaus -állítólag a saját érdekemben- ellökött magától. Pedig én a barátomnak tartottam őt és mellette akartam állni a nehéz pillanatokban, hiszen én tudom, mit jelent elveszíteni egy szerettünket. Ismerem a gyászt.
- Te sem unod meg soha az éjszakai sétákat? - Nem tudom, mi vett rá arra, hogy odasétáljak mellé és megszólítsam. Talán az, hogy sokáig, sőt jelenleg is érzékenyen érint az, amiket mondott nekem és hogy azóta nem beszéltünk... teljesen lezáratlannak éreztem kettőnk párbeszédét. Hiszen ő beszélt, én pedig hátat fordítottam, mert abban a helyzetben, ott a teraszon képtelen voltam megszólalni és reménykedtem, hogy most észhez téríthetem. Nem a világot akartam megváltani... csak beszélgetni vele.

open hands • remélem nem lett szörnyű • ©
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
28
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Pént. Feb. 07, 2014 4:54 pm





Henry & Moira

finally we meet again!

Sosem voltam az a fecsegő típus. Jobban ment a hallgatás, mint az összes nőnek a világon. Gyomrom görcsbe ugrott a gondolatra, hogy egy újabb vértől tocsogó, kegyetlen férfi arcát bámuljam órákon át. Egyetlen határozott mozdulattal toltam odébb az előpakolt dokumentumokat. Akaratlanul nyúltam egy előre szökő, szemtelen tincs után és tűrtem fülem mögé. Sóhajtottam. Kislányos zavar ült ki arcomra, mint minden alkalommal amikor Henryvel találkoztam. Nem tudom, miért volt rám ilyen hatással. Barátok voltunk és ezt tiszteltem s szerettem a leginkább a férfiben; ha nem is kényesen de ügyelt a közöttünk felállított határokra. A halál talán kivetette rám karmait és ellopta tőlem a szeretteim... de nem voltam olyan zseniális tolvaj, hogy egyszerre rabolja el mindenemet. Azok után amit én láttam, nem volt kedvem újabb halott testek képeit elemezni. - New Orleans. Mit is mondhatnék? - tárom ki karom és aprót kortyolok az édes, forró italból. A szívószál segítségével egy kisebb adag tejszínhabot markolok és bekapva mosolyodom el. - Ismersz. Mindig csak a munka. New Orleans pedig épp az a hely, ahol lennem kell. Ébren tart. - nem emelek ki egy történetet sem a többi közül. Mind fekete, mind keserű. Mi értelme lenne hát, elrontani vérrel és halállal ezt a szép napot, különösen azzal a tudattal, hogy az már most ott pihen az asztalon? Még több sötétség, a lelkembe gázolva kezdene el rohasztani. Arcát fürkészem, vonásait. Titkol valamit de nem tudom mit. Detektív énem harcol a baráttal. Kérdezni, emlékezni vagy hallgatni. Keze után nyúlok de mozdulatom félúton megfagy mert nem emlékszem miért akartam elkapni érintését. Persze, magyarázat, hogy férjem halála óta, egyetlen férfi sem érintett... ezért is került reggel vissza a helyére a rúzs és a szempillaspirál, anélkül, hogy használtam volna őket. A kihívó, csábos tekintet és a vértől duzzadó ajkak világa távol állt tőlem. Zavart mosollyal ejtettem vissza kezem a mappára melyet pár perce magabiztosan toltam félre. - Olyan nagy bűn, hogy még egy kicsit késleltetni akarom? - kérdem de nem nézek Henryre. Ujjaim kopogni kezdenek a fotókkal megtelt, bűntől mocskos iraton. Nagyot nyelek és táskámra pillantok. Bűn pihen benne melyet magammal hordok... mely elkísér a reggeli kávékhoz és mely lüktetve követel figyelmet. - Miért épp Mystic Falls? - kérdem hirtelen – Hiszen mindig imádtad a nagy városokat, a fényűzést. - mosolyra húzom ajkaim. Nem megsérteni akarom csak eddigi élete, szöges ellentéte annak, amit egy kisváros nyújthat neki.

music:-
note:-
words:387
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Szer. Feb. 05, 2014 10:47 pm


Moira & Henry

► TO MISS DETECTIVE


Nem is tudom, mióta hiányzott már egy ilyen baráti ölelés. Hogy mikor voltak nekem egyáltalán úgy igazi barátaim? Az én birtokomban inkább haverok széles köre sorakozott, de épeszű ember tudja, hogy egy haver nem egyenlő egy baráttal. A kettő olyan távol áll egymástól, mint Washington Pekingtől, és... nem tudom. Talán ez az én hibám is. Sőt, biztos! De néha úgy vágytam egy férfias kis tanácsra... nem mintha engem annyira érdekelt volna más véleménye, hiszen teszek rájuk magasról. Ezért vagyok úgy, hogy ahány nőt tudok, megszerzek. Bár Hazel óta lecsökkent a megszerzett nők listája, de hát... sosem késő feleveníteni. Moira azonban más volt. Ő... tényleg kivétel. Hozzá sosem kötöttek testi történések. Ez mindig valami barátságféleség volt. Nevetséges, mi? Egy férfival nem tudok barátkozni, de nőkkel igen? De ő tényleg valamiben különbözött... őt megbecsültem, nem úgy, mint a többi nemtársát, hiszen Moira egymagában képviselte azt a tartást, melyet minden nőnek magában kellene tudnia. De asszem, jobban szeretnek mást magukban tudni.
Elkalandoztam. Mire bármit mondhattam volna a vigyorgások kellős közepette, már be is rángatott egy kávézóba, és leadta a rendeléseket. Nem tudtam betelni vele, hiszen annyira ritkán látom. Annyira ritkán ugrik a nyakamba. És most is... pfej, mi végett kellett összejönnünk? Lehet, ez tökéletes alkalom lesz ahhoz, hogy néhány munkaügyön kívüli találkát is egyeztessünk.
- Ismersz. Rendkívül unalmas az életem - kacsintottam rá szemtelenkedve, majd egy sóhajtással nyugtáztam, hogy megérkezett a kávém, és mielőtt újra szóba elegyedtem volna, belekortyoltam a fekete folyadékba, ezzel szedvén össze még egy kis erőt, hiszen nem állunk könnyű ügy előtt. - Egy ideje elhagytam New York-ot... egy bizonyos kis... szabadság volt. Mystic Fallsba költöztem, ahol rájöttem, hogy inkább védenék öt sorozatgyilkost, mintsem a... - akadt bennem a szó zavartan. Most mit mondjak? Mintsem a "fogadott húgomat bámuljam egész nap, aki direkt előttem pasizik."? Szánalmas lenne. és hozzám egyértelműen nem méltó. Nem akarok most erről beszélni.
- Lényegtelen - legyintettem aztán, és egy szelíd mosollyal mértem végig arcát. - Hamarosan bele kell fognunk ebbe az ügybe, remélem tudod... - vettem elő egy mappát, majd megköszörültem a torkomat, és az asztalra tettem. - De előtte hallgatom a Te élménybeszámolódat. Mi történt veled a "nyáron", kislány? - kacsintottam rá. Ő bizonyos mértékig ismerte a humoromat. Ismert engem. Nem féltem hát, hogy valamit félreért.

Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
28
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Jan. 04, 2014 9:31 pm





Henry & Moira

finally we meet again!

Kissé talán izgatottabban vártam a mai napot, mint illet volna, hiszen újfent egy olyan gyilkosság hozott össze bennünket, melyben egy fiatal nő lelte halálát. Ennek ellenére, mégis úgy keltem, hogy a szokásos rutintól eltérve, a kávé után, szinte azonnal a tükör előtt találtam magam. Hosszú percekig néztem tükörképem majd megcsóválva fejemet ejtettem vissza a helyére a rúzst a szempillaspirált. Ahogy mindig, úgy most is bevillant férjem képe és ez elvette a kedvemet attól, hogy csinosítgassam magamat. Bűntudattal telve fordultam el miután felkerült a púder és a kevés pirosító, mi élettel töltötte meg arcomat. Kék szemeim izgatottan ragyogtak, mégis ruhatáramból szolidabb darabok kerültek elő. Egymással harmonizáló sötét, mélyvörös felső, alatta majdnem térdig érő, A vonalú könnyed, fekete szoknya, szintén fekete, apró masnikkal díszített, vastag, kötött harisnya. Minderre, pedig a nyugodt kék kabát került. Egy éve ismerem már Henryt de két külön városban élünk így nem jutunk túl sok közös találkához. Olykor-olykor, ha mégis összekapcsol bennünket egy ügy, tagadhatatlanul elkap magával a láz. Gyermekded évődéseink édes emlékeket szülnek de mivel sosem torkollanak tettekbe, ezért továbbra is tisztelettel adózhatok elhunyt szeretteim emlékének. Legalább fél év telt el azóta, hogy találkoztunk s most már igazán hiányzott egy barát a szürke hétköznapok tengeréből melyekben gyilkosok, szemtanúk úsztak, a vámpírokról nem is beszélve. Sietős léptekkel indultam el otthonról, és a pár centi magas saroknak hála, nem is volt olyan nehéz szednem a lábaimat. Nem jellemző rám, sőt, soha nem kések, most azonban épp csak elcsúszok, egy perccel, a megbeszélt időről. Aztán végre meghallom a hangját és már tudom, itt van. Hatalmasat dobbanó szívvel fordulok meg és vetem a nyakába magamat. Erős, hideg, orosz vonásaimat megtagadva ölelem meg az egyetlen embert, akit – a többiekhez képest – közel engedtem magamhoz, mióta elvesztettem a családomat… mióta a vámpír, aki után idejöttem, lemészárolta őket, valószínűleg Marcel parancsára. – Henry! – kiáltok fel – Úgy örülök, hogy látlak! – mondom neki majd mielőtt kínossá válna ölelésem, eleresztem és az egyik sétáló utcai kávézó felé intek – A legjobb hely a városban – kacsintok Henryre akivel eddig csak az őrsön dolgoztam együtt, azon kívül, egyszer együtt vacsoráztunk de semmi több. Jót fog tenni végre egy kis friss levegő, így azonnal a kávézó terasza felé veszem az irányt. A vállamon lógó táskában szörnyűbbnél szörnyűbb képek pihennek így még nem is akarom előcibálni. Helyette, amint helyet foglalunk már le is adom a rendelésemet, ami a szokásos és amit csak akkor engedek meg magamnak, ha Henryvel egy ügyön dolgozunk. A forró, krémes, enyhén likőrös kakaó, extra tejszínhabbal, fahéjjal meghintve és egy rúd vaníliával tálalva. Nagyon ritkán engedek meg magamnak ilyen luxust, elvégre is egy nyomozó vagyok nem több… és nem is jár több fizetéssel az, hogy mellette vadászként tengetem napjaimat. Arról már nem is beszélve, hogy ha minden nap ilyeneket innék, nem tudnám tartani a súlyomat, elhíznék… ami pedig nem azért lenne szomorú, mert nem lennék elégedett magammal, hanem mert a munkám megköveteli, hogy fitt legyek. – Mesélj! Hogy telt az elmúlt félév? Mindent tudni akarok? – szándékosan kerülöm az ügyet, nem akarom még elrontani a viszontlátás örömét.

music:-
note:-
words:494
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Szomb. Jan. 04, 2014 2:42 pm


Moira & Henry

► TO MISS DETECTIVE


Nem gyakran tartózkodtam otthon az utóbbi időben. Inkább elkerültem a konfliktusokat. Mióta kiderült, hogy... ez a Pandora nevű lány Hazel testvére, jobbnak láttam, ha hagyom őket inkább, hátha a lakásban is trécselni akarnak majd. Amit eddig talán feleslegesnek tartottam saját otthonomnak.
Emiatt vettem ki egy kis szobát itt, New Orleansban. Átmenetileg kénytelen voltam ide száműzni magam, hiszen az ügyeim ide szólítottak. Utána pedig mennem kell New York-ba, hogy lefolytassam a bíróság előtt is az ügyet. Nem szeretek jólmenő ügyvéd lenni... vagyis de, bizonyos szintig igen. Csak mikor már azt sem tudom, hol az otthonom, kissé neccessé válik a történet.
Egyfolytában a lakásban unatkoztam. Az élet pedig nem itt zajlik, hanem a város szívében. Erdejében. Határában. Mindenhol, csak nem az én unalmas vityillómban, ahol már lassan tényleg megfagy a levegő. Nem ártana felvennem egy takarítónőt, mert lassan már elásni lehetne egy embert azzal a sok szennyes gönccel, amit felhalmoztam a mosókonyhában. Egyáltalán minek nekem ekkora lakás, hacsak ideiglenesen vagyok itt? De bármikor jó lehet még a jövőben... mert ez a hely tökéletes lehet kiruccanás céljából, még ha nem is vagyok itt ismerős.
A telefonomra néztem, ideje lenne indulnom. Moira már biztosan szintúgy útnak indult. Szerettem vele dolgozni. Igaz, csak New Orleansban tettem eddig, de már több ügyem is húzott ide... mert a bizonyítékok mind ebben a városban "bújkálnak". Moiránál jobb nyomozóval még sosem találkoztam, így nem kellett rámnéznie senkinek, hogy lássák, milyen nagy örömet okozott a tény, mikor kiderült, hogy ő a másik érdekelt ebben az ügyben.
Az utcán vártam őt. Itt bárhol be tudunk ülni egy kávéra, vagy akármi, ha úgy adódna. De biztosan úgy fog adódni, hiszen a papírokat nem fogom állva átnézni, és azokat sem, amiket ő fog hozni nekem. Jobb is ez a kis kitérő... nem minden figyelmem Hazel-en van. Talán többet kellett volna távol tartózkodnom az elmúlt hetekben. Hónapokban... de én, voltam olyan hülye fakír, hogy kitettem magam annak a kínzásnak, amit Hazel közelsége okoz nekem...!
- Moira? - kérdeztem halkan, mikor megpillantottam egy barna hajtömeget, de a mosoly már játszott az  ajkaim körül. Soha senkit nem kevertem össze senkivel, ezt a testet pedig nehéz is. Nem mintha történt volna kettőnk között bármi is... eddig.
Körülnéztem közben. Soha nem lehetünk elég óvatosak. Ez a város pedig főleg nem arról híres, hogy... annyira vámpír-szegény lenne, ha már egyáltalán létezne ilyen szó. De legalább az esti szórakozás is garantált. A vadászat mindig lekötötte a figyelmemet, az pedig soha nem árt. - Alig hiszem el, hogy... végre újra találkoztunk - sétáltam közelebb magam is, a mosolyom élettel telt meg, és reméltem, hogy részéről sem lesz a viszontlátás kellemetlen.

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Pént. Nov. 15, 2013 11:38 pm

Eve & Klaus& Hayley



- Megbeszélük, ha jövőre engem keresel, csupán egy tiarás, jogaras, csillámló öltözékbe bújt csajt keress, aki hasonló magasságú, mint én - nézek rá vigyorogva, nem mintha jövőre is itt akarnék maradni. Minél előbb el akarom húzni a csíkot, ami azt illeti, most csupán egy kis friss levegőre vágytam és ez a Halloween-i buli jó kifogásnak tűnt. Tényleg az volt. - Miért, milyen sárga szemű szörnyekre gondolsz, hogy beszélünk? - kérdezek vissza angyalian mosolyogva egy igen furfangos kérdéssel. Ha ezt valaki iszákosan meg tudja fejteni, nos, annak fizetek még egyet. Pedig nem az a fajta vagyok, aki csak úgy meghív valakit egy italra. Bárki tanúsíthatja. Most már mindketten a padon ültünk, de érdekes mód nem éreztem magam olyan feszélyezetten, mint pár perccel ezelőtt. Végül is, ez normális, hisz én is sokszor voltam ilyen, engedtem kicsit a kísértésnek... na, jő kicsit nagyon, de a lényeg annyi, hogy tudom milyen.
- Nos, akkor remélem kíméletesen fogsz végezni velem, a gyors halál híve vagyok - a vicceskedésünk, gúnyoldásunk, marakodásunk, nevezzük, ahogy akarjuk, már-már olyan volt, mintha egy nővéremmel veszekedtem volna. Aranyos volt ez a kis civakodás féle, akár napestig folytattam volna, ha meg nem látom a közeledő alakot. Még messze volt, mégis rögtön tudtam, hogy ki közelít, az "álruhája" még így is felismerhetővé tette. - Nem a pasim... - motyogtam még, aztán határozottan, de nem durván, felemeltem Eve, az új ittas nővérem fejét a lábaimról. - Úgy néz ki megjöttek értem, üzenem Joker-nek, hogy még látjuk majd egymást - lassan felálltam és elindultam Klaus felé, hogy hogy utána hazamehessünk. Még pár hónapnyi zárka, nagyszerű, de azt hiszem ez a pár óra tömény szórakozásnak nem mondható agyzsibbasztás egész jól esett. Érdeklődtem volna Klaus felől, hogy ő hogyan érezte magát, de az arca mindent elmondott, így inkább csak követtem őt tovább a kocsiig, aztán haza.

¤ Szavak: nemtudomnemszámolom ¤ Music: nope ¤ Megjegyzés: *o* ¤
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
•• new orleans
► Age :
29
► Total posts :
313

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 10, 2013 8:33 pm


Zach && Arielle


Hát ez nem volt nehéz. Sőt! Megpuhítani Zachet talán sosem volt ennyire könnyű feladat. Olyan mint a vaj, simán kenyérre lehet kenni. Nem tagadom, kicsit meg is lep vele, ahogy a kezembe nyomja a pénzt, hogy menjek nyugodtan. Ám a további szavaitól hamar elmegy a kedvem.
- Tudni...? Mit? - fordulok vissza gyanakvó tekintettel, összevont szemöldökkel. - Elmész? De hová? Miért? - kapkodom értetlenül a fejem, és arcom hamar könyörgővé válik, bár ezt szavakkal nem támasztom alá, csak pislogok rá riadtan, és szemeimbe könnyek szöknek. Mégis mi történt, amíg nem figyeltem. Az előbb még minden rendben volt. Megláthatott valakit, amíg elbámészkodtam? Vagy ezt a búcsúzást már korábban is tervezte? Talán ezért hozott el, amolyan búcsúkirándulásként? De hát ki csinál ilyet? Én ezt az egészet nem értem.
- Zach... - suttogom reményvesztetten az utóbbi szavaira. Tényleg magamra akar hagyni. Hogy boldoguljak nélküle? Még alig tértem vissza az életbe, így is olyan elveszettnek érzem magam. Talán annak lehet hasonló, aki hosszú évekre elvesztette a látását vagy hallását, aztán hirtelen visszakapja, és segítség nélkül nem tud mit kezdeni vele. Nagyjából ez is a helyzet, csak én az életemet kaptam vissza, és a bátyám most magamra akar hagyni, ráadásul érzem, hogy bajban van. Félek, hogy valami rossz történik vele. - Ne menj... - motyogom még magam elé, de csak a levegőnek beszélek. Egyedül maradtam a tömegben, kezemben pár árva apróval. A banya jövendelése hiányzik most a legkevésbé. Vissza akarok menni a hotelbe, magamra zárni az ajtót, és a párnámat szorongatva kuporogni ott egész éjjel, és abban reménykedni, hogy Zach egyszer csak visszajön, mintha mi sem történt volna...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 10, 2013 4:43 pm


Arielle & Zachary


Egy hatalmas mosoly ül ki az arcomra. Nem hiszem el, hogy ennyire egyszerűen meg tud győzni, míg a legtöbb ember semmire sem képes rávenni.
- Tessék! - nyújtom át a pénzt a kezébe. - De mielőtt leülsz tudnod kell valamit... - veszek egy mély levegőt, s megpróbálom elmondani neki, hogy a következő pár hét neki és nekem is nagyon nehéz lesz.
Nem vagyok jó ezekben az érzelgős dolgokban, ha valami történik mindig elmenekülök, még egy levelet sem hagyok, mintha nem is léteztem volna. - el kell hagynom Mystic Falls-ot. Nem tudom, hogy meddig, de az biztos, hogy nem örökre. - mondom lassan, óriási szünetekkel. Nem szeretném egyedül hagyni, de most nincs más választásom, nem sodorhatom őt is veszélybe, ezt egyedül kell megoldanom. - Többet most nem mondhatok, de keresni foglak. Minden szükséges dolgot megtalálsz otthon, a hotelban pedig van egy kis pénz, hogy hazajuss. Szeretlek! - ölelem magamhoz Arielle-t, majd utolsó mondatom után megfordulok, s úgy indulok el a tömegbe. Szemeimbe könny szökik, amik nem érdekelnek, nem törlöm le őket, mert tudom, hogy idővel minden jobb lesz..


Δ -- Δ -- Δ -- Δ
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
richmond ☄
► Age :
30
► Total posts :
1233

SOUL MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 10, 2013 3:01 pm


Bekah && Marcel && Hayley


Marcel elképeszőten szemtelen és tiszteletlen modorával egyszerűen képtelen vagyok megbékélni. Az, ahogyan velünk beszél, ahogyan fenyeget. Mégis hogy jutott el az a fiú, akit egykor ismertem, és felemeltem, odáig, hogy halálos fenyegetéseket intézzen hozzánk? Egyszerre nevetséges és borzasztóan felháborító. Azt meri mondani a húgomnak, hogy kitépi a szívét, amiért megszegte a szabályait? Mégis hol érdekelne egy ősit, hogy milyen diktatúrával uralkodik a vámpírjai felett? És háromszor megetethetnénk vele a saját szívét, mielőtt képes lenne kárt tenni akár egyikünkben is. Számítottam rá, hogy Rebekah sem fogja szó nélkül lenyelni a fivérünk ügyét. Ha jól sejtem, amiatt vette a fáradtságot, hogy egyáltalán eljöjjön utánunk. És most tessék. Maga rontotta a helyzetet tovább a magatartásával.
- Megértem, hogy szeretnéd, ha a vámpíraid nyugton maradnának - lépkedek közelebb egész higgadtan beszélve, ahhoz képest, hogy milyen harag dúl bennem. - De neked sem kellene elfelejtened, hogy kikkel beszélsz, Marcellus - szólítom szándékosan azon a névem, amit én magam adtam neki, emlékeztetve, hogy lehet ő itt akármekkora király, még mindig nekem köszönheti, hogy nincs immár három évszázada a föld alatt, hogy nem hagyta ott a fogát egyik-másik megostorozása után. Hangom és tekintetem is nagyon komoly, de csak addig, amíg a lenti parádéra nem vándorol a tekintetünk. Mindketten jól értünk ahhoz, hogy a bennünk tomboló feszültséget leplezve száz vattos vigyorral ajándékozzuk meg egymást, mintha az ég világon semmi nézeteltérésszerű nem történt volna közöttünk az imént.
- Később még csatlakozok hozzátok, de lenne előbb pár szavam a húgomhoz is - biccentek Marcel felé, aki egy könnyed szökeléssel távozik az erkélyről. - A következő hisztirohamodat inkább tartogasd otthonra. Meg kell keresnem Hayleyt, mielőtt ők bukkannak rá - bökök a fejemmel a távozó irányába, utalva így a vámpírokra. Aztán fáradtan sóhajtok egyet, és magam is leugorva a lány keresésére indulok. A helyet, ahol korábban hagytam, hamar megtalálom, de a születendő gyerekem anyja nincs a közelben. Rövid nézelődés után pillantom csak meg két másik társaságában, akik így jelmezbe öltözve nem tűnnek ismerősnek, de most az érdekel a legkevésbé, hogy milyen arcokkal barátkozott össze távollétemben a lány.
- Hayley - szólítom meg már messziről, lassan közelítve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
↳ new orleans
► Age :
27
► Total posts :
23

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street Vas. Nov. 10, 2013 2:17 pm


Evelyn & Tyler & Hayley

HEY GUYS... WHERE I AM?

Miért van az a halvány sejtésem, hogy valamit megzavartam? Nem mintha annyira érdekelne, őszintén szólva inkább örülök, hogy beléjük és nem Marcel valamelyik ügyeletes vámpírjába botlottam. Az nem lett volna ilyen mulatságos. Még a végén elterjesztik, hogy így nem bírjuk kontrollálni az erőnket, és még a piát is megvonják tőlünk... Oké, tudom, őrült elmélet, de hé, ki gondolta volna alig egy éve, hogy egy vámpír szabálya egy egész boszorkány kovent némít majd el? Én már nem hiszek a lehetetlenben, ha New Orleansről van szó. Ha nem lenne minden hónapban egy ilyen esemény, és nem itt kapnám a legerősebb italokat az államban, lehet, hogy már rég elhúztam volna, hiszen ki akar állandóan arra figyelni, hogy ne végezzen nagyobb varázslatokat mint egy zár kinyitása?
- Ahhoz mutatnod kéne egy jogart és egy tiarát, mert a jelmezed nem éppen segít, hogy rászokjak erre a megszólításra. - fordulok újra a csaj felé, majd mintha aki nagyon elgondolkozna valamin hozzáteszem. - Már amúgy is Halle Berrynek hívlak a fejemben, szóval majd jövőre próbálkozz újra. - vigyorgok rá vissza, és igazából nem állt szándékom bunkózni vele csak na... Ő öntött pofán egy pohár vízzel! Ezek után persze, hogy nem kapja meg a kedvesebb oldalam, vagy azt várja, hogy rögtön meg is köszönöm, hogy tönkretette a sminkem amit legalább hatszor lemostam, majd újra elkészítettem, míg végül tényleg elégedett voltam vele? Már most félek mit látok majd holnap reggel a tükörben, hiszen még egy ilyen frissítő nélkül is három métert szoktam ugrani, mikor másnaposan először szembesülök a tükörképemmel.
- Pedig azt épp bóknak szántam. - vontam meg a vállam, majd kissé értelmetlenül meredtem rá. Oké, nekem ennyi tequila után ne várják már el, hogy megfejtsem ezeket a találós kérdéseket is. - Milyen sárga szeműről beszéltek ti itt ketten? - nézek felváltva egyikre, majd a másikra, és bár az agyam egyik része ordít, hogy hülye vagyok, mert egyértelműen értenem kéne miről beszélnek, lehurrogom és elküldöm a sarokba büntetésül, mert már így is ordíthatnékom van a fejfájásomtól, nincs szükségem még hangokra is, akik kioktatnak, hogy annyira leittam magam, hogy a már a tiszta gondolkodás is nehezet okoz. - Mindegy, inkább ne fejtsétek ki. Nem hiszem, hogy lenne erőm összerakni a dolgot. - és mire újra felfognám mi történik Jokerrel és Macsaknővel ahhoz a padhoz megyünk, amit előzetesen kinéztem magamnak. Hát. Végül is ideértem, tehát annyira nem lehetek béna. Ha leszámítjuk, hogy ezért rá kellett esnem egy tök idegenre, akinek még a nevét se tudom.
És most itt hagy? Vele? Aki erőszakosan bántalmazott egy pohár vízzel?!
- Ha az lennék - kezdem lassan, majd oldalra pillantok a társaságomra, és halvány mosolyt villantok. Mert pont én leszek az, aki kihagy egy ilyen poén lehetőséget. - szerinted elmondanám? Az olyan illúzióromboló lenne. - húzom el a szám, majd hirtelen gondolok egyet, és a eldőlök a padon úgy, hogy a fejem épp Halle Berry ölébe kössön ki. Igaz, hogy előbb még díjnyertes szócsatát tartottunk, de ettől függetlenül nem zavartatom magam.
- Amúgy csak, hogy tudd bírom a stílusod. Biztos jó fej azokkal akik nem esnek rá a pasidra.

WORDS: 502 MUSIC: NATALIE NOTES: TEAM HAVELYN. \o/



I'm the hero of this story, I don't need to be saved.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Bourbon Street

Vissza az elejére Go down

Bourbon Street

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Francia negyed-