world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Domino Sound Lemezbolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Vas. Márc. 23, 2014 9:40 am


lily & victor


Menekülni akartam. El akartam rohanni a világmindenség elől. Nem csak ez az egy ember elől, aki egykoron tökéletessé varázsolta az életemet, majd pedig egyik pillanatról a másikra elégette azt a pokol tűzén. Hanem úgy mindenki elől. Arra vágytam, hogy szabad legyek, de ez elég nehéz, ha kötődsz valakihez. Feleselés nélkül meg kell tenned mindent, amit kér. Szívás, de ez az ára annak, hogy soha többé nem kell átváltoznom, ha nem akarok. Furcsa.. Most már a fájdalomról is teljesen más a nézőpontom. Azt gondolná az ember, hogy azok után, amin keresztül mentem meg sem kottyan nekem egy kis fizikai fájdalom. Mégis mi az, hogy minden teliholdkor átváltozok olyan kínok között, amit talán senki nem érdemel. Itt vagyunk mi, nők. Nem elég nekünk, hogy havonta a görcs akar tönkretenni minket még az egész farkas gén is rátesz egy lapáttal. Csak gratulálni tudok annak, aki megteremtette a világot és vele együtt ezeket az úgymond fair dolgokat. Ilyenkor vagyok biztos abban, hogy aki ezt az egész világot létrehozta férfi volt. Mert nekik annyival könnyebb.. Bár mindig mutogathatnánk a másikra, hogy neki ez könnyebb és ezért könnyebb.. Mondhatjuk, hogy egyenlő felek vagyunk ebben a világban mégis mindenki úgy érzi, hogy az ő sorsa sokkal rosszabb, mint bárki másé. Komolyan mondom nevetséges. Én is siránkozom, hogy összetörték a szívemet, mikor valahol a világban valaki sokkal nagyobb fájdalmakat él át. A dolog lényege az, hogyan dolgozzuk fel. Hát én teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy minden érzelmi megrázkódtatást elég idióta módon kezelek. Méghozzá úgy, hogy menekülök. Magam elől és mindenki más elől is. Érzéseimet hátrahagyva rohanok amerre csak lehet. Újra s újra továbbállok, mikor a helyzet kezd felmelegedni. Sosem várom meg a végső csapást, amit az érzelmek hada rám sújtana. Most viszont nincs menekülése lehetőségem. Egyetlen egy dolgot tehetek.. Mégpedig hagyom, hogy az érzelmek, amik elől annyi ideje menekülök utolérjenek és darabokra szaggassanak. Ez az egyetlen kiút ebből a reménytelenségből.
– Kérlek csak hagyj békén.. Könyörgöm. Nem akarom újra átélni.. Kérlek.. Menj el.. Én ezt nem bírom Victor.. Fáj. Őrületesen fáj. – Nem bírtam tovább elfojtani a könnyeimet. Muszáj volt szabadjára engednem őket, mert akkor felrobbantam volna. Nem bírok a közelében erős maradni. Sosem voltam az. Pontosan ezért volt olyan egyszerű végrehajtania a kis bosszúhadjáratát. Naiv voltam. Elhittem, hogy tényleg szeretett. Hittem abban, hogy az én tündérmesém is lehet valóság.



•• Words: 379 •• Music: save me •• Note: bocsi, hogy késtem. <3 •• ©



Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Vas. Márc. 02, 2014 4:46 pm


Lily & Victor

 
Fogalmam sem volt arról, hogy mit tehetnék. Egyszerűen úgy éreztem, hogy tehetek bármit, akkor se fog egy kicsiny reményt se adni. Szükségem lett volna bármi apró jelre. Jól tudtam, hogy még mindig jelentek neki valamit és nem vagyok közömbös számára, de állandó tagadását nem tudtam sehova se tenni. Tudom, hogy szörnyűséget tettem korábban, de talán nem olyat ami megbocsájthatatlan. Minden bűn megbocsájtható, legalább még egy esélyt kapnék, hogy bizonyítani tudjak. Nem tudtam, hogy mit kellene még tennem ahhoz, hogy higgyen nekem. A szavaimnak nem hisz, a tetteimnek szintén nem hisz, de már a szívemnek se. Miért hazudnék neki, egyszer már megtettem és miért akarnám újra megtenni. Akkor nem jönnék ide és próbálnám megbékíteni, hanem a háttérből kavarnám fel újra az életét. Ezt ő is tudhatná már.
Figyeltem őt és minden egyes mozdulatát. Egyszerűen nem akartam elengedni. A szemei még mindig gyönyörűek voltak és tisztán emlékszem a mosolyára is. Bármit megadnék azért, hogy újra lássam azt a mosolyt és halljam a nevetését. Ha tudnám, hogy valakivel boldog, akkor talán félre állnék, hiszen boldog lenne, de nem az. Nincs senkije és nem boldog. És a reakciójából ítélve nem vagyok közömbös számára. Küzdenem kell, nem adhatom fel. Ha nem róla lenne szó, akkor már valószínűleg sarkon fordulnék és elmennék. Egyszerűen szükségem van rá, mindennél jobban. Ő a hiányzó darabkája a lelkemnek.
Láttam a tekintetében, hogy mennyire küzd minden ellen. Tudtam, hogy össze fogja szedni magát és a szemembe fogja mondani azt, de ebből a másodpercnyi dologból már tudtam az igazat. És ez újra erőt adott nekem. Nem fogom elengedni őt, amíg be nem vallja magának  az igazat. Nem küzdhet örökké az érzései ellen, hiszen így boldogtalan. - Nem hiszem el Lily. - mondtam neki fürkésző tekintettel az arcomon. Tudnia kellett volna, hogy az apró elgyengülése többet mond, mint az amikor összeszedi magát és próbál hazudni nekem. Talán soha se tudott nekem hazudni így visszagondolva a régi időkre. Kicsit arrébb léptem, hogy utat engedjek neki, de amikor mellém ért, akkor elkaptam a kezét és magamhoz rántottam.- Szeretlek, mindennél jobban. - mondtam neki őszintén újra és közben továbbra se engedtem el a kezét. S közben a másik kezemet az arcára helyeztem és mélyen a szemébe néztem. Tudnia kellene, hogy igazat mondok, akkor miért nem hiszi el?
 
 •• ฝusic: 372 •• ฝords: - ••Note: -
 ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Vas. Feb. 23, 2014 4:12 pm


lily & victor


Gyűlölöm magamat, amiért még mindig vágyakozom utána.. Próbálom meggyőzni magamat arról, hogy ez az egész nem valóság. Hogy csak képzelődöm. De ez az egész olyan, mintha arról próbálnám meggyőzni magamat, hogy a nap soha többé nem fog felkelni. Vagy esetleg a fű egyik napról a másikra lilává változik.. Vagy valami ilyesmi. Értelmetlen győzködnöm magam. Nagyon jól tudom, hogy soha nem leszek túl rajta. Ő volt az első igaz szerelmem és egy lány sem felejti el az első szerelmét. Ez alól én sem vagyok kivétel. Pedig mennyire szeretném, ha magam mögött hagyhatnám az egészet. Megsebzett. Nem akarom, hogy még egyszer megtegye.. Mégis nagyon jól tudom, hogy ő az egyetlen, aki ezt az egészet helyre hozhatja.. Aki képes arra, hogy a sebeimet semmissé tegye. Ugyanakkor lehet arra játszik, hogy megint összetörjön. Nem tudom, hogy mit higgyek.. Nem akarom elhinni, hogy tényleg rendbe akarja hozni a dolgokat.. Nem bizonyított semmit azzal, hogy idejött és ígéreteket dobált a levegőbe. Nincs garancia arra, hogy meg is tartja őket. Semmire nincs garancia. Az a legbiztosabb, ha távol maradok tőle. A közelében a gondolataim olyan kuszák lesznek és nem tudok normálisan viselkedni. Képtelen vagyok arra, hogy rideg legyek. Pedig pontosan ilyennek kellene lennem, hogy felfogja köztük soha nem lesz semmi. Nem most. Nem egy hét múlva. Soha. Nem akarok beleesni ugyanabba a csapdába, amibe egyszer, már beleestem. Félek nem lennék képes újra talpra állni.. Talán így másodjára kevésbé fájna, de nem akarok kockáztatni.
Hazudnom kell. Erős vagyok. Képes vagyok rá. A szemébe tudom mondani. Belenéztem a szemeibe, de szinte abban a pillanatban, hogy ezt megtettem el is gyengültem. Kivel akarom elhitetni, hogy tényleg képes vagyok arra, hogy ezt mondjam neki? Nem vagyok túl rajta és igaza van abban, hogy a szívemet akarom megvezetni, amit elég egyértelműen nem lehet, de akkor sem fogom megadni neki az örömöt, hogy még egyszer a magának tudhasson. Mindig is nagyon jól játszotta a szerepét.. Vakon megbíztam benne és ez volt életem egyik legnagyobb hibája. – Az ég világon nem jelentesz nekem semmit sem. – Mondtam keményen és szárazon. Az állkapcsom megfeszült próbáltam visszatartani a könnyeimet és a kezét is ellöktem magamtól. Nem volt hova hátrálnom és nagyon nem tetszett, hogy be vagyok szorítva.. – Most pedig, ha megengeded elmennék. – Mondtam immár lesütött szemekkel. Pont elég ideig néztem a szemeibe. Nem gyengülhetek el.. Bármennyire is vágyom az érintésére.. Nem! Így helyes. Magam mögött kell hagynom. A múltam része. A fájdalmas múltamé. Nem akarom őt sem a jelenemben sem pedig a jövőmben. Itt az ideje, hogy az eszemre hallgassak.



•• Words: 412 •• Music: save me •• Note: bocsi, hogy késtem. <3 •• ©



Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Vas. Feb. 16, 2014 5:20 pm

Lily & Victor


Örültem annak, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rá és nem vagyok közömbös számára, mert így talán még mindig van esélyem nála. De már kezdett picit elegem lenni az állandó tagadásából, hiszen szemmel látható dolgok és hallható dolgok adtak tanúbizonyságot arról, hogy még mindig jelentek valamit számára és nem csak szimplán gyűlöl engem és már ez is nagy szó. Fogalmam nem lett volna arról, hogy mit csinálok, akkor ha tényleg nem érezne semmit se irántam és teljesen hidegen hagyná a jelenlétem. Így legalább tudtam, hogy csak türelmesnek és kitartónak kell lennem és talán akkor minden rendben lesz. Felkészülte arra is, hogy nem lesz egyszerű dolgom, de soha se gondoltam volna, hogy ennyire nehéz dolgom lesz. Éreztem, hogy saját érzései ellen is harcol és fogalmam sem volt arról, hogy miért teszi. Tudom, hogy eléggé megsebeztem őt, de nem csak őt, hanem saját magamat is azon a napon megégettem. Égtem és haldokoltam legbelülről, s egyedül Lillian volt az aki, aki ezen változtatni tudna. Egyedül rá volt szükségem. Ő volt a fény a sötétben, s éjszaka pedig ő volt az égen ragyogó csillagok. Ő volt mindenem, persze erre sokára jöttem rá, de még mindig jobb, hogy rájöttem és nem pedig ez az érzés nélkül haltam meg.
Elkaptam a kezét a pofon után és nem engedtem el. A kezemmel az arcát felemeltem úgy, hogy rám nézzen. Nem érdekelt semmi se azt akartam, hogy a szemembe nézzen.- Mond a szememben, hogy nem jelentek neked semmit se már. - mondtam neki komolyan, majd a kezével együtt a kezemet a szívére tettem. - Mert a szíved mást mond. Lehet az eszed nemet mond, de a szíved még mindig elárul Lillian. - majd a hajamba túrtam a másik kezemmel. - Szerettelek akkor is, de a bosszú elvakított, de rájöttem, hogy idióta voltam, hogy ezt tettem. Szükségem van rád. - mondtam neki őszintén és kicsit zavartan. Nem érdekelt az se, ha az embereke minket néznek, mert nem fogok elsétálni. Nem fogom itt hagyni őt, még egyszer nem. Követni és védelmezni fogom még akkor is, ha ő ezt nem akarja. Sose tudnám elviselni, hogy újra valami baja essen.
•• ฝusic: Save me ••Szószám: 348 ••Note: <3
©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Szomb. Feb. 15, 2014 10:12 am


lily & victor


A szívem olyan hevesen vert, hogy féltem kiszakad a mellkasomból.. Arra még nem jöttem rá, hogy pontosan, miért. Egyszerre érzek gyűlöletet és haragot, ugyanakkor boldog is vagyok, hogy itt van. Mindannak ellenére, hogy mennyi fájdalmat okozott nekem.. Boldogságot jelent a közelsége, de ugyanúgy fájdalmat is. Ezt nem vagyok képes túlságosan sokáig elviselni. Nem csak azt az éjszakát vetíti elém az elmém, amikor elhagyott, hanem amikor boldogok voltunk. Legalábbis én azt hittem, hogy boldogok lehetnénk. De ő csak végigszínlelte ezt az egészet és ezt már megmásítani nem tudja. Nem fog ez az egész megváltozni attól, hogy idejön és elmondja szeret.. Mindvégig szeretett csak elvakította a bosszúja, amit a szüleim ellen hajtott végre sikeresen. Tönkretett engem. Egy életre. Hiába erősödtem meg újra.. Hiába álltam fel a padlóról, hogy folytatni tudjam az életemet.. Egy örökös sebet ejtett rajtam, ami a mai napig fáj, ha csak rá gondolok.. De most, hogy itt volt. Szinte égetett. Olyan volt, mintha lyukat akarna égetni a bőrömbe, hogy megmutassa neki is mekkora sebet ejtett rajtam. Kettőnknek nincs jövője. Egyszerűen nincs. Már nincs. Ő dobta el az egészet, szóval innentől kezdve nem vagyok hajlandó foglalkozni vele.
Menekülni akarok. De egyfolytában az utamat állja és oda sem figyelek a szavaira. Legalábbis nem akarok, de mégis meghallom. Nem lenne könnyű, de helyrehozhatnánk.. Azzal mi van, hogy én nem akarom rendbe hozni? Csak a lehető legnagyobb távolságot felvenni vele szemben. ez az egyetlen dolog, amit akarok. Nem több, nem kevesebb. Sokkal egyszerűbb volt az életem, mikor még nem sétált be ezen a flancos ajtón. Most pedig, hogy tudja igen is itt vagyok.. Nem fogja egy könnyen feladni.. De, ha egyszer nemet mondok erre az egészre az nem is marad. Hiányzik az ölelése.. Minden, ami vele kapcsolatos, de nem fogok belemenni ebbe a játékba. Mert ez az egész nem több csak egy játék. Visszajött, hogy újra összetörjön. Erre kell koncentrálnom és akkor képes leszek ellenállni neki. Mert a szívem azt súgja, hogy vessem a karjaiba magam és hagyjam, hogy meggyógyítsa a hatalmas sebet, amit most a megjelenésével sikerült újra feltépnie. De az eszem nem enged. Akkor nem az eszemre hallgattam és megbántam. Itt az ideje, hogy ezúttal tisztán gondolkodjak és ne éljem bele magam valami kislányos tündérmesébe.
Egészen addig hátráltam, amíg már nem volt hova. A hátam a falnak ütközött és úgy éreztem, hogy innen már nincs kiút. Maximum bemoshatnék neki egyet és elfuthatnék, de ugyanúgy megtalálna.. A tudtára kell adnom, hogy ennek az egésznek közte és köztem vége van. Meglepett, hogy volt pofája megcsókolni, de ugyanakkor rettentően jól is esett. Viszont ezt nem fogom a tudtára adni. – Ha számodra ez a szerelem, akkor itt az ideje, hogy elkezdj valaki mást szeretni, mert nekem nagyon elegem van belőled. – A hangom kicsit megemelkedett.. Nem akartam jelenetet rendezni.. Mégis sikerült, hiszen észre sem vettem és felpofoztam. Mintha a testem magától reagált volna arra, hogy megcsókolt.. De nem bántam.. Mert megérdemelte.



•• Words: 475 •• Music: save me •• Note:  semmi gond. <3  •• ©


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Szomb. Feb. 15, 2014 8:41 am

Lily & Victor


Biztos voltam abban, hogy nem lesz egy gyaloggalopp, de ez van. Soha se volt könnyű életem és most se lesz, főleg nem így, hogy már az örökké valóság áll előttem, nem akartam így élni, nem bírnék. Szükségem volt Lili-re jobban, mint azt én valaha gondoltam volna. Egyszerűen érezni akartam a virágos illatát, gyengéd, de egyben vad közelségét és selymes bőrének a tapintását. Egyszerűen csak rá volt szükségem és ennyi évre volt szükségem ahhoz, hogy rájöjjek. Szerettem őt és mindig is fogom, s most nem fogok elsétálni. Nem fogok elfutni, rossz volt így látni őt, de biztos voltam abban, ha sikerül megbeszélnem vele a dolgokat, akkor még jobban is lehet, boldog lehet újra. Együtt minden újra tökéletes lenne, ebben biztos voltam. Néztem őt és legszívesebben a karjaimba zártam volna.
Tudom, hogy egy idióta vad barom voltam. - mondtam neki kicsit idegesen, mert tényleg itt volt az ideje, hogy kimondjam hangosan. Fájt minden egyes szava amit mondott, mert nem csak ő veszítette el a babáját, hanem én is elveszítettem. Elveszítettem a családra való esélyemet is nagy valószínűséggel. - De ez nem azt jelenti, hogy nem lehet helyre hozni a múlt hibáit. -nyeltem egy nagyot hangosan, majd mélyen a szemébe néztem.- Tudom, hogy nem lenne könnyű, de helyre tudnánk hozni. Bármennyire is tagadod, tudom, hogy hatással vagyok rád. Tudom, hogy még mindig érzel irántam Lili. Szeretlek és szükségem van rád. - vallottam be neki. Egyszerűen tényleg szükségem volt, de nem azért, hogy a bűntudatomat enyhítsem, hanem mert tényleg szerettem őt.
Szerencsém volt, hogy egy nyilvános helyen sikerült elkapnom őt, mert így legalább nem kellett egy nagy drámát hallgatnom, pedig megérdemeltem volna, még is csak jobb volt a békésebb Lili kirohanást fogadnom. Túlzottan friss volt még nekem a vámpírság, így kicsit nehezebben mentek még a dolgok, így hónapok múlásával, de Lili-ért megérte kockáztatni.
Fájt, hogy egyre jobban hátrált, de nem érdekelt. Még közelebb lépkedtem hozzá, míg az ő háta falba nem ütközött. Mondhatni beszorult közém és a fal közé. Mélyen a szemébe néztem, majd magamat se értve lehajoltam és megcsókoltam őt.- Szeretlek Lillian és mindig is szerettelek. - mondtam neki őszintén és felkészültem a pofonok áradatára is, de úgy éreztem, ha szavakkal nem, akkor tettekkel kell bizonyítanom azt, hogy nem hazudok és tényleg fontos számomra.
•• ฝusic: Save me ••Szószám: 369 ••Note: Bocsánat a késésért  lufi
©️
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Vas. Feb. 02, 2014 8:59 am


lily & victor


AEgyáltalán nem azzal volt a probléma, amit mondani fog. Hanem azzal, amiket már anélkül is tett, hogy kinyitotta volna a száját. Az, hogy újra látom rengeteg sebet tépett fel bennem. Ez olyasmi, amit szeretnék olyan mélyen eltemetni magamban, amennyire csak lehet. Nem értem, hogy mit nem lehet ezen megérteni. Fogalma nincs arról, hogy mit éltem át azután, hogy csak úgy lelépett.. Csodálkozom azon, hogy nem haltam meg azon az estén én is a kisbabámmal együtt. Arra a mai napig nem jöttem rá, hogy ki vitt el onnan.. De kétlem, hogy ezt pont most tudnám meg.. Ennyi idő elteltével. Nem is számít, hogy ki volt. Ha úgy vesszük pont időben ért oda, de ha más szemszögből nézzük, már rég elkésett.. Nem egyedül Victor-t veszítettem el azon a napon. Ezért is olyan fájdalmas, mikor visszagondolok arra a napra.. Az ő arca, a hangja mindene.. Az egész személye nem más, mint egy két lábon járó emlékeztető arra, hogy mit veszítettem. Köszönöm, de ebből én nem kérek.
- Sajnálod? Azt hiszed, hogy ettől minden visszatér a régi kerékvágásba? Legyen, már egy kis eszed. - Nem akartam jelentet csinálni ezért próbáltam a lehető leghalkabban kiakadni.. Nem hiszem el, hogy képes így ideállítani. Jobban belegondolva nem az ő elvesztése fájt. Hanem egy olyan életé, ami még el sem kezdődött. Az ő hibája az egész. Ha nem hív oda és küld el a francba azzal, hogy "Muhahaha egészen idáig csak játszadoztam veled, de ez már unalmas.. Lépjünk tovább.".. Soha nem lettem volna. Plusz még a kocsiba is képes lettem volna beülni így nem kellett volna sétálnom. Remegő kezekkel és lábakkal nem akartam vezetni.. Meg is lett az eredménye. Bár eléggé valószínű, hogy annak is valami ilyen vége lett volna.
- Adjak neked egy esélyt arra, hogy megint tönkretegyél? Egy esélyt arra, hogy miattad elveszítsek mindent, ami fontos a számomra? Nem az fáj, hogy játszadoztál velem.. Legalábbis, ha visszatekintek arra a napra, mikor bevallottad.. Közel sem fáj annyira, mint ... Mindegy nem lényeg. Keress mást, akit az ujjaid köré csavarhatsz, mert én nem kérek belőled. Soha többé. - Nem akartam beavatni abba, hogy terhes voltam, hiszen már annyira mindegy nem? Elveszítettem.
Ahogy közelebb lépet én úgy hátráltam. Nem vágytam a közelsége. Szinte kirázott tőle a hideg.. Ugyanakkor éreztem azt a vibrálást, amit még régen és ez idegesített. Nem akarhatom.. Nem is szerethetem őt, mert az egyenlő lenne a halálos ítéletemmel. Honnan tudjam, hogy nem azért jött vissza, hogy összezúzzon csak ezúttal még jobban? Mondjuk ennél jobban, már nem tudna, de ez részletkérdés. Ugyanakkor ott van az a lehetőség is, hogy tényleg igazat mond és csak rendbe akarja hozni, de nem vagyok annyira naiv, hogy ezt rögtön el higgyem.



•• Words: 440 •• Music: save me •• Note:  semmi gond. <3  •• ©


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Szomb. Feb. 01, 2014 7:45 pm

Lily & Victor


Sejtettem azt, hogy nem lesz könnyű dolgom Lily-vel, de azt se gondoltam volna, hogy ennyire utál engem. Annyira nehéz megértenie engem, hogy miért tettem? Nem csak a húgomat vette el az apja, hanem az egész családomat. Igen, minden a húgom halálával kezdőzött, még ha ezt ő nem is tudja teljes mértékben. Valóban nem őt kellett volna ezért megbűntetnem, de akkori fejjel ez tűnt a legjobb megoldásnak. Ő volt a legérzékenyebb pontja a szüleinek, illetve az se értem, hogy miért csak engem hibáztat, hiszen a szülei se mondták el neki az igazat. És még akkor is megmentettem, persze kicsit későn, de megmentettem. Egy pillanatra megráztam a fejemet, hiszen most nem szabad erre gondolnom, hanem arra kell koncentrálnom, hogy Lily-t visszakapjam.
Tudom, hogy megvetsz és hazudni próbálsz nekem. - mondtam neki sietve, majd a hajamba túrtam.- De tényleg sajnálom. Tudom, hogy egy idióta vadbarom voltam és ezért az elnézésedet kérem. - mondtam neki őszintén és közben folyamatosan őt néztem. Örültem annak, hogy ennyien vannak most itt a boltban, mert tuti, hogy nem fog olyan nagy jelenetet rendezni mint amit amúgy csinálna. Tudtam, hogy nem fogja egy könnyen megadni magát, de egy apró mosoly megjelent az ajkaim szélén, amikor arról beszélt, hogy az egyik fülén be a másikon ki, hiszen jól tudtam, hogy ez nem igaz. Ha ez mind igaz lenne, akkor most nem próbálna meg lerázni, nem próbálna meg elfutni, hiszen ha nem érdeklem, akkor nem váltanék ki belőle ilyet.
Tudod nagyon régóta tudom, hogy idiótaságot csináltam, hogy saját magamat is becsaptam veled kapcsolatban, de amikor majdnem meghaltam és ez lett belőlem, akkor teljesen világossá vált, hogy mindig is szerettelek. Mindig is te voltál nekem az egyetlen fontos személy az életemben - mondtam neki sietve, majd idegesen oldalra pillantottam és újra rá.- Tudom, hogy szavakkal nem hozhatom helyre, de csak egy esélyt kérek, hogy bizonyítani tudjak neked, hogy nem hazudok. - mondtam neki hadarva, majd kicsit közelebb léptem hozzá. - Azért vagyok itt, mert fontos vagy számomra, nagyon is fontos vagy Lily, csak eddig vak voltam ahhoz, hogy rájöjjek. - közben végig mélyen a szemébe néztem. Fogalmam sem volt, hogy miként fog reagálni erre az egészre, de kezdetnek úgy gondoltam, hogy ez jó lesz, majd utána eldől, hogy mit fogok még csinálni azért, hogy legalább adjon esélyt helyre hozni, hiszen szemmel láthatólag ő se boldog.
•• ฝusic: Save me ••Szószám: 382 ••Note: Bocsánat a késésért  lufi 
©️
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Szomb. Jan. 11, 2014 12:59 pm


lily & victor


Annyira nehéz lett volna úgy csinálni, mintha tényleg igaz lenne, amit mondok? Mert nem hiszem, hogy olyan nagy dolgot kértem volna.. Ez egy célzás volt arra, hogy nem akarok vele beszélgetni és ez nem fog változni sem most sem két perc múlva sem pedig évekkel később. Olyan sebeket ejtett rajtam, amit kétlem, hogy valaha is elfelejtenék. Nem normális, ha tényleg azt hiszi, hogy akár csak egy apró kis esélyt adok neki arra, hogy újból bánthasson.. Nem engedhetem meg magamnak, hogy még egyszer eljátssza velem ugyanazt. Fájdalmat okozott.. Bőségesen.. Annyira nehéz ezt felfogni? Legszívesebben helyben képen törölném, de az a baj, hogy nem akarom felkelteni magamra a figyelmet.. Mondjuk már így is sikerült, mert egy szerencsétlenkedő páros szórakozik a bejárat illetve kijáratnál.
- Annyira nehezedre esne elhinni és békén hagyni? Fogd fel, hogy nem érdekelsz.. Szerinted mégis miért mondtam, hogy van valakim? Azt hittem, hogy ennél jobban értesz a nőkhöz. - Megforgattam a szemeimet. Egyértelműen le akartam koptatni. Nem akarok beszélgetni. Nem akarok tőle az ég világon semmit. A könnyek, már most marták a szemeimet pedig még semmi nem történt.. Rosszul vagyok a közelségétől. Nem engedhetem meg magamnak, hogy itt helyben sokkot kapjak.. Mert még erre is képes vagyok.. Érzem, hogy a kezeim egy pillanatra megremegnek, de úgy csinálok, mintha az ég világon semmi nem történt volna.
- Egyszer vagy ezerszer.. Egyik sem fog számítani. Egyik fülemen be a másikon pedig ki. - Mennyire jó is lenne, ha tényleg így lenne.. De ez így annyira nehéz. Fáj. Belepusztulok annyira fáj, hogy itt van és nem érti meg, hogy ez nem jó nekem. Jött még ráduplázni a fájdalomra, amit okozott. Hát elég jó úton halad afelé, hogy ez sikerüljön neki.. Nagy levegőt veszek és próbálom elűzni a könnyeimet és a remegésemet is.
- Rendben. - Jelentettem ki, miközben összefontam a karomat a mellkasom előtt. Úgy sem tudok most menekülni botrány nélkül.. Az egyetlen, amit tehetek, hogy végighallgatom az édes kis hazugságait. Utána pedig már itt sem vagyok.
- Mondjad mégis mit akarsz.. Mi olyan fontos ennyi idő után, hogy képes voltál felkeresni és most meg nem bírsz békén hagyni? Az egészre összesen adok neked egy percet. Nem többet. - Kíváncsi vagyok, mire képes egy perc alatt. Mennyire tudja lehazudni az eget a helyéről. Komolyan nevetséges.. Egyszerűen.. Ahh.. Kiborít. Van képe még ideállítani aztán meg könyörögni azért, hogy beszéljünk. Mindezt azért, hogy fájdalmat okozzon. Ez már beteges komolyan. Kezeltetnie kellene magát. Eltörtem a kezét, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. Vámpír. Oké.. Erre a részére a történetnek nem vagyok kíváncsi inkább csak az érdekel, hogy miért keresett fel engem. Elmondja és itt sem vagyok. Persze lefogadom, hogy valami óriási hazugsággal fog előállni.



•• Words: 439 •• Music: save me •• Note:  nááá  •• ©️


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Kedd Jan. 07, 2014 8:39 pm

Lily & Victor


Nem értettem, hogy minek ragaszkodik ennyire a meséjéhez, mert ha lett volna neki, akkor nem biztos hogy most itt lennék. Akkor hagytam volna őt, hogy boldog legyen, de nincs neki és ezért is vagyok itt, hogy velem lehessen boldog. A hazudozásának köszönhetően megjelent egy apró mosoly az arcomon, de hamar el is tüntettem. - Nem tudsz valami jól hazudni. - mondtam neki őszintén, mert nagyon könnyen átláttam már rajta, hiszen jó pár évig voltunk együtt és a vámpír képességek még jobban lehetővé tettéj azt számomra, hogy tudjam mikor mond nekem igazat, vagy mikor nem. Álltam ott és figyeltem, mert ott volt az a tény is, hogy pontosan lenyomoztam róla mindent, egyedül azzal kapcsolatban voltak kétségeim, hogy fajilag jelenleg pontosan mi is lehet, de már tudom. Fogalmam nem volt, hogy ez jó-e vagy nem, de valahogy nekem nem tetszett ez a gondolat, hogy Klaus egyik csicskája lett belőle. Lydia pontosan elmondta, hogy Klaus milyen veszélyes.
Tudom, hogy nem hiszed el amit mondok, de ha csak végig hallgatnál, egyszer Lily. Kérlek... - mondtam neki már túlzottan is kérlelően. Korábban már az is megfordult a fejemben, hogy megigézem őt, de így eleve képtelenség lett volna, plusz nem akartam újra bántani. Csak egy esélyt szerettem volna kapni, hiszen úgy éreztem nem véletlenül kaptam egy újabb esélyt az életre. Nem akarom ezt is elvesztegetni, mert ki tudja mennyi ideig élhetek vámpírként. Plusz ki akarom javítani a múltbéli hibáimat is.
Pedig nem fogok lelépni anélkül, hogy meg nem hallgatnál és ha annyira mindegy neked, akkor most miért is viselkedsz így? - kérdeztem tőle kíváncsian, mert nem éppen úgy nézett ki, mint akit hidegen hagy a jelenlétem. Ott volt az a tény is, hogy amint meglátott le akart lépni, akkor miért is próbál arról meggyőzni, hogy jelentéktelen minden ami velem kapcsolatos?! Ennél jobb hazugsággal nem tudja talán magát meggyőzni. Nem sokkal később a kezem csontjait töri, miközben elveszi az arcáról, de nem érdekelt. Ez a legkevesebb amit azok után el tudok viselni. Nem voltam éppen jó fiú, de amit a tekintetében láttam pár másodpercig még mielőtt törni kezdte a kezemet reményt adott arra, hogy esélyem lehet nála. Mindent meg fogok tenni azért, hogy visszanyerjem a bizalmát és őt. Tettem pár lépést az ajtó felé, de még mindig elálltam. Szerencsére senki se akart éppen távozni, illetve biztos voltam abban, hogy nem fog ennyi ember előtt balhét csinálni. - Nos, beszélhetünk végre vagy itt fogunk állni egész nap? - néztem rá őszintén, mert tényleg beszélni akartam vele.
•• ฝusic: Save me ••Szószám: 408 ••Note: -
©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Szomb. Jan. 04, 2014 10:09 am


lily & victor


Azt hiszem a sors ellenem játszik. Mégis mi más magyarázat lehet arra, hogy belefutok abba a szerencsétlen boszorkányba. Persze nem ő volt az egyetlen, aki mostanában negatív fényt vetett az életemre, de valahogy őt sokkal egyszerűbb utálni azért, mert egy beképzelt kis majom, mint a többi ünneprontónak valami gúnynevet kitalálni. Meg mondjuk nem is akarok azon gondolkozni, hogy Victor mivel ártott nekem, mert azzal mondhatni csak önmagamat kínzom. Nem jutnék vele előrébb. Visszakerülnék abba az állapotba, hogy a saját sebeimet nyalogatom és próbálom összeszedni magam. Nekem pedig bőven elég volt az egészből.. Eleget szenvedtem miatta.. Még mindig nem tudom, hogy volt képes végigcsinálni.. Ez már nem kegyetlenség.. Annál sokkal több, mintha nem is lett volna szíve. Megértem, hogy elvesztette a húgát és fájt, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy rajtam keresztül kell bosszút állni az apámon. Főleg, mivel érte elhagytam volna és talán akkor még jobban megszakadt volna a szíve.. Mondjuk így is elhagytam.. Talán pont erre játszott, hogy félti az összetört szívű lányát, aki egyedül indul meg a nagyvilágba. Ez jobban fájna? Nem tudom. Erről csak az apám nyilatkozhat, de nem fogom megkérdezni, mert annyira azért nem érdekel. Semmi nem érdekel vele kapcsolatban. Számomra halottak a szüleim. Hazudtak nekem és ezt mindennél jobban utálom. Vagy mondják meg a szemembe az igazat vagy meg se szólaljanak.
Ha nem lettek volna itt ennyien.. Maximum az eladó vagy rajta kívül még egy ember, akkor nagy valószínűséggel egyszerűen kitörtem volna az üzletből. Miért nem képes felfogni, hogy én nem vagyok rá kíváncsi? Nem okozott még elég fájdalmat? Komolyan annyira értetlen vagy nem tudom.. Egyértelműen le akarom rázni és nem fogja fel..
- Ó, szóval most már nem csak szórakozol az emberekkel, de a hátterüket is lenyomozod? Remek, komolyan. De a nyomozási képességed közel sem olyan jó, mint a másik. Mert igen is van vőlegényem. - Hazugság, de kitartok mellette Nem fogom hagyni, hogy lássa, ahogy elbizonytalanodok. Nem adom meg neki ezt az örömöt. Van valakim és kész. Ha a részletekre kérdez egyszerűen csak nem avatom be.. Miért tenném? Számomra, már halott. Legalábbis sokkal egyszerűbb lenne, ha tényleg meghalt volna. Most nem találkoztunk volna és egy kicsit talán könnyebb lenne az életem.
- Tudod.. Igazad van.. Amúgy meg nagyon vicces vagy. Tényleg. Rohadtul. Nem akartál megbántani? Röhög a vakbelem. Még a végén ez okozza, majd a halálom. - Nem akart megbántani? Most komolyan ezzel a szöveggel jön? Vigyorogva mondta a szemembe, hogy ez az egész csak egy színjáték volt. Most mit vár? Ugorjak a nyakába, mert meggondolta magát? Meg a francokat!
- Nem foglak meghallgatni, mert nem akarom hallani bármi is az, amit mondani szeretnél. Főleg, mivel számomra már nincs jelentősége az egésznek.. A legegyszerűbb lenne, ha elengednél. Te fogsz rosszabbul járni. - Eszem ágában nem volt végighallgatni az újabb hazugságait? Mégis miért? Nem talált még egy olyan idiótát, mint én, akit átverhetett volna? Túl jó szívem van.. Először a boszorkánnyal gyűlik meg a bajom, mert barátságos próbálok lenni most meg felbukkan Victor. Akkor ez most egy jel lenne, hogy hagyjam a francba a kedvességet? Mert, ha csak ennyi kell ahhoz, hogy eltüntessem az életemből Victor-t, hát akkor örömmel teszem meg.
Megemelte a fejemet az államnál fogva, hogy a szemeibe nézhessek. Olyan dolgokat láttam benne, amik teljes mértékben összezavartak, de szükségem volt valamire, ami visszarepít a valóságba. Mégpedig a keze csontjának reccsenése térített magamhoz. - Megmondtam, hogy ne érj hozzám. - Kezdtem egy kicsit ingerülté válni. Szabadulni akartam, de nem tudtam.. Mint egy ketrecbe zárt oroszlán, akit ha nem eresztenek ki a szabadba sokkal nagyobb kárt tehet magában és a körülötte elhelyezkedőkben, mint az egész életében összesen.



•• Words: 594 •• Music: save me •• Note:  nááá  •• ©️


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Szomb. Jan. 04, 2014 1:10 am

Lily & Victor


Nagyon fura volt minden, hiszen most először voltam egyedül azóta, hogy vámpír lettem. Persze Lydia se volt állandóan mellettem, egyszerűen csak soha nem hagyott magamra ennyi időre. Óvatosnak kell lennem, bár már egész jól kezelem a vérszomjamat is, meg ettem mielőtt ide jöttem, szóval nem kell félnem. Próbáltam magamat meggyőzni, de nem túl nagy sikerrel. Izgultam amiatt, hogy újra láthatom Lily-t, pedig én soha se szoktam. Mindig is magabiztos és csajozós srác voltam, de hirtelen minden megváltozott. Részben gyűlöltem magamat azért amit vele tettem, talán ha hamarabb rájövök a dolgokra, akkor ez nem történik meg. Elvesztettem a gyermekemet és valószínűleg már soha se lehet.
Követtem azt az ismerős illatot és végül egy zenebolthoz lyukadtam ki. Egy darabig még haboztam, de most nem futamodhatok meg. Annyi időt kutattam utána, hogy minden kis részletet meg tudjak az életéről, hogy most nem csinálhatok hátraarcot. Miért tennék, hiszen azért utaztam ennyit, hogy visszaszerezzem őt. Szükségem van rá és az életemet is adnám érte, ha arról lenne szó. Persze ez most már kicsit nehezebben menne, mivel vámpír vagyok, de nem érdekel. Nekem ő kell és senki más. Ezért mindent meg fogok tenni.
Csendesen figyeltem őt és minden egyes apró mozzanatát megjegyeztem. Olyan volt az egész, mintha meglesném őt, de nem érdekelt. Gondoljanak azt amit akarnak, senki se tud eltéríteni az utamtól. Majdnem 1 éve vámpír vagyok, szóval nem kell félteni. Láttam amint indulni készül, így amikor egy pillanatra nem figyelt, akkor vámpír sebességgel ott teremtem és néztem őt. Eszem ágában se volt elengedni őt, ezért is szólaltam meg. Egy kicsit arrébb is léptem, hogy még jobban eltakarjam az ajtót. Figyeltem őt és éreztem. Ő már nem csak farkas. Hibrid lett. Lydia-nak igaza lett, őt is elkapta Klaus és ezt tette vele. Miért nem jöttem hamarabb?! Ja tudom már, hiszen egy idióta tuskó voltam.
Tudtam, hogy nem fog nekem örülni, de azért erre se számítottam. Ahogy kimondta a nevet, egyszerűen borzasztó volt, de ettől inkább csak még eltökéltebb lettem. Hallgattam őt és próbáltam nem mosolyogni. - Lily, elég régóta kutatok utánad, szóval tudom jól, hogy nincs vőlegényed, illetve se barátod. - mondtam neki higgadtan, mert jobb ha ő is rájön, hogy nem tud átverni. Nem csak úgy ide tévedtem, de tetszett az ahogyan hazudni próbál. Figyeltem őt, majd visszahúztam a kezemet és a hajamba túrtam.- Tudom, hogy idióta vad barom voltam és akár mennyire is nehéz elhinned sajnálom. nem akartalak bántani. - mondtam neki sietve és még jobban az ajtó takarásába léptem. Neki is tudnia kell, hogy nem az a férfi áll már vele szemben, aki egykor voltam. Félig meddig olyan vagyok, mint ő.- Kérlek, csak hallgass meg. - mondtam neki szinte már könyörögve. - Nem. - mondtam neki határozottan, hiszen nem akartam arrébb állni. Ezek után az állát megfogtam és felemeltem gyengéden, hogy a szemembe tudjon nézni. Biztos voltam benne, hogy látja a fájdalmat és az őszinteséget, mert úgy néztem rá, mint még soha se.
•• ฝusic: Save me ••Szószám: 477 ••Note: Én is téged <3
©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Pént. Jan. 03, 2014 11:36 pm


lily & victor


Olyan jó érzés, mikor meghallom a kedvenc zenémet a rádióban vagy valahol máshol.. Teljesen mindegy, hogy hol. Bár nem vagyok oda a mai tuc-tuc számokért, amiknek igazából semmi jelentése sincs. Aztán sokkal több ember kellett a megírásához. Ugyanazt a négy sort ismételgetik, de ahhoz, hogy ezt kitalálják szükség volt négy emberre. Régebben egy ember képes volt olyan számot írni, aminek tényleg volt valami jelentése.. De manapság az ilyen dalok egyre ritkábban. Tisztelet a kivételnek azért még mindig van valami amit meghallgatok mégis új. Mert azért zenék terén szeretem a változatosságot még akkor is, ha az életembe nem vagyok hajlandó ezt beleszőni.
Mondhatni már görcsösen ragaszkodom ahhoz, ami megszokott. Egyszer dobtam el magamtól mindent és ugrottam fejest az ismeretlenbe. Amikor megismertem Victor-t. De mégis miért gondolok rá? Ezt nem is értem igazából. Miért pont most kezdte el újra belepni a gondolataimat, amikor már úgymond túltettem magam rajta? Igen is túl vagyok rajta! Összetört, de még ma is itt vagyok és élek. Remélhetőleg még egy jó darabig így lesz. Legalábbis nem tervezem, hogy véget vetnék az életemnek.. Aztán csak remélni tudom, hogy a sors sem szán semmi ilyesmit nekem. Bár.. Lehet, hogy az a boszorkány megtette volna, ha nem lépek le. Lehet, hogy azt hitte elmenekültem pedig köze nem volt ehhez. Egyszerűen csak már nem bírtam elviselni. Meg nem akartam ott lenni, mikor elkapják, amiért varázsolt. Bármennyire is élvezettel néztem volna végig, ahogy lemossák a képéről azt az idióta vigyort jobb volt így, hogy egyszerűen csak eltűntem.
Készen álltam arra, hogy megvegyem a lemezt, de mikor felnéztem a tekintetem összeakadt Victor-éval. Mégis mi a francos keres itt meg, miért bámul engem? Megkeresett, hogy meggyőződjön arról, hogy teljesen magam alatt vagyok, ahogyan azt ő szeretné? Hát akkor csalódottan fog innen távozni, mert erősebb vagyok, mint akkor voltam. Nem mondom, hogy nem fáj még mindig.. Egyszerűen csak megtanultam nem foglalkozni vele. A múlt fájdalmait háttérbe szorítom, hogy legyen lehetőségem a jelenemmel és a jövőmmel foglalkoznom.
Egyszerűen csak visszahelyeztem a lemezt, majd elég béna módon próbáltam meg kilopkodni az üzletből. Mondanom sem kell hogy az egész sikertelen volt. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, ha egyszerűen elenged. Nincs kedvem ahhoz, hogy felhánytorgassuk a múltat felesleges sebeket szakítsunk fel. Lehet, hogy számára ez nagyon jó szórakozás azonban nekem közel sem. Miért is lenne az? Úgy használt ki, ahogy akart. Én pedig észre sem vettem.. Nem hagyhatom, hogy újra előtörjenek az emlékek.. Akkor megint ott lennék, ahol voltam.
Volt egy apró sikerélményem, mert azt hittem sikerül kimennem innen anélkül, hogy szóváltásba keverednék vele. De pont az ajtónál elém vágott. Remek.. Komolyan. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Vonzom a bajt. Lassan, már a homlokomra fogom tetováltatni, hogy ha akarsz rúgj belém nyugodtan.. Mit nekem egy kis fájdalom.
- Victor. - Mondtam szinte megvetően, miközben egy pillanatra a szemeibe néztem, majd inkább elfordítottam a fejemet. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy milyen hatással voltak rám egykoron a szemei. Nem akarok beleesni ebbe a csapdába még egyszer. Egyszerűbb, ha kerülöm a szemkontaktust. Könnyebb erősnek maradnom.
- Épp eleget hallgattalak most pedig, ha megbocsájtasz mennem kell. A vőlegényem, már biztos vár. - Nem szokásom hazudni, de most valahogy úgy éreztem szükségem van rá. Így talán veszi a lapot, hogy rohadtul nincs kedvem hozzá. Nem is értem, hogy miért akar beszélgetni. Nekünk kettőnknek nincs miről beszélni. Talán rájött, hogy mekkora szemét volt? Hát gratulálok. Sokáig tartott. A kezemet automatikusan elhúztam. - Ne. Érj. Hozzám. - Nem akartam még a közelemben sem.. Még van pofája idejönni.. Komolyan.. Ha nem lennének ennyien valószínűleg dobnék egy hátast, de most meg kell elégednem az elmélettel. - Szabad lesz? - Kérdeztem, hiszen még mindig nem mozdult meg, de ha továbbra is ott fog állni, mint egy szobor, akkor nem hagy nekem más választást, minthogy ajtóstul menjek ki az üzletből vele együtt. Aztán pedig tovább sétálok, mintha semmi nem történt volna..



•• Words: 633 •• Music: save me •• Note:  imádlak  nááá  •• ©️


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Pént. Jan. 03, 2014 1:55 pm

Lily & Victor

Nem is értem, hogy mit keresek itt. Talán nem kellene itt lennem, hiszen azok után amit tettem biztosan nem fog a karjaimba ugrani, vagy éppen agyon csókolni. Igen, azok a mézédes csókjai, érintésének a hatása... Gyorsan megráztam a fejemet és néztem a város határt jelző táblát. Jobb most nem a múltra gondolni, mert azt már rendesen elcsesztem, de most talán helyre hozhatom. Legalábbis Lydia azt mondta, hogy mindig mindenkinek van esélye helyre hozni a hibáit és szerinte minden rendben lesz. Bár biztosan nem lesz könnyű, de megéri küzdeni. Azt hiszem igaza van és részben neki is köszönhetem azt, hogy bevallottam azt amit sok-sok éven keresztül nem tudtam, hogy szeretem Lillian-t. Talán nem is színészkedés volt az egész, hanem valós a részemről is, de a düh és a bosszúvágy teljesen elvakított és nem vettem észre. Csak most, vagyis nem olyan régen, amikor vámpír lettem.
Olyan volt az egész vámpírráválásom, mintha azok az érzelmek amiket valósnak hittem ködé váltak és amit titkoltam azok előjöttek. Igen, a valódi érzelmeim felerősödtek és irányítani kezdtek. Valószínűleg fel is emésztettek volna, ha nem talál rám egy olyan személy, mint a fogadott nővérem. Mai napig csodálom őt, hogy kitartó volt velem és soha se adta fel, azt hiszem neki köszönhetem az új életemet, amit arra akarok használni, hogy helyre hozzam a múlt hibáit. Sok mindent megtanultam, mint például hogyan irányítsam az vámpírságomat, illetve hogy Lily harapása halálos is lehet számomra, de nem érdekel. Megéri a kockázatot, ha csak egy apró jelét is látom annak, hogy esélyem lehet, akkor küzdeni fogok. Bár fogalmam sem volt, hogy Lily éppen mi lehet. Farkas vagy hibrid, mert erre is felkészített Lydia. Csak azt nem tudtam, hogy mi is fog történni pontosan, vagy mit kellene tennem, vagy éppen mondanom.
Ahogy ezen a dolgokon gondolkoztam egyre beljebb sétáltam a városban, majd valakinek neki is mentem. Ez térített észhez, hogy amíg gondolkodtam addig a tudatalattim már cselekedett. Egyszer már jártam itt, vajon Lily akkor is itt volt és nem találkoztunk volna? Talán jobb is így, hiszen nem olyan régen szembesültem az igazi énemmel, jobban mondva az igazi érzéseimmel. Lassan sétáltam, majd hirtelen megéreztem az illatát. "Lillian" mondtam szinte suttogva, majd sietősen szedtem a lábaimat és végül betértem egy lemezboltba. Hamar megpillantottam őt a tömegben. Neki dőltem az egyik szekrénynek és figyeltem csendesen, nem akartam megzavarni, de ki akartam élvezni ezt a pillanatot, hiszen lehet nem sokára el fog küldeni, most legalább az emlékeimbe véshetem őt. Figyeltem a karcsú testét, az enyhén göndör fürtjeit, amint a vállára és a hátára omlik, már csak egy dolog hiányzott. Az a gyönyörű szempár. Igen, nagyon is hiányzott. Látnom kell azokat az elbűvölő szemeket, szükségem van rá, jobban mint gondoltam. "Aww ne, észrevett!" ordította egy hang belülről. Figyeltem ahogy próbál kimenni, de ezt nem hagyhattam. Kell egy esély! Gyorsan az ajtónál teremtem, nem érdekelt, hogy ki lát meg és ki nem. Ott álltam és sikeresen majdnem belém jött. Legalább sikerült őt még időben megállítanom, hogy ne menjen el.
- Szia Lillian. - mondtam neki alig hallhatóan, mert megpillantottam azt a bizonyos szempárt. Elvesztem egy pillanatra, de nem időzhettem sokáig a mámorító gondolatok között, hiszen most kell beszélnem, mert valószínűleg nem lesz rá több esélyem. - Tudom, hogy gyűlölsz és nincs olyan dolog, amivel bocsánatot nyerhetnék, de kérlek hallgass meg. - mondtam neki szinte könyörögve és a kezéért gyúltam. Nem tudtam, hogy hagyni fogja-e vagy nem, de muszáj vele beszélnem.
•• ฝusic: Save me ••Szószám: 559 ••Note: <3
©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Pént. Jan. 03, 2014 12:24 pm


lily & victor


Az utóbbi napokból nem sok pozitívumot foglalhatok össze. Mármint, ami említésre méltó. Vagyis már magam sem tudom, hogy mi az, ami említésre méltó és mi nem. Egyszerűen csak egyetlen egy normális személybe akarok belefutni az utcán, ha nem is a szó szoros értelmében, mert a legutóbbi ilyen esetből is elég rosszul jöttem ki. Egy elmebeteg boszorkány.. Vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem. Nem csináltam semmit.. Az ég világon semmit erre ő volt a világon a legjobban megsértve, amiért egy kis figyelmetlenség miatt belementem.
Na, de most nem ezen kellene gondolkoznom.. Megtörtént és valószínűleg nem is fogom látni többet, csak egy kicsit még mindig idegesít.. Tényleg csak segíteni akartam rajta, mert semmi rossz szándék nem vezérelt.. De úgy látszik, hogy teljesen mindegy mit csinálok.. Akár még el is küldhettem volna a francba körülbelül ugyanígy reagálta volna le az egészet. Szerintem ő az a típus, aki mindenhez ugyanazt az arcot vágja.. Összezavarodsz, mert nem tudod eldönteni, hogy mérges vagy éppen boldog. Mondjuk azt hiszem nem az én feladatom, hogy elemezem milyen is ő.. Meg mit miért csinál. Semmi közöm nincsen hozzá. Azon kívül, hogy lehet miattam kerül a föld alá. Bár kétlem, hogy csak velem szemben használta volna az erejét. Különösebb indok nem kell neki ahhoz, hogy valakit bántson.
A belvárosban sétálgattam, mikor megláttam egy lemezboltot. Egy pillanatra sem gondolkoztam azon, hogy bemenjek-e vagy sem. Mindig is odavoltam a zenéért. Talán ez a legjobb elterelési módszer. Fogalmam nincs, hogy mennyi ideig sikerült belemerülnöm a lemezekbe, de nem is számít. Nem nézegettem öt percenként az órára, ami azt jelentette, hogy jól szórakozom nem?
Ahogy telt-múlt az idő egyre több nézelődő lett. Mintha vonzottam volna ide az embereket. Azért nem vagyok annyira egoista, hogy ezt el is higgyem. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de készen álltam arra, hogy távozzak.. Vagyis hát meg akartam venni az egyik lemezt, de mikor a kijárat felé pillantottam megláttam azt a személyt, akit reméltem, hogy soha többé nem fogok. Gyorsan visszaraktam a lemezt a helyére és hátat fordítva, majd próbáltam nem túl feltűnően az ajtóhoz lopakodni, hogy eltűnhessek mielőtt észrevenne. Jó érzés lenne beolvasni neki, de ugyanakkor ezzel sokkalt többet ártanék magamnak.. Hiszen csak felszakítanám a régi sebeket, amire egyáltalán nincs szükségem. Nem is értem, hogy mit keres a városban. De nem is számít.. Most csak az a fontos, hogy innen a lehető leghamarabb lelépjek.  



•• Words: 388 •• Music: save me •• Note:  <3  •• ©


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt Hétf. Dec. 23, 2013 6:53 pm

Judas és Mason
Nem is rossz szellemnek lenni. csak úgy ide jövök amikor akarok és akár se perc alatt. Már meguntam az unalmas Mystic Falls utcáit és a bárokat is. Majdnem minden nap lerészegedtem és más elfoglaltságom nem is akadt. Néhány évvel ezelőtt még Floridában akadt egy kisebb görbe estém ahol megismerkedtem egy vámpírral. Annyira részegek voltunk mindketten, hogy se őt se engem nem zavart a vérfarkas, vámpír ellenesség. Eldumálgattunk és iszogattunk. Na meg élveztük ahogy csinos lányok rajonganak körül minket. Lassan hajnalodni kezdett és nekem meg dolgom volt így búcsú képpen adtam egy medált a vámpírnak, Judasnak mert így hívták és megígértettem vele, hogy még összefutunk és akkor majd visszaadja ezt a családi erekjét mert hát az volt. Jó kis este volt. Egy hamar nem fogom elfelejteni az biztos. Nem tudom, hogy ez most, hogy jutott eszembe, de lehet, hogy ez a lemezbolt hozta fel az emléket. Barátom is olyan fura szabad alaknak tűnt mint én, talán ez lehetett amiért jól kijöttünk elő ítéleteink ellenére is. A lemezek között járkálva egy régi darabra figyelek fel. Még gyerekoromban apámnak is volt egy lemezgyűjteménye. Ez a darab is megvolt neki. Csak volt mert amint volt rá alkalmam felgyújtottam a legfontosabb darabokat csak hogy bosszantsam amiért rengetegszer megfosztott kedvenc dolgaimtól. Végül is apámnak köszönhető az is, hogy a bátyám is elég cudarul bánt a családjával. Szóval senki se csodálkozzon ha azt mondom nem sírom vissza a régi családi időket. Körbe nézek és megpillantom a csinos eladónőt a pult mögött. Nem csoda, hogy ekkora itt a forgalom, mosolygok. Egy ilyen eladónő mellett én is gyakran betérnék ide. Körös-körül emberek álldogálnak a lemezek mellett. A többjük férfi. És ekkor megpillantok egy ismerős alakot és nem hiszek a szememnek. Kint a bolt előtt egy igazán feltűnő egyéniség. Egy régi este emléke. Nos fura dolgok történhetnek az emberrel (szellemmel) olykor. Elnevetem magam a helyzeten. Épp az előbb jutott az eszembe és nicsak meg is jelenik. Ha akartam volna se sikerült volna így. Azért megváltozott néhány körülmény a találkozásunk óta. Vérfarkasból átváltoztam Casperré. A különbség csupán annyi én sokkal jobban nézek ki mint az a mesehős szellem. Még a szellemmé válásom is inkább mesébe illő, egy horror mesébe. Az az igazság, hogy túl sokat szimatoltam olyan dolgok körül amelyek nem rám tartoztak és a vége halál lett. na bumm ezért még nem fogok sírva fakadni és eldobni a szórakozást. Inkább folytatom és nagyobb táblatokba űzöm. Nézem Judast és nagyon remélem még emlékszik az ivócimborájára. Mert, hogy nekem most nagyon jól esne egy ital.

Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
♔ The Garden.
► Age :
711
► Total posts :
692

BLOODSUCKER †


TémanyitásTárgy: Domino Sound Lemezbolt Kedd Ápr. 23, 2013 6:21 am




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Domino Sound Lemezbolt

Vissza az elejére Go down

Domino Sound Lemezbolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Francia negyed-