world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Jackson Square

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jackson Square Hétf. Nov. 11, 2013 12:05 am

Alex & Scarlett


Ki kellett szellőztetnem a fejem. Annyi minden kavargott bennem, hogy még talán két kezemen sem tudtam volna megszámolni. Az első találkozás a húgommal nem éppen úgy sült el, ahogy terveztem, de legalább tudtam, hogy életben... legalábbis nagyjából. Hiszen... tulajdonképpen nem él már... De azért a maga módján még egyben van. Eleinte azt gondoltam, előbb akarom halottan látni, mint vámpírként, de... ez a legnagyobb őrültség, ami valaha is megfordult a fejemben. Talán az váltotta ezt ki belőlem, hogy könnyűvérrel döfök karót a hozzá hasonlók szívébe, akkor vele miért kivételeznék? De egyszer már megtettem... Akkor nem tudtam, hogy jó döntés volt-e vagy sem. Szerettem. Fontos volt. Bíztam benne. De gyorsan minden érzés, ami bennem volt, hirtelen átment undorba és gyűlöletbe. Gyűlöltem amit tett, gyűlöltem azért, amit tett.
Felkaptam kedvenc piros bőrdzsekimet és elindultam, amerre jónak gondoltam. Látszólag céltalanul bolyongtam csak az utcán, a számomra ismeretlen városban, de még mindig jobb volt, mint dekkolni és csak gondolkodni. Az... megőrjít. Megőrülök, ha nem tudok semmit sem csinálni. Olyankor feleslegesnek és tehetetlennek érzem magam és túlságosan belemélyedek a gondolataimba, amit miatt néha olyan dolgok jutnak eszembe, amik valósággal őrültségnek hallatszódhatnak. Emmával kapcsolatban is olyan lehetőségek jutnak eszembe, amik talán megtörténnek, talán nem. Az esély megvan rá, de nem akarom feleslegesen beleélni magam a dolgokba.
Nem akartam ilyen dolgokon gondolkodni. Túl sokat agyaltam már az utóbbi időben. Túl sokszor pörgött végig minden eshetőség, minden lehetőség, az össze opció azzal kapcsolatban, hogy most mi lesz. Mindig ugyanarra jutottam; nem tudom. Fogalmam sincs.
Már lemenőben volt jócskán a Nap, mire egy ismeretlen térre értem. Igazából az sem érdekelt, hogy nem ismertem a környéket. Az utat visszafelé megjegyeztem és végre volt egy kis időm kiszellőztetni a fejem. Azzal sem foglalkoztam, hogy közeledett az este, a vámpírok napszaka. Elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy tudjak vigyázni magamra szükség esetén.
Egy nagyobb darab kavicsot rugdostam magam előtt, amikor hirtelen ismerős hangot hallottam meg, és az ismerős hanghoz ismerős arc is társult. Nem számítottam rá, hogy még ma este valahogy belebotlok életem tönkretevőjébe. Meglepetésszerűen ért a találkozó, nem szerepelt a terveim között mára, hogy társaságot kapok...
-Alex... - ejtettem ki nevét egy sóhajt kíséretében, majd testsúlyomat a bal lábamra helyeztem, miközben a nemrég rugdosott kavicsot néztem, amint elgurult. Összefont karral mértem végig az előttem álló férfit, de nem tettem semmit. Annyira... gyűlöltem... gyűlölni akartam, de azt jobban gyűlöltem, amit tett.
Kérdésére csak felvontam egyik szemöldökömet. Félni? Én? Dehogy...
-Képzeld, nem -  válaszoltam foghegyről. Múltunk kicsit bonyolult ahhoz, hogy csak úgy kedvem szottyanjon vele cseverészni.
Az elmúlt időben megpróbáltam teljesen kiverni a fejemből, nem gondolni rá és elfelejteni mindent, amit valaha is éreztem. Azt mondják, az idő segít gyógyulni és, hogy idővel minden jobb lesz, minden érzés enyhül. Ha nem is az idő volt az, ami valamelyest segített, akkor az, hogy egyedül voltam. Csak arra koncentráltam, hogy megtaláljam Emmát. ez töltötte ki minden gondolatomat. Talán... talán ez volt segítségemre, de most megint felbukkant... Ezzel pedig nem könnyítette meg a dolgomat...
Mikor kisimított egy tincset arcomból, idegességemben az ellenkező irányba fordítottam fejemet. Nem akartam, hogy hozzámérjen. Nem akartam újra érezni az érintését. Menekültem volna? Igen...  De ez tűnt a legjobb megoldásnak, mielőtt újra beleesnék abba a hibába, amibe évekkel ezelőtt sikerült beleesnem.
-Félnem kéne tőled? - néztem rá kérdő arckifejezéssel. - Bántani akarsz? Bár... ha annyira akartál volna, már megtehetted volna - tulajdonképpen már meg is tette. Nem fizikai értelemben véve, de megtette. - Nagylány vagyok, meg tudom védeni magam, ha kell... - közelebb hajoltam, majd ironikusan elmosolyodtam - De azért kösz az aggódást - ezek után lazán kikerültem, mintha mi sem történt volna és indultam tovább egyenesen, amerre terveztem alapból is menni.   


×× words: 598 ;; notes: bocsánat, nyomi lett :\ ××

 
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
308
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Re: Jackson Square Pént. Nov. 08, 2013 9:04 pm


Scar && Alex



A rémálmok folyamatosan gyötörtek engem. Sosem telt úgy el egy éjszakám, hogy izzadva ne riadtam volna fel. És ez már hónapok óta így van. Azt hinné az ember a józan paraszt eszével, hogy nekünk, vérszívóknak semmivel nem kell foglalkoznia, minden az ölünkbe hull. Ez egy tévhit, drágáim. A valóság.. sokkal, de sokkal kegyetlenebb.
Idegesen szeltem felfelé a lépcsőfokokat, kettőt egyszerre. Pár másodperc alatt fent lehetnék, de nem mindig jó a könnyebb utat választani.
- Maria! - üvöltöm házvezetőnőm nevét, és amint felértem az előszobába, máris előttem állt. - Mire hazaérek, tüntesd el a hullát. - dünnyögtem, és végigpillantottam rajta. Testét egy falatnyi vörös ruha takarta, mely kiemelte sötétbarna szemeit. Meg kell hagyni, hogy egy igazán dögös nő állt velem szemben. - És öltözz át. Az állapotok lent.. - csökkentettem a köztünk lévő távolságot, és lehajoltam hozzá. - eléggé tragikusak. - súgtam pár centire az ajkaitól, és éreztem, hogy belé szorult a levegő. Egy gunyoros mosolyt megeresztettem felé, majd avval a mozdulattal el is léptem tőle, s kisétáltam az ajtón.

A belvárosban kabátom zsebéből előkaptam a cigaretta dobozt, és mindenféle előkészületek után rágyújtottam a káros anyagra. Nekem úgyse tud semmit se ártani, hisz lelkem már halott, a rák már rég nem veszélyeztet engem. Mélyen beszívtam, és hagytam, hogy a füst egészen a tüdőmig kússzon le, majd kifújtam, mint egy éhes, felbosszantott sárkány. A nap kezdett nyugovóra
térni, a horizontot enyhén rózsaszínűre festette be. Alkonyodik. Hirtelen szemem sarkából, egy szőke hajú nő fordult be az egyik utcába. Anastasia neve ugrott be legelőször, és elkezdtem követni őt. A gyors léptek során beledobtam a csatornába a cigarettámat, most sokkal fontosabb dolgokkal kell törődnöm.
Befordultam és a Jackson téren találtam magamat. Hogy a fenébe..? Azt se tudtam, hogy így is meg lehetett közelíteni.
És ott volt. Ott mendegélt egymagában, és most hogy már tisztábban láttam, egyből megtudtam állapítani, hogy Scarlett-el hozott össze a sors. Azt a hátsót ezer közül is meg tudom állapítani.
Kikerültem őt, és az egyik utca sarkán bújtam meg. Kihegyezett fülekkel hallgattam minden egyes lépését, és magamban kikalkuláltam, hogy mikor fog hozzám érni. Mikor úgy gondoltam, hogy itt az idő, kiléptem, egyenesen belébotlottam.
- Scarlett. - fújtam ki a levegőt, és nem léptem hátrébb. Tudom, hogy ő is ugyanazt érzi. A kémia még mindig nem szűnt meg közöttünk. Mindig is ott volt, és bonyolult múltunk után, meg is maradt. - Nem félsz ilyen későn egyedül botorkálni a vámpírok városában? - biccentettem oldalra a fejemet, és tekintetem pár másodperc erejéig az ajkain állapodtak le. - Tudod itt.. - simítottam el egy tincset az arcáról. - Nem csak tőlem kell félni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jackson Square Csüt. Szept. 26, 2013 3:55 pm

Magnolia&Jennifer


Ez életem nem volt sosem jó dolog. Talán az egyetlen, ami ér valamit is az, hogy egy boszi vagyok, aki miután ezt megtudta, lett egy életcélja. Lett valami az életében, ami miatt érdemes volt tovább élnie. De meddig lesz ez így? Sokszor kerültem olyan helyzetben, amiből épphogy csak kijutottam. Keresném a bajt? Vagy ő talál meg engem? Kicsit mindkettő.
A sok költözködés, amit én lerendeztem már az elmúlt néhány évben, az egész egy hihetetlen dolog. Én akartam ezt, és bevállaltam. Inkább élek így, mint sem, hogy olyan személyekkel legyek körülvéve, akik szánalmat éreznek irántam, mert elhagytak a szüleim. Nem, ez nekem sosem kellett.
Itt, New Orleans-ban már hosszabb ideje tartózkodom, de hogy meddig maradok itt? Erről fogalmam még nincs. Itt minden korlátozva van, és ez valahogy nem tetszik nekem. Csak mert van egy ''király'', akit Marcel-nek hívnak, és be kell hódolni neki. Nos, ez nagyon nem tetszik nekem, de egyelőre még tartom magam ahhoz, hogy nyugodt maradjak, és ne csináljak problémát.
A város utcáit róttam, próbáltam nem feltűnősködni, de azt hiszem, ez nem megy sok sikerrel. Egy kávézóba mentem be, hogy vegyek magamnak egy üdítően friss és forró kávét, amitől kicsit felébredek, és jobban fogom érezni magam.
Beléptem az ajtón, és azonnal a pult felé vettem az irányt, ahol mosolyogva várják a betévedőket.
- Jó napot! Kávét kérnék... három cukorral - adtam le a rendelést, és míg megcsinálták nekem, addig a kezeimet a nadrágom farzsebébe tettem, és lazán körbenéztem az egész helyen. - Szép hely - szólaltam meg, pedig nem is azért nézelődtem körbe, és közben pedig már adták is a kávémat, én pedig gyorsan a pénzt tettem le a helyére. - Köszönöm - viharsebességgel jöttem ki onnan, majd újra sétálni kezdtem.
Bele-belekortyoltam a forró kávéba, és kicsit megégette a nyelvemet. Hát, mégis egy forró ital mi mást is fog éreztetni velem, minthogy az égető érzést.
Lépdeltem, amikor is észrevettem, hogy egy srác követ egy fiatal lányt. Először nem volt figyelemfelkeltő, de amikor láttam, hogy meglökte a lányt, és néhány papírféle kiesett a lány kezéből.
- Jól vagy? - kérdeztem a lánytól, majd segítettem neki összeszedni a szétszóródott papírhalmazt. És megpillantottam egy nevet az egyiken. Mikaelson... Miért kutathat a Mikaelson család után?!

Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Age :
27
► Total posts :
281

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Jackson Square Kedd Ápr. 23, 2013 12:40 am





at least we go together.
if we must go to the hell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://feel-the-difference.hungarianforum.com/



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Jackson Square

Vissza az elejére Go down

Jackson Square

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Francia negyed-