world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

City Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Vas. Jan. 18, 2015 3:23 pm

Alden & Aisha

Muszáj volt elmosolyodnom a válaszán, tulajdonképpen nem örültem volna jobban egy csapat vérszívónak, na meg azonkívül, hogy megmentőm elég szűkszavú mégis csak az életemet mentette meg és buta lennék ha ezért nem lennék egy cseppet sem hálás.
-Nos örülök, hogy te találtál rám. - Szégyenlősen mosolyodok el ismét és fogalmam sincs miért érzem magam zavarban.
Nos attól nem lehet eltekinteni, hogy a semmiből feltűnő megmentőm jól néz ki. Persze most nem ennek kellene leginkább foglalkoztatni hisz nem is olyan rég még ott tartottam, hogy kilehelem a lelkem.
Kicsit azonban fura olyan férfivel beszélgetnem aki nem akarja a véremet venni. Mostanság ebben volt részem vagy megakartak ölni vagy éppen a véremet akarták venni. Szerintem egyik sem a legjobb.
Most viszont valaki nem megölni hanem megmenteni akart. Ez teljesen új nekem.
-Valóban nem én voltam a legjobb választása feladatra, de nem volt még egy ilyen őrült aki elvállalta volna. - Mosolygom és kissé el is pirulok következő szavain. Most valóban azt mondta gyönyörű vagyok? Nem csak beképzelem? Jesszus, létezik, hogy ennyire jó lessen egy vadidegentől azt hallani, hogy gyönyörű vagyok?
-Épp te mondtad, kíváncsi vagyok. - Mosolyogtam ismét, mintha eleve ráolvadt volna a mosoly az arcomra. Igazán érdekel, hogy micsoda, de nem azért, mert egyszerűen kíváncsi vagyok hanem többet akarok tudni róla, hogy miért azt nem tudom, egyszerűen csak nem érem be ennyivel és örülnék ha nem rázna le csak, mert talán kicsivel több kíváncsiság van bennem, min másokban.
-Rendben van, egy kávé nem lenne rossz, de ne hidd, hogy elfelejtem mit kérdeztem. - hasonló ravasz mosolyt villantok felé.
-Nos, akkor mehetünk? - Ha azt gondolta most lerázhat és majd az ígéretét hogy elmondja nekem micsoda csak úgy elfelejtheti, hát szó sem lehet róla, kiszedem belőle.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Jan. 12, 2015 11:41 am

Aisha & Alden

-Ugyan...miért örülök, hogy én találtam Rád?- húzódott széles mosolyra a szám. - Jobban örültél volna, ha a vámpírok teszik? - ingattam meg a fejem. - Inkább örülj, hogy mázlid volt, és itt rohangált egy orvos körülötted. kacsintottam rá.
Szemeibe néztem. Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van. - A legjobb ember választották erre a feladatra...- forgattam meg szemeim, de abszolút nem rossz szándékból. - Kíváncsi, gyönyörű...- mosolyogtam, miközben végig gyönyörű szemeibe néztem. Következőkérdése igen csak meglepett. - Hé, kislány, nem gyors ez a kérdés így másfél órányi ismeretség után? - pillantottam órámra, majd hezitálni kezdtem kissé a válasszal. Most elkövetkező ismeretségemet egy hazugságra építsem, vagy mondjam el az igazat, kockáztatva a tényt, hogy az orvostársadalom rájön, és megszüntetik a praxisom. - Tulajdonképpen..-néztem rá, miközben valamiféle diplomatikus válaszon gondolkodtam. - Esetleg ezt majd egy kávé mellett megvitathatjuk. - mosolyodtam rá ravaszul, és igen csak büszkén magamra a válasz miatt.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Szer. Dec. 10, 2014 3:18 pm

Alden & Aisha

Tényleg egy nagy kérdőjel számomra a férfi. Egyszer ilyennek látom egyszer olyannak. De egy valamit nem látok benne, célt. Nem érzem azt, hogy lenne benne valami ami előre mozgatja. Mintha csak lenne, de nem élne, mintha köztünk lenne, de mégsem. Lehet rosszul látom, nem kizárt, mert hát tévedni emberi dolog és én az vagyok..még. Én bennem van valamilyen ösztönző, nem tudom mi az, de hajt előre, jobban mondva belém rúg, hogy még messzebbre repüljek. Tudom, hogy végére akarok járni pár titoknak, megakarok fejteni pár rejtélyt, talán ezek nem valódi célok, de elegendőek, hogy ne süllyedjek az egyszerűség szürke leplébe.
Mondjuk talán ez épp lehetetlen is a számomra, nem igazán éltem én eddig egyszerűen vagy hétköznapian. Szülök akik korán házasodtak egy gyerek miatt aki útban volt már a világra. 5 vagy 6 évesen válás ahol dönteni kellett, hogy kivel éljek, de nem számított hisz egyik szülő sem tartott igényt rám. Egy nagymama aki még mindig az arisztokrácia idejében él és túlságosan fenn hordja az orrát ahhoz, hogy észrevegye unokájának a szenvedését a magányban, aztán főiskola, titkok, vámpírok, akik kényük kedvére használták ki mindenét, vérét vették akarata ellenére. Majd az egyik elcsábította aztán meghalt, mert egy vadász megölte, szép történet, nem? Hát ez vagyok én, maga a gubanc amit nem lehet kioldani, senki sem képes rá, hogy megfejtsen vagy megértsen egy kicsit is, soha nem fogok ilyen emberre találni, ebbe bele kell törődni.
-Örülsz neki, hogy te találtál rám? Miért? - na ez érdekel. Végül is teljesen mindegy ki talál rám, az életem része a sok bukkanó, ma egy dombtetőre értem és nem csúsztam le a lejtőn, de holnap lehet pont ez történik és onnan már senki nem tud majd visszahúzni.
-Nem itt lakom, csak az egyetem küldött egy munkával kapcsolatban én pedig kihasználtam az alkalmat, hogy nyomozgassak kicsit. - Ami igaz is, persze a nyomozgatás kicsit többet takar, mint amennyinek látszik. Na meg hát ugyan eredményt nem értem el, de azért vámpírokra akadtam ami főnyeremény.
-Te nem ember vagy, igaz? - Ez a kérdés már ott motoszkált bennem egy ideje. Fura mód éreztem, hogy ez a férfi nem lehet közönséges ember. Ahhoz túlságosan..más volt, vagy mondjam úgy különlegesebb, jobb? Mert így éreztem.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Kedd Dec. 02, 2014 10:28 am

Aisha & Alden


Figyelmesen hallgattam őt. Ezen a világon csak igazság és gonoszság van. Gyermekkorom óta figyelem a környezetem, és ez az első tény, amire rájöttem. Az emberek kivétel nélkül rossz emberekre és jó emberekre, erre a két fajtára oszlanak. Még az általános iskola apró világát is ez a két fajta alkotta. Hiába tűztem ki nagy célokat az osztály diákbizottságában, mindig ott volt az ellenség. Fel kell venni a harcot a gonosz ellen. Bár néha úgy tűnt, hogy az igazság vereséget szenved, de bármi történt is velem, én szívből boldog voltam. De immáron immúnis lettem az érzékelésre, egyre több emlék és érzés tűnik el az életemből. Néha észbe kapok, hogy most valami mást reagáltam, mint ami ésszerű lett volna. Már nem analizálok olyan élvezettel, nem figyelem az embereket, a körülöttem tomboló világot, nem tesz többé boldoggá egy illat vagy egy íz. Elfelejtettem rajongani...
Bólintással nyugtáztam meggyőző szavait. A hitéért irigylem. Ha azt mondanám neki, hogy irigylésre méltó a hite, megrázná a fejét, s azt felelné, hogy nem hitről van szó. Világnézetről, életérzésről, meggyőződésről. Mindegy, minek nevezi. Jó volna, ha bennem is volna belőle... Tartalmat adna, értelmet mindennek, még a veszélyek vállalásának is. Ahogy neki. Nem tudom, melyikünk az egészséges ember. Talán én vagyok a beteg. Ki lehet-e gyógyulni az én semmibensem-hivésemből? Lehet-e még egyszer talpra állni, levetni a kérdőjeles szemüveget, és úgy fogadni mindent, ahogy jön, amilyennek látszik, nem morfondírozni rajta, hogy mi rejlik mögötte? Jó volna még egyszer...
- Nem, mondjuk úgy, hogy ingázom. Itt is, és ott is vagyok, legtöbbször a munkám miatt kényszerülök utazásra. - vontam vállat. - De tulajdonképpen nem, nem idevalósi vagyok, csak nagyon jól ismerem a várost.- pillantottam körbe. - Bár ilyen esettel, mint ami veled történt, itt még nem találkoztam. Azt hittem ehhez a város túl.. túl pedáns, hogy ezt megengedje magának. Mindenesetre örülök, hogy én találtam rád. - tettem zsebre a kezem. - Te erre felé laksz? - néztem szemeibe, majd vállamra vettem a táskám.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Szomb. Nov. 29, 2014 3:49 pm

Alden & Aisha


Csak figyelem a férfit, az elején még zavart a mosolya, mert hát mi mosolyogni való van rajtam, azon kívül, hogy úgy nézek ki, mint egy sírból kikelt hulla. Aztán úgy döntöttem ezzel nem foglalkozom, ha mosolyogni akar akkor tegye, végül is meg mentett, ha valamit viccesnek talál csak nyugodtan. Én azonban semmiben sem láttam a vicceset vagy a mosolyogni valót. Pár perccel ezelőtt még majdnem halott voltam most pedig vámpír vér van a szervezetemben tehát potenciális áldozat vagyok. Bárki akinek nem tetszem ezzel állhat bosszút rajtam. Hát ez szerintem véresen komoly, de szó szerint. 24 órán keresztül bújkálnom kell majd nehogy azok akik azt hitték megfogok halni úgy lássanak mintha a támadásuk meg se történt volna. Tulajdonképpen nagyobb bajban vagyok, mint amikor a betonon feküdtem a saját véremben.
A mondanivalóját csendben hallgatom végig, néha picit elcsodálkozom mennyire kiismert, na,d e hogy bolond lennék azért, mert ezt mind elmondtam neki hát erősen kétlem, nem félek tőle, nem bízok benne és talán nem is fogok, hisz kitudja látom-e még. Ha félnék tőle akkor tudna róla, mellesleg így is zsákutcában vagyok, ha bántani akarna semmibe se kerülne neki, hogy megtegye. Ezzel a részével tehát nem értek egyet.
A fülemhez hajol és meleg lehelete csiklandozza a fülem.
-Nem bízom senkiben, soha nem is tettem. - Mondom kihúzva magam és tényleg így van, soha ne bíztam senkiben hisz nem kaptam bizalmat mástól sem. A szüleimnek nem kellettem, a nagyanyám csak kényszerből nevelt fel, hisz nem akarta, hogy az unokája intézetben nevelkedjen, mondván ez a család hírnevén rontana. A szüleim azért mentek szét, mert nem bírták, hogy gyerekük van, ez szét szedte őket, aztán persze anyámnak megszületett a fia aki most 7 éves és egy angyali kisgyerek, apám nője pedig most szült nem rég, egy lánya van, Amira. Nem én voltam a probléma, de ezt nem látták be, nem bízhattam bennük soha. Tudom, hogy mikor kell és kihez segítségért fordulnom, de a bizalmamat soha nem adom senkinek.
Gondolkodom, hogy kijelentését vehetném-e bóknak,d e hát a férfiaknál nem lehet tudni semmit.
-Hidd el, igenis észrevétlen tudok lenni, mondjuk nem egy park közepén vérben fürödve, de tudok az lenni. - Végre először mosolyodom el. Ez a jókedv ragadós? Lehet.
-Idevalósi vagy? - Mert hát én sem tartozom ide. Ez nem az én helyem, túl nyüzsgős és kevesebb információt tudtam bezsebelni, mint a kisvárosokban.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Kedd Nov. 25, 2014 12:55 pm

Aisha & Alden


Elmosolyodtam. Elmosolyodtam, mert ez a lány vakmerő volt, felelőtlen, és hitében megingathatatlan. Azért is mosolyogtam, mert kicsit magam is láttam benne. "Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó" - ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá. - Azt hiszem, vakmerő különc vagy! Azt hiszem, tehetséged van, hogy szembeszállj a szokványossal. Nem szabályoknak érvényt szerezni születtél, hanem arra, hogy megszegd őket. Tudod mit? Igazából ezért érdemes élni - néztem rá, majd folytattam -  Tisztelem benned, hogy így vállalod, egy idegennel szemben is. Bátorságra vagy inkább bolondságra vall őszinteséged...nem tudom.- gondolkoztam hangosan. - Aztán, ha megfogadod a tanácsom...Ne bízz így az emberekben. Senkiben. - súgtam oda füléhez.  A válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.
- Nem volt nehéz azért valljuk be. Egy parkban vagyunk...vannak emberek. - vontam meg a vállam, majd megráztam a fejem. - Aztán nem is vagy olyan észrevehetetlen jelenség. - Mosolyodtam el.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Vas. Nov. 23, 2014 4:21 pm

Alden & Aisha

Természetesen inkább bemutatkozással kellett volna kezdenem, nagy udvariatlanság a részemről, hogy inkább a tárgyra tértem holott ebben a férfiban a megmentőm testesült meg. Látom rajta, hogy Őt igazán zavarja, hogy előbb nem a nevemet tudta meg hanem a kérdésemet ami talán tolakodóan is a magánéletébe vájt. Végül is honnan a jó égből tudhatnám, hogy nem éppen egy vámpír a barátnője, felesége, vagy netalántán az exe. Nem bizarr számomra ha egy vámpír egy emberrel van együtt, megtapasztaltam én is és vannak jó részei is a dolognak épp annyira amennyire rosszak. Az állandó vérivásuk határozottan negatív bár nem mondanám, hogy különösképpen fájdalmas. Viszont épp annyira tudnak gyengédek lenni, mint az egyszerű emberek és ha kell komolyan képesek az emberre hatni, néha talán kicsit túl komolyan, értem ezen az igézést. Nem tudom nekem volt-e már részem benne, azt hiszem volt, de ez homályos, megkopott folt már. Ezért használok mostanság vasfüvet, fürdővízben, hogy a bőrömbe ázzon, a zsebemben, a táskámban, ahol csak elfér, ha már a véremet nem tudom megvédeni legalább a tudatom, emlékeim maradjanak meg az én hatásom alatt.
-Elnézést kérek az udvariatlanságom miatt, a nevem Aisha Clark. - Tehát orvos, tűnődöm el, manapság ugyan melyik orvos nem mélyedt el az okkultizmusban, vámpír mitológiában? Ez nekem tényleg magas, szinte minden orvos használ manapság vámpírvért, nem mondom, hogy ez rossz, nem az, mert akár azonnal életet menthet, de veszélyes is.
-Igen mázlista vagyok és ha tudná hanyadik alkalom ez már. - Sóhajtok. - Keresem őket, nem véletlenül akadtam össze velük, Klaust keresem és ma kicsit elszámítottam magam, előfordul. - Rántom meg a vállam. Veszélyes helyzet volt, belátom, de hasonlókban is volt már részem. Nem tartom magam túlságosan vakmerőnek, egyszerűen csak rátalálok a veszélyre, előfordul. Persze butaság ennyire felelőtlennek lenni, hisz ma is majdnem meghaltam, de nincs mit veszítenem akkor meg hol itt a gond? Semmi sincs ami miatt fájna ha eltávoznék csak bosszantana, hogy ezeknek sikerült kinyírniuk és nem egy karosszéknek amiből az új választásokat nézem.
Vajon ez a férfi mennyire ásta bele magát a vámpírok életvitelébe? Kíváncsi vagyok.
-Hogyan talált rám? - Hülye kérdés, de pont olyan helyen voltam ahol nem igazán járkálnak, és nem volt a közelben ebben biztos vagyok, nos akkor hogyan?
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Nov. 17, 2014 12:39 pm

Aisha & Alden


Köszönetére biccentéssel válaszoltam. Könnyedén, vigyázva tettem le őt a padra, és tovább törölgettem arcát. Teste szépen lassan visszatért az életbe. Erei újra pumpálták az életet adó nedűt, és lassacskán ébredezett is. A rekedtes köszönet után nem kaptam szép szavakat, bemutatkozást. Elemeltem arcától kezem, és felemelkedtem a padról. Táskámhoz léptem, felemeltem azt, majd félmosollyal válaszoltam.
- Szerintem így - órámra pillantottam - húsz perc ismeretség után előbb a nevem kéne tudnod kislány. - néztem szemeibe. - Dr. Alden Whitz - mutatkoztam be önkényesen. - Így már azt is tudhatod, honnan van vámpírvérem. - Tudom, hogy nem vagyok szokványos orvos. Tudom azt is, hogy ebbe nagyon könnyen belebukhattam volna, ha a lány nem ennyire éles eszű. De ma itt ki ne tudna a természetfelettiekről? Már azon lepődtem volna meg lassan, ha nem ez az első kérdése. Azért kételyeim voltam a megbízhatóságával szemben. Megtanultam, hogy csak a tények számítanak, és többnyire nincs hitele az ígérgetésnek. Bizalmatlan vagyok; a hízelgő szép szavak leperegnek rólam. A jószándék könyörtelen buzgalmában is kételkedem. A handabandázó prófétákat sem kedvelem. Az igazság arcát fürkészem lankadatlanul, és rettegésem, kínzó és rejtőző kétkedésem, lemondásom és reménykedésem kikiabálom. Mást mit tehetnék?
- Inkább az érdekes az, hogy hogyan is kerültél ebbe a helyzetbe? Hogy kerültél a közelükbe? Ha ennyire ismered őket akkor miért packáztál velük? - Mentem vissza a padhoz -  Remélem tudod, hogy nagy mázlista vagy - Nem szoktam önmagam magasztalni, ám mégis. Ha nem egy ebben a témában jártas ember találja őt meg, már valószínűleg nem élne. Az igazán szerencsés embert a sors szeszélye nem azáltal teszi kiváltságossá, hogy eleve veszélytelen röppályákra vezérli, hanem olyan módon, hogy mindig csak egyetlen hajszállal téríti el a személyes tragédiák fertőzött gócaitól. Az idő nagy részében csaknem mindent a vakszerencsére bíznak az emberek; de akik hisznek a jóban és a rosszban, illetve bíznak a jó győzelmében, jobb, ha ügyelnek azokra a pillanatokra, amikor Istent játszhatnak - bizony, üstökön kell ragadni az ilyen alkalmakat. Nem sok akad belőlük.Nyilvánvaló, hogy a megfelelő helyen kell lenned a megfelelő időben, de egyben azt is hiszem, hogy a saját szerencséd kovácsa vagy, és megdolgozol azért, ami elkövetkezik a későbbiekben.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Csüt. Nov. 13, 2014 10:05 pm

Alden & Aisha
Csak feküdtem ott mozdulatlanul. Testem egyre nehezebbnek éreztem, de valahogy mégis mintha pihe könnyű volnék. A kettő nem kizárja egymást? Vérem fémes illata belengte körülöttem a levegőt, öklendezni lett volna kedvem, ha éppen lett volna elég erőm hozzá, de nincs. A nyakamat úgy feltépte mintha csak egy vékony papír lenne amit az olló könnyen felszel. A vér még mindig folyik, nem tudom honnan is tudom, de biztos vagyok benne, hogy az életető nedv tovább csordogál és szép lassan kiürülök már ha ez lehetséges. Kerültem én már többször vámpír általi veszélyes helyzetbe, de egyikőjüknél sem voltam ennyire közel a halálhoz. Persze magam vívtam ki a sorsot ellenem, lehet jobban tettem volna ha befogom a szám úgy talán még kisebb vérveszteséggel elengedtek volna, na, de így? Megérte? Hát nagyon nem, mikor ennek kezdtem szentelni az életem számítottam veszélyre, sérülésre és hasonlókra, de nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire eltesznek az útból. Alattam már minden tiszta vér és érzem, hogy a ruhám is átitatódott nem egy kis részen. Mikor majd holnap rám találnak azt fogják hinni, hogy állat támadt meg, sima ügy, könnyen el lehet tusolni, ehhez nagyon értenek.
Lépteket hallok a közelből, egyre hangosabbak míg nem megpillantok magam mellett valakit. Nem igazán tudom kivenni, hogy hogyan is nézhet ki. A látásom egyre csak azért kiállt, hogy pihenhessen és alighanem ezt meg is fogom adni neki. Azt mondja meg fog menteni, vicces, hacsak nem vámpír vagy szuperdoki akkor aligha tudna már értem bármit is tenni.
Figyelem ahogy elővesz egy ampullát amiben vörös folyadék van.
-Csak vámpírvért ne...nem akarom. - Nem tudom hogyan voltam képes kipréselni a szavakat a számon, de mind hasztalannak tűnik, talán meg se hallotta. Én pedig megkapom a vért, megitatja velem majd érzem, hogy az arcomról eltünteti a rászáradt vért. Ezután kap a karjaiba és cipel el egy padig. Lassan érzem a végtagjaimat, újra életre kelnek, tekintetem már nem homályos és barna szemeimet a megmentőmre emelem.
-Köszönöm! - Mondom még egy kicsit rekedtes hangon. Nem akartam vámpírvért, eszem ágában se volt újra inni a vérszívók véréből, de most megtörtént, tény, hogy az életemet mentette meg, de ettől még nem akartam és továbbra sem fogom.
Vérrel áztatott ruhámat nézem, hajamra már rá se tekintek, érzem, hogy a vértől össze vannak tapadva a hajszálaim-
-Honnan szerzett vámpírvért? - Első a bemutatkozás és persze nyíltan nem beszélünk ilyesmiről. De akkor is volt nála és most ezerszer jobban érdekel ez, mint az udvariasság fokozatai, remélhetőleg ezt megérti Ő is.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Nov. 10, 2014 11:33 pm

Aisha & Alden


New Orleansba jöttem, erre hozott utam, miszerint itt van egy boszorkánynak boltja. Érdekelt, mi az amit adni tud, hátha így is előrébb lendülök a számomra fontos kutatásban. Bár nem fűzök segítőszándékához sok reményt, de szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Mint amikor a fiatalok azzal fordulnak hozzám, hogy kutatók akarnak lenni, mert szeretnének hozzájárulni az emberi szenvedés enyhítéséhez, én inkább jótékonysági intézményekhez küldöm őket. A kutatás önző embereket kíván, akiket szenvedélyesen érdekelnek a "haszontalan" kérdések, és megoldásukért hajlandók mindent feláldozni, még a saját életüket is, de ezeknek aztán magyarázhat az ember fia.
Lassan, megfontoltan sétáltam, gondolataimba meredtem.Az élet nem ajándék, nem lehetőség, hanem egy hatalmas kicseszés. A fogantatásod pillanatától harcolnod kell, aztán betegségek és gonosz emberek nehezítik a sorsodat, de küzdesz, nehogy meghalj! Viszont egyszer úgyis véged. Akkor mi értelme van a csatáknak? Hiszen az örök életet úgysem tudod magadnak kiharcolni. Csak reménykedem abban, hogy a mennyország létezik, és a lelkünk tovább él a testünk elmúlása után is.Olykor úgy érzem, nem csak a magam terhét viszem... Láthatatlan fájdalmas szálak fűznek össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj, reménykedem abban is, ami mások reménysége. Menekülök minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éjszakája. Talán ezen változtatnom kellene. Talán. Lehet, hogy örömmámorban úszunk a sikeres harc után; fáradtak vagyunk a kialvatlanság miatt; vagy a hosszú órák óta tartó sikertelen kutatástól zsibbasztó unalom vett rajtunk erőt. Bármi is a helyzet, soha nem csökkenhet az éberségem, ezt megtanultam.
Mélyet szippantottam a levegőből, s megcsapta az orrom a vérnek az a bizonyos édes fémes illata amit már annyiszor éreztem. Tudtam,éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Eleve vérfarkasként idejönni egy boszorkánybolt miatt...nem túl jól ötlet. El kellett gondolkoznom, vajon megkeressem a forrást, vagy inkább csak tűnjek el a tömegben? Soha nem hagyhatom, hogy a kételyek megbénítsanak. Meg kell hoznom minden döntést, akkor is, ha nem vagyok biztos benne, hogy helyes. Minden döntés nehéz: a nagyobbak életveszélyesek. Érthető hát, hogy ide-oda kapkodunk tanácsért, marasztaló vagy külső indíttatásért. Tanácsot kérünk, segítséget várunk. De ilyen egyszerű segítség nem létezik. Jó lenne másra hárítani a felelősséget, szétosztani a terhet, melyet jövőnk bizonytalansága mér ránk. Próbára tenni a kételyeket, amelyeket a választás kérdőjele kényszerít ki belőlünk. De a választás terhét nem lehet feldarabolni: jog és kockázat a mi vállunkat nyomja, és ami jön, azt is nekünk kell viselni...Ilyen ez. Döntöttem.
Sietősre vettem lépteim, és az illat irányába mentem. Nesztelenül suhantam a szűk sikátor utcáin. Kiértem egy parkhoz, és az egyre intenzívebb illat alapján tájékozódtam, nem volt nehéz megtalálni a földön fekvő lányt. Mozdulatlan teste fölé álltam, táskámat a földre tettem, és igyekeztem felmérni helyzetét. A halál üldözte őt. Pulzusa már alig hallhatóan ritmizált, teste megadóan feküdt, elernyedve, tehetetlenül a földön. Minden egyes zihálással néma teste segítségért kiáltott, de szörnyű bizonyossággal tudtam, hogy nincs menekvés. Vámpír.
Próbáltam volna mondani valamit, de úgy éreztem, itt igazán a munkámra kell koncentrálnom; orvosnak kell lennem. Lüktető nyakába szorítottam kezem, s közben alvadó vértől ragacsos haját húztam félre arcából. Szomorú. Szomorú, hogy ide jutottak az emberek. Nem mások, mint rongyok, használati tárgyak. Nem jobbak egy esti vacsinál. Semmirevalóknak tekintik őket, és én pontosan ez ellen küzdök.
- Nyugalom, megmentelek. - próbáltam nyugtatni, és valamivel kedvesebb stílusban gyógyítani. Igyekeztem általában normális stílust felvenni a betegekkel szemben, de ez az utóbbi időben egyre kevésbé ment. Nem tartozok nekik segítséggel, nem tartozok nekik semmivel, és mégis mindig, a kórházon kívül is belebotlok egy eg szerencsétlen áldozatba. Ilyen az én mázlim. Még ingyen is csinálom. Na ezért járna valami szobor minimum...
Táskámba nyúltam, s kivettem belőle a kis hűtő tasakot. Volt még benne két ampulla vér, kétféle vámpírtól. Ebben az értelemben mindegy, hogy melyiket juttatom szervezetébe, és bár kutatási célra szántam, az ösztönöm mégis erősebb.
Letekertem az ampulla kupakját, kifeszítettem ajkait, melyek jobban megnézve gyönyörű teltek voltak. Szájába öntöttem a vért, és vártam a hatást. Jön nekem eggyel, vagy kettővel inkább, ez már biztos. Közben elővettem Egy nedvesített kendőt, és igyekeztem eltávolítani a vért legalább az arcáról, mielőtt rászáradna. Így is pont elég feltűnő vagyok, nem kell még egy mellettem fekvő vérrel borított fiatal lány. Könnyedén emeltem fel őt a földről, és indultam el vele a pad felé, remélvén, hogy felébred lassan.
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Nov. 10, 2014 9:19 pm


Aisha & Alden

☣ Ha mersz, nyersz vagy megesznek, édes mindegy!
Mióta nem egy vámpír áldozata voltam már verbénát hordok magamnál, de ez sem hoz száz százalékos védelmet. Borzalmasan rettegek a következő találkozástól. Ugyan én döntöttem úgy, hogy a vámpírok kutatásának szentelem az életem, de ennyi támadás után már jóval kétségesebb a helyzet, persze nem szeretném feladni, az elhatározásom már gyökeret vert és nem lehet kiirtani. A Whitmore egyetem egy kutatás érdekében küldött New Orleans-ba, először nem gondoltam, hogy ez jó ötlet, de végül beleegyeztem. Ennek a helynek még Mystic falls-ban is híre van, nem igen tudok sokat, de ezzel nem is vagyok gondban, a sok tudás is okozhatja az ember vesztét. Egyetemistaként még korai azt mondani, hogy ennek vagyok a szakértője. De mindenképp szeretnék többet megtudni Klaus-ről, Ő egy eredeti, hogy honnan tudom? Ez maradjon meg az én titkom.  
Már két napja itt vagyok és eddig igazán sok információt szereztem meg. A negyedben a vérfarkasok próbálnak érvényesülni és a vámpírok kiszorított helyzetbe kerültek. Klaus-ról nem hallottam semmit, mintha elnyelte volna a Föld. Lassan vissza kell térnem az Egyetemre és nem sok mindent tudtam meg eddig, ez elszomorító.
-Hé kicsi lány, nem gondolod, hogy erre egyedül nem jó sétálni ilyen pompás illattal? - termett előttem egy két méteres vámpír és vicsorította rám két hegyes szemfogát. ha nem ez lenne már vagy az 5. ilyen helyzetem akkor nyilván sikítozva rohangálnék össze-vissza és azt se tudnám merre ne nézzek. De egy vámpírral folytatott kapcsolat után azt hiszem épp eléggé tudom, hogy az őrült rohangálás és sikítozás helyett ezt nyugodtabban is meg lehet oldani. Meg se rezzenek csak állok, nincs fegyverem, nem vadász vagyok csak egy fiatal kutató.
-Nem gondoljátok, hogy kezdtek nagyon elkorcsosulni? Most komolyan, nyílt terepen vadásztok fényes nappal? Ennyire visszaszorult a hatalom? - Na, ha úgy értem, hogy higgadtabban, akkor persze nem azt értem, hogy csendben várom a halált hanem provokálom őket amit nem direkt teszek, de valahogy kibuknak belőlem a szavak. Általában ezért kerülök mindig valami véresen komoly helyzetbe.
-Cicám, nem gondolod, hogy kicsit felvágták a nyelved? - Vigyorodott el mire a többiek röhögésben törtek ki. Ekkor éreztem, hogy ha megrohadok akkor is ma nem úszom meg szárazon, de lehet élve sem. Nagymamámnak igaza volt, jobb hallgatni addig míg nem kérik, hogy beszéljünk.
-Attól tartok kislány, hogy most meg kell, hogy büntessünk.- Vigyorodtak le és a két méteres gladiátor lépett közelebb. Kisöpörte a hajamat a nyakamból és fölé hajolva végignyalta a nyakam ívét. Hogy ezt mindegyik mennyire rögeszmésen űzi, gusztustalan. Fogainak tűhegyes szúrását érzem a bőrömön majd kicsit fájdalmasabb érzés kerít a hatalmába mikor a fogai a bőröm alá mélyednek, vérem lassan és egyre ütemesebben kezd lefolyni a bestia torkán. Egyre gyengülök, de a kezeivel szorosan tart, hogy ezt az állapotot mennyire utálom. ha túl sokat iszik elájulok, ha keveset akkor végig nézhetem ahogy mindegyikük végig kóstolgat...egyik se valami fényes. Végül ledobnak a földre, kihasználtak, kifacsartak, mint egy narancsot, az egyikük megigézett vagyis csak szerinte, én tudom, hogy van nálam verbéna és ezt így elkerülhetem. Ám nagyon gyenge vagyok, csak fekszem és nem tudok mozdulni, nem a legelőnyösebb itt maradni és várni mikor akar valaki beugrani egy kis uzsonnára. Hajam ragacsos a vértől és a testem borzalmasan gyenge, lassan lecsukódnak a pilláim.
Teljesen világos előttem, hogyha ember maradok akkor potenciális áldozat leszek minden pillanatban, ám nem akarok vámpírrá válni, pedig a volt párom megpróbált azzá tenni, de nem jött össze neki, nem hagytam...Most pedig elvérzek, lehet akkor döntöttem rosszul? Végre volt akinek fontos voltam és nem csak a vérem miatt, tudott a természetfelettiekről és nem gúnyolt ki emiatt, hogy ebben hiszek és kutatok utána, most egyedül vagyok és vagy meghalok vagy az őrangyalom küld valakit értem.  
szavak: --- zene: --- megjegyzés: zacskó credit:
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Feb. 24, 2014 11:08 pm



Chantal & Clarissa


M egpróbálom a várakozással eltöltött időt is hasznosabbá tenni. Mármint… ha a tini pletyka magazinok olvasgatása hasznos időtöltésnek minősül. Sosem értettem, hogy a többiek közül sokan miért tankönyveket lapozgatnak, és főleg miért éppen ráérő idejükben? Nem arra való a suli, hogy ott tanuljunk? A pék sem áll neki otthon kenyeret sütni, és a villanyszerelő sem fúr-farag a házában. Folyton azt mantrázzák nekünk, hogy az iskola munkahely. Na, ha az munkahely, akkor én meg majd ott bent dolgozok eleget. Viszonylag jó érvelés, bár még egy tanáromat sem sikerült meggyőzni vele… sajnos. Már az összes viszonylag érdekes vagy értelmes cikket legalább háromszor olvastam. A kevésbé értelmeseket kétszer. O, az ég szerelmére, még a stáblistát és minden szerkesztőségi elérhetőséget is legalább egyszer elolvastam, de Chantal még sehol. Behajtogatom azokat a lapokat, ahol valami csinos ruhát látok. Otthon majd kivágom és beragasztom a füzetembe. …mondjuk ezt a kis szürke minit itt, ezzel a Louboutin cipővel. De hol van már Chantal?
Végre megérkezik, és lehuppan mellém. Késett, mint mindig de ezt már annyira megszoktam, hogy szinte fel se veszem.
- Szia! – mosolygok végre, de azért megjutalmazom egy szigorú pillantással. Azért elég hideg van itt az ücsörgéshez. – Nem tudok fesztiválról. Talán csak mindenki most fedezte fel magának a várost. Szóval… valamit mondanom kell! – izgatottságom a tetőfokára hág, és már alig várom, hogy elcibáljam magammal a barátnőmet. A buli, atyaég, sose voltam még ennyire besózva. Táncolni nem tudok, ruhát is kell még varrnom magamnak, de ez mind nem számít. A lényeg, a jegyek már megvannak. A többi mind nem számít, már csak a barátnőmet kell rávennem, hogy jöjjön velem.
Már épp veszem a nagy levegőt, hogy belevágjak a közepébe, amikor Chantal félbeszakít. Oh, adjatok egy kötelet amivel felakaszthatom magam!
- Süti? Milyen süti? Nincs nálam… - haragosan túrok a táskámba valami kaja után. Hogy tud ilyenkor a hasára gondolni? Találok is egy szelet csokit, a kedvencemből, olyan aminek keksz van az alján. – Tessék. Egyél és figyelj! Óriási hírem van! – a kezébe nyomom a csokit, és megvárom amíg kihámozza a papírból. "Egyél!" mantrázom magamban, és szinte tűkön ülök. De hogyan is vegyem rá, hogy eljöjjön velem abba a buliba?
Lehetetlennek tűnik. Sőt, mivel Adam egyik barátja… és ha elkotyogja neki? Akkor a bátyám megfúrja az egészet, maradhatok otthon házi őrizetben. Kizárt dolog! Ennyire már megbízok benne, tudom, hogy nem árul el. De azért biztos ami biztos.
- Szóval! De meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek! De tényleg senkinek! – komoly arccal nézek rá – Ha nemet mondasz akkor se beszélhetsz róla! Oké? – mély levegő, meg tudom csinálni. A zsebembe túrok, és az egyik jegyet Chantal felé nyújtom. Most vagy padlót fog vagy kiakad. Erről beszél mindenki már hetek óta, biztosan hallotta a rendezvény hírét.
- Ide akarok elmenni. És van is jegyem mint azt látod. Kábé egy életen át spóroltam rájuk a zsebpénzemből, de megérte. Ugye eljössz velem? Nem akarok megint hülyeséget csinálni… kérlek Chani! Gyere el velem ebbe a buliba! – nézek rá könyörögve, miközben ő a csokimat majszolja már. – De Adamnek ne mondd el, kérlek! – teszem hozzá félve.



Words: 500 ✗ Note: lesz ez jobb is Smile©
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
✘ New Orleans
► Age :
22
► Total posts :
34

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTárgy: Re: City Park Szomb. Feb. 22, 2014 5:00 pm





Chantal & Clara

you're insane, but also genius

Oké, oké, de megtudom magyarázni a dolgot! Eltévedtem. Vagyis ez a hivatalos verzió arra, hogy megláttam egy ismerős idegent az utca túloldalán, de mivel lélekben egy gyáva nyuszi vagyok, ahelyett, hogy odamentem volna hozzá köszönni, beugrottam egy fagyi árus bódéja mögé. Nem, nem viccelek. És a pasi még csak meg se lepődött a jelenlétemen, mintha naponta fordulna elő, hogy ijedt tinilányok használják óvóhelynek a boltját. Mellesleg a neve Stevie, és meglepően kellemes beszélgetésünk volt arról, hogy a mai generáció egyre kevésbé értékeli az jeges finomságokat. Igazából én csak hallgattam, és mikor szükségét éreztem néha rá is bólintottam egy két dologra, de úgy tűnt szegény srácot nem zavarja, hogy nem fűzök hozzá túl sok mindent a mondanivalójához. Szegény pára. Biztos nem sokan hajlandóan tovább hallgatni őt, miután megkapták a visszajárójukat.
Én viszont tényleg szánalmas vagyok. Azóta az ominózus kávézás óta, még nem találkoztam Maksimmal. Pedig őszintén szólva azt hittem eléggé egy hullámhosszon voltunk ahhoz, hogy legalább három nappal később felhívjon. Nem kell találgatni, természetesen ez nem történt meg. Meg kéne lepjen? Mármint ki akarna egy magamfajta, teljesen őrült csodabogárral randizni? Erről jut eszembe, fel se tűnt, hogy Stevie nem ismert fel, pedig több mint három hónapot töltöttem napilapok, és magazinom címlapján. Egyre jobban kedvelem a srácot. Lehet legközelebb ha erre járok megpróbálkozok vele normális, kétszemélyes konverzációt lefolytatni.
Igazából fogalmam sincs, hogy végezetül mennyi időt töltöttem ott megalázva, de mikor ránéztem az órámra, megdöbbentett a tény, hogy mennyire késésben vagyok. Pedig csak egy jegeskávéért és valami ebédféleségért akartam elszaladni Abbyhez, de úgy tűnik ez se jön ma össze. A fenébe. Elvileg ma rántott sajt a napi menü, én pedig pont ilyenkor kerülök ilyen kínos szituációba, ami sikeresen megakadályozta, hogy én és a rántott sajt közelebbi kapcsolatba kerüljünk. Most már hivatalos; a karma utál engem.
Folyamatos bocsánatkérések közepette próbálok átjutni a tömegen, - mi a franc van az emberekkel csütörtökön délután? Nincs még munkaidő vagy ilyesmi? - míg végül sikeresen megérkezem a City Parkhoz. A lábam fáj, a hajam valószínűleg égnek áll, és a gyomrom könyörög valami szilárd táplálékért de nem érdekel. Alig 10 percet késtem. Nálam ez új személyes rekordnak számít.
- Ne haragudj! - érek oda Clarahoz, és fáradtan dobom le magam mellé a padra. Szinte kapkodom a levegőt a kimerültségtől. - Őrület mennyien vannak az utcákon ma. Lesz valami fesztivál amiről nem hallottam? A turistaszezonnak már vagy két hete vége. - ráncolom a homlokom, miközben megpróbálom visszaállítani a légzésemet a normális szintre. gyakran megesik, hogyha túl izgatott leszek, vagy valamiért extra adrenalint kap a testem, akkor teljesen felborult a bioritmusom. Ez is valami hülye mellékhatása annak, ha az ember visszakapja az amúgy elvileg örökre elvesztett hallását.
- Mond csak... Nincs nálad véletlenül még abból az isteni sütiből, amit ma Sally Herberg kínált körbe a suliba? - pislogok rá szépen, hátha megszán valami ehetővel. Őszintén szólva most bármit megtudnék enni, ami csak egy kicsit csillapítja ezt a korgást a hasamban. Kezdem érteni, milyen szar lehet éhen halni.

music:panic cord
note:késtem, tudom, sorry.
words:485



you don’t need hundreds of friends, just make sure you have some close friends who makes you smile and show your strength when all things around you fall apart. ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Kedd Feb. 04, 2014 11:09 am



Chantal & Clarissa


L Lassan sétáltam suli után a Parkhoz, hogy legyen időm elgondolkodni a dolgaimon. Kicsit más fajta problémáim vannak, mint egy átlagos középiskolai diáknak, de hát ez van. Nem mindenkinek jár azon esténként az agya, mielőtt elnyomná az álom, hogy vajon amiatt, hogy késve adott le egy házi feladatot vagy a menzán beelőzött valakit a sorban vajon reggel már szőrösen ébred-e. Minden nap fokozottan ügyelek arra, hogy rendes, jó kislány legyek. Nem jó ez így.

A múltkori kis incidens után még napokig hallgattam a bátyám litániáit arról, hogy mennyire szeret és félt engem, és hogy milyen felelőtlen voltam amiért kockáztattam, hogy átváltozzak vagy bajom essen. Mert az ő világában persze minden fekete vagy fehér, valami vagy jó vagy nem jó. Az nem számít, hogy én mit gondolok. Elkerülte a figyelmét, hogy az utóbbi években felcseperedtem, és már nem az a pelenkás totyogó vagyok, akit ő lát ha rám néz. Nem helyes amit csinálok, de annak érdekében, hogy valami kis magánéletem maradjon, eltitkolok előle dolgokat.
Persze a titkolózás, kiváltképp a bátyám vagy egy vérfarkas elől nehéz dolog. Ha a kettő egyesül akkor pedig lehetetlen. Adam szerintem olvas a gondolataimban. Még jó, hogy nem nyomja meg az orrom, mint mikor kislány voltam, hogy ha puha akkor hazudok ha nem akkor meg igazat mondtam. Különben is, hogy is lehettem annyira buta, hogy elhittem neki ezt az átlátszó trükköt. Nyilván most is valami csalafintaság van a dologban, és ezért bukok le gyakran. De szerencsére a legféltettebb titkomra még nem derült fény. Nem hiszem, hogy beleolvas a naplómba, annyi emberség azért maradt benne, hogy tiszteletben tartsa… remélem. És éppen azért, mert csak remélni tudom, nem írtam le a nevét egyszer sem, soha sehová. Pedig egész álló nap csak ő jár a fejemben. Már az órákon sem tudok rendesen odafigyelni, az elmúlt két hétben katasztrofális jegyeket kaptam. Hála égnek ezekről még nem tud imádott bátyám, mert megint hallgathatom majd a fejmosását. Az meg kinek hiányzik?

Értékes kis papírok lapulnak a zsebemben. Azt hiszem a legklasszabb cuccok, amik valaha is nálam voltak. Két belépőjegy, a város legnagyobb bulijára. És Ő is ott lesz! Muszáj elmennem, egyszerűen kizárt dolog, hogy kihagyjak egy ekkora partit. Pláne úgy, hogy akiért már hónapok óta csorgatom a nyálam, ő is elmegy. Ez már biztos, mert a haverja fülét rágtam vagy két hétig ezekért a jegyekért. És az én drága barátnőm remélem elkísér. Egyedül mégse mehetek!
Adamet nem hívhatom, mert ha csak pletykából meghallaná, hogy mit tervezek azonnal bezárna a szobámba vagy ezer évre. Túl kockázatos, és ebben igaza is van. Nem a mi fajtánk lesz jelen többségben, és tényleg veszélyes lesz köztük lavírozni. Pláne ha valaki felismerne, de kit érdekel? Ha az van megírva nekem, hogy át kell változnom, úgysem akadályozhatom meg se én se ő.

Ahogy belépek a City Park kapuján, igazítok egy kicsit a sapkámon. Kötött, színes darab, ugyanolyan mint a sálam. Én csináltam, és nem mondom, hogy büszkén hordom, de azért szeretem. Próbálok levenni a bátyám válláról minél több terhet, igyekszem nem elverni minden pénzünket divatos ruhákra. Elég sok holmim van, amiket én alakítgattam át, vagy én magam varrtam. Egy feltörekvő új divattervező veszett el bennem, sajnos elég mélyen. A ruhák vállalhatóak, egyik-másik kifejezetten jól sikerült darab, de meg se közelítik a füzetemben gyűjtögetett álomszép kreációkat. Majd egyszer, ha a saját lábamra állhatok mindet megveszem. Sőt, én fogom eltartani a bátyámat, amíg ő végre pihenhet kicsit, és a zenére koncentrálhat. Jó lenne, ha már itt tartanánk.
A rövid sóhajom után a hideg miatt apró kis párafelhő száll fel. Gyerekkoromban ilyenkor egy rövid ceruzával dohányzást imitáltam, mert láttam egy nagyon elegáns nőt, valami színházból kifelé jövet ahogy talpig bársonyban és gyémántban karján két jóképű fickóval vonult és rettentő stílusosan dohányzott. Persze én is kipróbáltam az igazit, de majdnem megfulladtam tőle. Nem értem, hogy mi a jó abban, hogy valaki önként és dalolva füstöt nyeljen. Amíg a falkával éltünk, gyakran ültünk tábortűz körül, és szerintem kevés kellemetlenebb dolog van, mint a finom vacsora mellé egy kis pernyét is nyelni.

Lassan találkoznunk kéne már Chantallal, nem tudom hol késlekedik. A suliból kifelé jövet azt mondta két perc és itt van. Vagy csak én nem néztem körbe elég alaposan?



Words: 684 ✗ Note: lesz ez jobb is Smile©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Kedd Dec. 17, 2013 6:38 pm

Wellesandra & Iason


Do you want me crawling back to you?  


Nem akartam sértő dolgokat mondani Sandra-nak, mert tudtam, hogy ez nem én vagyok. Ha vele kötegszem igazából még magam sem tudom mi a kiváltó ok, szinte már megszokásból teszem ezt. Bizonyára én csak szeretem megjátszani magam és ez lehet az ok amiért Sandra-val máshogyan viselkedem. Álszent. Igen, kétség kívül ez vagyok akkor amikor Sanra a közelemben vagyok. Szeretném ha azt hinné én sokkal jobban vagyok nála, de ez egyáltalán nincs így. Csak gyötröm őt az általam kialakított kényelmetlen helyzetekben, Sandra-t azonban nem lehet máshogyan kiismerni. Noha akarva akaratlanul volt szerencsém megfigyelni az édesapja mennyire próbál megfelelni nekünk, azonban mégsem tud, mert nekem nagyok az elvárásaim, bezzeg a húgaim! Kenyérre lehet kenni a kis cukisságokat akkor ha édességet kapnak, ezt meg minden felnőtt tudja, még én is, hogy a gyerekekhez vezető út az édességeken át vezet. Legalábbis a legtöbbjén, láttam már olyan személyt aki nem szerette az édességeket. Sosem kérdeztem rá, hogy miért. Lehet amit én képzeltem akkor róla, hogy biztos nem lehetett valami jó gyerekkora ha még egy csokoládét sem merhet megenni, az is lehetséges talán volt valami allergiája éppen akkor. Igen, ezzel csak arra szeretnék utálni mennyivel jobb ismerni valakit és csak azután ítélkezni róla miután sikerült valamilyen véleményt kialakítani róla. Nekem azonban már eleve rosszul kezdődött el a véleménynyilvánításom Sandra-ról. Eleve olyan dolgokat szeret amit én nem, na jó csak a sárgarépát nem szeretem de akkor is, ez pusztán csak egy apróság azok közül a dolgok közül amit eleve nem úgy ítéltem meg ahogy kellett volna.
Sandra nem egy fehér egér amin kísérletezhetek, már csak el kell fogadnom ezt a tényt valahogy.
- Ez jó kérdés. Ha rájössz a válaszra miért vagyunk ilyenek egymással, majd mondd el nekem is. Kíváncsi vagyok ezzel kapcsolatban a te véleményedre. – nem tettem semmiféle megjegyzést arra, hogy nem tudja eldönteni mikor mire számíthat tőlem. Ez így volt, de azért nem ilyen hamar váltakoznak a döntéseim. Legalább egy-két nap a maximum időtartalma annak, hogy miként változtatom meg a szándékomat valamivel kapcsolatban. De képes vagyok elszánt lenni, csak nem pont Sandra társaságában mutatom meg ezt a tulajdonságomat.
- Nem lehet alkohol a véredben? Erre az elhatározásra mikor vett rá az apukád? Biztos valami ósdi tanulságos mesét kellett megnézned arról mennyire káros a szervezetedre az alkohol. Vagy esetleg másról van szó? Eszembe jutott olyan, hogy vért adsz a rászorulóknak, de nem tudlak elképzelni téged egy rendelőben amint egy doktor a véred veszi. – ezt csak azért mondtam, mert én még sosem tettem ilyet. Akárhogy is, de féltem a véremet, az injekciós tűket meg gyerekorom óta kerülöm.
- Nem hiszem, hogy a kérdésedre a választ tőlem szeretnéd hallani. Mármint nem ebben az órában és nem is itt az utcán. Vegyük meg a kávédat és utána megbeszélhetünk mindent jó? Ez vissza nemtérő alkalom, szóval ha most nincs kedved megbeszélni akkor sosem fogok még egyszer visszatérni a témára. – határozott voltam és meglátszott a hangomban is. Hogy ezt mennyire vette észre Sandra? Nem tudom, nem látok a fejébe.

   
   
   
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Kedd Dec. 17, 2013 4:25 pm




Colton & Sandra

Look at me and tell me
that you love me.


- Még szerencse, hogy nem vagy gondolatolvasó. Egyes veled kapcsolatos gondolat biztonságosabb helyen van itt, a fejemben. - jobb mutató ujjammal megütögetem a halántékomat a fejem kézre eső oldalán. Miket tudhatna meg? Hát jobb nem említeni. Kimondva némelyik elég érdekesen hangozna, esetlegesen kétértelműnek tűnhet. Van benne igazság, hisz ha azt mondanám, hogy szükségem van a közelségére, még arra gondolna, hogy testileg akarom őt, hogy vele akarok ismét lenni, de azt hiszem most nem erről van szó. Egyszerre leszek ideges a közelében és nyugodt is. Lehet, hogy kicsit nyers vagyok vele mostanában, de ennek csak ez az oka. Remélem nem fog visszakérdezni, hogy mit akarok ezzel. Neki nem tudnám elmondani. Most még nem.
- Ezt most komolyan kérded? Most rólad van szó Ias és nem más férfiról. Mástól gondolkodás nélkül elfogadnám, mert bízok bennük amíg nem vernek át. Viszont veled kapcsolatban nem tudhatom épp mikor gondolod meg magad és döntesz úgy, hogy kifizetteted velem, vagy visszakéred tőlem a pénzt. Igazából, már azt sem tudom, hogy mi miatt vagyunk ilyenek egymással. - kezeimmel ránk mutatok. Persze, jó lenne tisztázni, de van egy olyan érzésem, hogy ez még jó sokáig ilyen marad. Ő is elég makacs és én is,
szóval ...
- Jól bírom a hideget, köszi. - szeretem a telet, az őszt és minden évszakot. A télnek is megvan a maga szépsége még a hideggel együtt is. Valahogy sokkal romantikusabbnak tartom, mint a tavaszt például. Ne kérdezze senki, hogy miért mert nem tudnám pontosan megfogalmazni, de talán épp a hideg miatt gondolom így. Össze lehet bújni, hogy felmelegítsék egymást a párok és romantikus egy forró csokit is meginni közösen a kandalló előtt, miközben odakint esik a hó ... Oké itt nem szokott esni, de ettől függetlenül még jól hangzik. Nem?
Jól szórakozok a meglepettségén, de meg tudom érteni. Nem szoktam ennyire közvetlen lenni vele, amióta ... szóval azóta és általában kerülöm is az olyan eseteket, mikor kettesben vagyunk. Talán nem akarok újra abba a hibába esni még egyszer. De vajon hiba volt? Neki adni a kincsemet mikor ilyen lett velem? Fogalmam sincs mihez kezdjek ezzel.
- Nem kell ennyire meglepődni a kérdésemen. Néha még nekem is lehetnek nyugisabb pillanataim. - fülem mögé igazítom egyik oldalon a hajamat. Úgy viselkedek, mint aki zavarban van, de nem. Mitől lennék zavarban? Csak nevetni tudnék a helyzeten és kínomban is
- Ahhoz, hogy mindent elfelejtsek, ahhoz sokkal ütősebb kellene, mint a kávé, de nem ihatok. Nem lehet alkohol a véremben. - csak most tudatosul bennem, hogy mit mondtam. Elmosolyodok, próbálom poénosra venni a figurát, mint aki viccelt, közben halálosan komoly. Gyors tématerelésre lesz szükség.
- Miért távolodtunk el ennyire? - ezt lehet csak magamnak akartam feltenni, de úgy néz ki, hogy hangosan is kimondtam. Úgyis közösen kell megoldanunk.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: - Music: John Newman - Love Me Again Note: ^^ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Dec. 16, 2013 10:16 pm

Wellesandra & Iason


Do you want me crawling back to you?  


Rossz megoldás volt ha azt hittem valamilyen úton módon rájöhetek arra tulajdonképpen mi is Sandra munkája. Kedvetlenséget színlelve inkább elhúzta a számat és nem válaszoltam semmit a kérdésére. Mit mondhattam volna? Simán elképzelem őt gyerekek között óvónéninek vagy kis iskolásokat oktató tanítónéniék, esetleg egy butik elárusítójaként vagy titkárnőként. De vajon el lehet-e dönteni csak úgy egyszeri ránézésre, hogy ő vajon melyikbe tartozik ezek közül? Hát persze, hogy nem. Miért tudnám megmondani pont én? Jóformán még nem is ismerem. Oké tudom mindez csak azért van, mert égnek áll a hajam a gondolattól ami egy ideje végigsöpört a családomban. Ha egészen más körülmények között ismerkedtünk volna meg Sandra-val, talán még szeretni is tudnám őt és jól kijönnénk, de így. A legádázabb ellenségemnek sem kívánnám azt az érzést ami olykor bennem kavarog, ha a levesemben sárgarépát látok. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egyetlen zöldség van amit nem szeretek és azt pont a levesemben kell viszont látnom. Tudom, tudom, tudom van benne némi vitamin, de nem szeretem. Sandra persze nem válogatós, szerintem mindenféle undorító trutyit megenne amit elé tennének és azt mondanák mutasson szép példát nekem. Hah na csak az ilyen biztató szavak hiányoznak a számomra! Nem, egyáltalán nincs szükségem ilyesmire és kész.
- Bocs lehet, hogy pszichológusnak készülök de a gondolatolvasás technikáját még nem sikerült elsajátítanom. – na jó szerintem jobb lett volna ezt a témát hanyagolni. Szegénykém annyira fel tudja kapni a vizet, na de sebaj. Amíg tudom kezelni a fennálló helyzetet addig miért lenne baj.
- Tudod sokszor elgondolkodtam azon, hogy titeket nőket mi zavarhat éppen. Ha kedvesek akarunk lenni veletek, ti jöttök ezzel az ósdi szöveggel. Nem, egyáltalán nem kérem. Köszi megtudom venni magamnak is, nem kell rám költened a pénzed és ehhez hasonló bugyutaságok. Istenkém, mikor veszitek észre, hogy nem minden tettünk mögött van rossz szándék? – ezt inkább költői kérdésnek szántam, sőt mi több lehet, hogy csak hangosan gondolkodtam és magamban kellett volna monologizálnom tovább rendületlenül. Abba legalább Sandra nem tud belekötni, nincs mire visszavágnia egy frappáns beszólással, szóval minden ilyesmi ami totális csendet okoz.
- Oh hát rendben van, bár azt hiszem fázol és... nem fontos. – nem fejeztem be a mondatomat, úgyis valami rosszul sült volna el belőle. Sandra rosszul értelmezi a mondataimat és nem lát át rajtam. Milyen kár, pedig próbálok kedves lenni vele. Ha gorombán viselkedem vele, akkor egyáltalán rám sem lehet ismerni, mert én nem mindenkivel vagyok ilyen eléggé ramaty viszonyban. Ha bemutatnám Sandra-t a barátaimnak és látná mennyire másképpen viselkedem velük, nem úgy mint vele tuti magára vonná a figyelmet s, a barátaim előtt az orrom alá dörgölni, hogy bezzeg másokkal tudok kedves lenni de vele nem. Mindenki egy álarc mögé bújik csak, hogy megvédje magát az olyan nem kívánatos személyektől akikkel nem szívesen szeretne megismerkedni vagy huzamosabb ideig...
- Az attól függ. Biztos, hogy ezt a kérdést akartad feltenni és nem valami teljesen mást? – kíváncsian ránéztem, mint aki kételkedik abban amit hallott, de akinek félni kell attól, hogy nem elég őszinte... az lehet, hogy én voltam.
- Nem kell válaszolnod a kérdésre, csak próbára teszlek régi rossz szokás ez a Mallory családban. De, hogy válaszoljak a kérdésedre köszönöm jól vagyok. - de azt nem állítom, hogy eddig nem voltam jobban is, ezt már csak magamban tettem hozzá, bizonyára nem vette volna jó néven az egyéb megjegyzéseimet ezzel kapcsolatban.
- Vegyük megy a kávédat és menjünk el a parkba. Az eléggé megnyugtató hely tud lenni, főleg ha sikerül elfelejtened mindazt ami benned van, esetleg otthon történik.

   
   
   
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Dec. 16, 2013 5:39 pm




Colton & Sandra

Look at me and tell me
that you love me.


- Jah, mindegy. - de legalább egyet értünk valamiben és azt hiszem ez haladás. Most amúgy sincs kedvem veszekedni vele, vagy bárki mással. Ezért is egyezek bele elsőre, hogy elhúzzunk otthonról. Mintha az istenek fent tudnák mit akartam. Nem is volt kedvem itt lenni és most okot ad rá, hogy menjek. Talán el kellene kezdenem hinni. De hogy is hihetnék a túlvilágban, mikor egy vámpír családot szolgálok? Hiszen ők ... halottak de mégis élnek. Ellent mond a Biblia minden tanának.
Épp a magassarkú csizmámat húztam fel, mikor felkaptam a fejem.
- Dolgozok a ... hol? - szúrósan néztem rá. Mit akart mondani? Mit gondol hol dolgozok? De most komolyan azt hiszi, hogy én ... Megrázom a fejem és jelzem, hogy talán ezt mégsem akarom tudni minek néz engem. De ahhoz képest, hogy most milyen véleménnyel van vagy lehet rólam, a múltkor, mikor vele voltam, nem tűnt, hogy zavarná bármi is. Jó, az "régen" volt, de a lényeg nem változott. Ő volt nekem az első és akár akarom, akár nem nem tudom elfelejteni. Valamilyen szinten örökre kötődni fogok hozzá. Viszont már nem vagyok benne biztos. Biztosra veszem, hogy most is több csajjal kavar, ahogy anno, de kit érdekel?
Igyekszem elterelni a figyelmemet. Új pohár készlet. El ne felejtsek majd hazafelé venni néhány poharat a töröttek helyére. Néha jobb nem tudni mi folyik a ház falain belül és miért van tele az egész konyha, vagy másik helyiség szilánkokkal, pohártöredékekkel és egyéb "apróságokkal". Gondoltam már egyszer arra, hogy talán valaki betört hozzánk, de hamar rá kellett jönnöm, hogy akkor az illető már rég halott, ugyanis Klaus nem az a típus, aki az ilyet szótlanul hagyja. Így nem aggódtam tovább, hogy az illető visszajönne. De kiderült, hogy nem volt betörő csak kicsit durvábbra sikerült valami. Igen, valami, hát jó. Nem kérdezősködök és szótlanul engedelmeskedek. Ez kell csak ahhoz, hogy életben maradjak. És ki ne akarna ilyen jóképű férfiak közelében dolgozni. A Mikaelson család bővelkedik kivételes alanyokkal. Képek alapján legalábbis ez a véleményem, mert személyesen még nem találkoztam mindenkivel.
- Magamnak is meg tudom venni, hidd el. Nem akarom azt hallgatni ezek után, hogy mert neked kellett megvenni. Itt semmit nem KELL. - nyomatékosítom a kell szót. Még csak az KELLene nekem, hogy ezt is az orrom alá dörgölje, hogy vett nekem kávét. Otthon is ihattam volna, mielőtt eljöttem "család" látogatóba. Na de utólag okos az ember.
- Ez a kabát pont elég még most, de azért köszi. - mély levegőt veszek, kicsit bent tartom, majd kifújom lassan.
- Oké-oké ... szóval hogy vagy? - próbálok kicsit udvariasabb formára venni, ha már volt kedves és ma még nem emlegette fel azt az éjszakát. Valahogy muszáj lenne kibékülnünk, kijönni egymással csak hát azt hiszem félek. Nem tudom mitől, de ha Coltra gondolok ez az első reakcióm, a félelem.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: - Music: Calvin Harris - I Need Your Love Note: ^^ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Dec. 16, 2013 3:52 pm

Wellesandra & Iason


Do you want me crawling back to you?  


- Most az egyszer azt kell mondjam egyetértek veled. Bár nekem ehhez teljesen más hasonlatom van. Mindegy. – nem voltam az a fajta aki szívesen kezd el példázgatni a gitárjával és arról, hogy mennyire félti mások elől. Régen ha úgy adódott akkor a családom agyára mentem vele, mindig olyankor kezdtem el pengetni a húrokat amikor ők valami nagyon fontosról beszélgettek. Beszélgettek? Oh dehogy, szerintem simán mondhatom azt, hogy veszekedtek valami apró lényegtelen dolgon. Igazából az egészben csak azt sajnálom, hogy akkor még nem tudtam mi a fő oka annak amiért ők ketten sosem értenek egyet. Most már tudom. A nők és férfiak alaptermészete eltérő, mindent máshogyan látnak, de a különbségek nem is olyan fontosak ha a két fél ráébred arra nem azt kell nézni, hogy mennyire tökéletlen a másik abban amiben például én jó vagyok. Anya és apa esetében ez a ,,Ne nézd már, hogy mi a társad gyengéje!” nem létezett, így persze egyáltalán meg sem értették azért van férfi és nő a világon különféle adottságokkal, hogy segítsenek a társuknak abban amiben ő kevésbé tehetséges. Tény, hogy amikor nem találok valamit akkor nem kezdek el hisztizni – most már nem – anyának, nincs meg amit keresek és mondja el hová tette. Sokkal több időt spórolok meg ha előtte rákérdezek nem tudja-e hol találom vagy lenne olyan kedves és ideadná nekem. Persze anya még mindig nem jött rá, hogy én nem vagyok lány és nem látok akár száznyolcvan fokos szögben, hanem csak egy pontban ha éppenséggel kinyitom a fiókot és keresek valamit. Keresek? Inkább csak nézek.
- Talán éjjelekig kell dolgoznod a... Mit is mondtál korábban, mi a munkád? – nem, egyáltalán nem mondta, hogy mi a munkája, de reméltem van annyira feledékeny és most mégis megemlíti. Nem mintha nagyon érdekelne, hiszen semmi közöm sincs ahhoz ő mivel foglalkozik.
Kíváncsi persze mindig lehetek és idegesítőbbnél idegesítőbb kérdéseket tehetek fel ha arról van szó. Sandra természete meg olyan... hm nem is tudom milyen szavakat használhatnék. Mindenek tudnám őt nevezni, aztán mégsem. Egyes pillanataiban totál úgy viselkedik, mint egy kislány... egy félős kislány, a másikban meg mintha nyoma sem volna ennek a bátortalan kislánynak. Hm hangulattól függ, bizonyára és ez tetszik benne. Észre sem veszi, hogy milyen sokat tanulmányozom a jellemét, de nem is baj. Elterveztem, mindent elterveztem már, őt csak úgy lehet igazán megismerni ha az ember fia egyaránt átél vele jót és rosszat. Ha csak a jó és szép felét mutatja az egész olyan mű, mintha nem volna igazán önmaga pont ezért viselkedem vele egy kicsikét olyan... megjátszósan. Igen, anya ezt szokta arra mondani amikor én álszent vagyok és minden adottságomat kihasználom csak azért, hogy elérjem a céljaimat.
- Mindegy hagyjuk a témát. Inkább sétáljunk egyet, védjük a természetet, hogy a sárgarépáknak minél több friss és tiszta oxigénjük legyen. Útközben majd veszek neked egy kávét, ismerem a város legjobb kávézóját. – legalábbis én Sandra-val ellentétben ezt feltételeztem magamról. Sőt tuti biztos, hogy nekem sokkal több az előnyöm, már gyerekkorom óta itt élek, könnyedén mondhatnám azt minden egyes épületet ismerek a városban... de ez nincs így. Azokat a helyeket ahová nem volt szerencsém elcsatangolni nem ismerem, csak a Google Maps-on láttam és azt is csak felülnézetből. Igen, kíváncsi voltam arra milyen a házunk, mennyi látszik belőle, egyáltalán látszik-e vagy ilyesmi. Bár a gondolatok hiába tudnak elrabolni magukkal, azt mennyire hűvös idő van még én magam is megérzem. A nők meg mindenre legalább tízszer érzékenyebbek.
- Nem fázol?

   
   
   
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Dec. 16, 2013 2:13 pm




Colton & Sandra

Look at me and tell me
that you love me.


Nehezen veszem rá magam minden alkalomkor, hogy megtegyem az első lépést, de néha muszáj bátornak és erősnek lenni. Ki fogom bírni, nem lehet olyan szörnyű, mint ahogy általában érezni szoktam. Egyetlen napról van szó, néhány percről, óráról. Ettől függetlenül, még mindig nem tudom, hogy miért is mentem bele abba, hogy a szabadnapjaimon ellátogatok az apámhoz és az új családjához. Mondhattam volna nemet is ha már ennyire utálom azt a környezetet. Igen, bevallom utálok ott lenni, hisz semmi közöm hozzájuk. El sem tudom képzelni, hogy valaki hogy tud annyira ellenszenves lenni, miközben jópofizik. Mint aki meg akar venni magának elhalmoz szépségápolási termékekkel, parfümökkel, ruhákkal ... de nekem nincs rájuk szükségem. Klaus eleget fizet ahhoz, hogy ne kelljen semmire sem nemet mondanom, ha megtetszik valami. Rendszerint ki is használom az adódó lehetőségeket és nem véletlen, hogy akkora gardróbom van. Lassan már az is kicsi. De mit tudok tenni, ha szeretem a cipőket?
Egész éjjel azon gondolkodtam, hogy mit tegyek ma. Mert nem sok kedvem van újra magamra ölteni az álarcomat és eljátszani, hogy mennyire szeretek az apámnál lenni. Az ikrek zajosabbak, mint egy éjszakai szórakozóhely, Colton pedig ... róla meg inkább ne is beszéljünk. Jobb szeretném elfelejteni azt, hogy mi is történt köztünk, de valahogy mindig ott kötök ki, hogy kis híján megismétlődik az az egyszeri alkalom. Jobb lenne itthon maradni? Mármint itthon Klausnál? Ezt a helyet még így is ezerszer jobban mondhatom magaménak, az otthonomnak, mint bármely másikat. Nem könnyű eleget tenni a Mikaelson család minden igényének, de én igyekszem. Úgy tűnik elégedettek velem. Rendszeresen megfordul a fejemben az a kósza gondolat, hogy elszökjek mikor nincsenek itthon. Elszökni és nem hátranézni, de úgyis megtalálnának. Tudom. De ahogy jön a gondolat, már úgy tűnik is el, mintha sosem fogalmazódott volna meg. De mi okom is lenne elmenni innen? Jó sorom van, fedél van a fejem felett és még fizetést is kapok. Hogy mit kell érte tennem? Rendet rakok, mosok, főzök, takarítok és felszolgálom a "nasit" ha az Úr így kívánja. Semmi rossz nincs benne és nem is értem miért kérdik sokan, hogy miért maradok Klaus mellett. Olyan történeteket mesélnek, amik rémisztően kellene hogy hassanak, de én nem félek. Ha lenne okom rá, ha tényleg meg akarna ölni, már rég megtette, vagy megtehette volna. Nem igaz?
Alig hogy betettem a lábam a "családi" házba, rájöttem, hogy a mai látogatásom igencsak rövidre fog sikeredni és én ennek csak örülni tudok. Jobb dolgom is lenne, mint itt lenni, de ha már megígértem ...
Persze, hogy ilyenkor jön rá apámra és az új nőjére a fajfenntartási ösztön és azt sem tudják már hogyan mondják meg nekünk, hogy tűnjünk el otthonról, mert kettesben akarnak lenni. Hát kösz. Ezért aztán eljöhettem ide. És mi lesz ennek a következménye? Hát persze hogy az, hogy kettesben maradok Ias-el. Utálja ha Coltonnak szólítom, de csak úgy, ahogy én ha ő Sandrázik. Valamit valamiért, nem? És ez így még szórakoztatóbb is. Szóval akkor ő és én. Szemforgatva nézek rá, ahogy megemlíti a bevásárlást. Hát már tényleg csak az kellene és tökre idilli lenne ez az egész.
- Annyi kedvem van ehhez, mint megenni egy sündisznót. - jegyzem meg félvállról, miközben magamhoz veszem a kabátomat. Kicsit hűvös van, szóval el kell a kisebb kabát.
- Mindegy, csak menjünk valahova. De út közben vegyünk egy kávét. Kell valami ami ébren tart. - most nyugodtan gondolhatja azt is, hogy olyan unalmas a társasága, hogy elalszok tőle, de az sem érdekel. Van mondjuk benne valami, hogy néha uncsi, mert szívesebben csinálnék valamit vele, mint beszélgetnék, de nem jó ötlet. Nem szeretem őt és nem is akarom. Nem akarok ahhoz az ághoz tartozni életem végéig és nem is fogok.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: 602 Music: Calvin Harris - I Need Your Love Note: ^^ ©
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Pént. Dec. 13, 2013 12:03 am

Wellesandra & Iason


Do you want me crawling back to you?  


Soha ne hallgass a kedves szülődre ha megkér téged figyelj oda a drága mostohahúgodra, abból sosem lesz semmi jó. Tény, hogy nem szereted a kialakult helyzeted és semmit sem teszel a változás ellen, de egyszer bizony lépned kell. Nem tetszett anya javaslata, hogy vigyem el Sandra-t valahová és az sem, ahogyan az a mitugrász megerősítette a dolgot anya mellett. Miért nem mondják ki konkrétan, hogy szükségük van egy órára amit kettesben tölthetnek el és addig mi mintha semmiről sem tudnánk az ég világon menjünk el valahová, mert a friss levegő sosem árt. Aha friss levegő és én, teljesen két külön fogalom vagyunk, de vettem a lapot: anya azt szeretné ha mi most kettesben hagynánk őket és akkor mi kettesben is fogjuk hagyni őket. Nem mintha nem volna most éppen valami más dolgom, mint Sandra-t pesztrálni de egyáltalán nem az ő hibája, hogy nem igazán kedvelem az apukáját és ebből adódóan őt is csak piszkálni tudom. Az ember azt hinné, hogy felnőtt korára vagyis na huszonhárom éves korára már elhagyja az ilyen gyerekesnek számító viselkedéseket, de nem. Minden gyerekben ott van egy felnőtt és minden felnőttben ott van egy gyerek, sajnos bennem egy igazán mogorva kisfiú van a jelek szerint. De hát érdekel ez? Mások véleménye számít a legkevésbé a számomra, régen megtanultam, ha az emberek szeretnének a szüleidéhez hasonló kioktatást tenni neked, annak a kilencvenkilenc százalékát rosszul értelmezed és fortyogni fogsz amiért valaki megmondta neked az igazat. A szörnyű igazat amúgy is silány és senkinek sem tetsző jellemedről.
Felsóhajtottam és Sandra bal vállára helyeztem a kezem. Nem, nem azt készültem mondani neki, hogy mennyire örülök az apukája jelenlétének a családomban, mert akkor hazudnék.
- Gyere menjünk még mielőtt a bevásárlást is ránk szeretnék tukmálni. – igen, igen, igen nem szeretek bevásárlóközpontokba vagy kisebb üzletekbe járni ahol zöldségekkel találkozom, főleg sárgarépával. Na igen, kőkemény undorom van a sárgarépától már szerintem amióta megszülettem és nem tudom elképzelni az olyan mindenevők, mint amilyen Sandra is, hogyan képes megenni ilyesmit. Ja igen, ő nem válogatós velem ellentétben és igazán példát vehetnék róla. Legalábbis anya szerint azt kellene tennem. De hát hallgatok én rá? Nem, egyáltalán nem amióta tönkre ment apával a kapcsolatuk és szét mentek. Azt hittem egy nap én lehetek majd az aki eltartja a családot és anya büszke lesz rám, de kezdem azt hinni, hogy idővel inkább szeretnék egy saját házat, egy feleséget, gyerekeket egyszóval egy másik családot, ahol nem kell azon rágódnom, már megint minden a feje tetején van. Ez persze még odébb van, anya addig háromezerszer másképpen tervezi meg a jövőmet, a jövőmet amivel neki most már egyáltalán nem is kellene foglalkoznia.
- Szeretnéd, hogy megóvjuk a környezetet és sétáljunk vagy teljesen mindegy és mehetünk kocsival is? – nekem már komoly elképzelésem volt arról, hogy hová akarok menni most így teljes mértékben szükségtelen volt kikérnem erről Sandra véleményét vagy javaslatait is. Persze a nők azt szeretik ha a férfiak elhitetik velük fontos az amit mondanak és igenis számít valamit. Hogy most számított-e? Nem, mert már ismerem őt annyira, hogy tudjam minek örül és minek nem. Hjaj isteni szerencséje volt, mert kimerítettem a pufogó énemet egy időre, így most már tudnék kedves is lenni vele, ha akarnék. Ezt a felemét még úgysem ismeri, nem bizony, mert mélyen elástam valahová ahonnan még Sandra sem tudná előcsalogatni. Hm, mindannyian egy álarc mögé bújunk, azt hisszük ez mindentől megvéd minket és sokkal szebbnek látszunk benne, de mindez nincs így és én ezt tudom.

   
   
   
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
308
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Re: City Park Kedd Júl. 23, 2013 6:19 pm


Jen &Alex



Fogalmam sincs, hogy milyen állapotban vagyok jelenleg. Féltem én egyáltalán Jennifer-t, vagy az élete nem érdekel engem? Na jó, felejtsük el az utolsó ötletet, hisz nyilvánvaló, hogy ha ennyire "törődök" - ha létezik ilyen szó a szótáramban - vele, akkor bizonyos szinteken igenis.. féltem őt. De nem fűz hozzá semmilyen érzelem nemes egyszerűséggel csak az erejére, és a tudására van szükségem. Nem árt, ha minden vámpír mögött felsorakozik egy erős boszorkány, ki képes érte harcolni, illetve bármit megtenni. Jen ilyen.. remélem.
- Nőcsábász? - vakarom meg a tarkómat. - Lehet, hogy mondták ezt már rám. - nevetem el magamat, és átkarolom Jen-t. Az a jó benne, hogy nem csak egy tárgy, akit dobálhatok, hanem.. a barátom. És muszáj belátnom, hogy ha elvesztem őt, akkor az bizony fájni fog nekem. Szükségem van rá, ahogyan neki is rám. Nem vagyunk szerelmesek, isten ments, sose éreztem többet, egy valaki képes volt megdobogtatni szívemet, de ő elhagyott engem. Átvert, és faképnél hagyott, ahogyan a húgom is. Scarlett.. te átkozott nőszemély, mit vétettem ellened, amiért ezt a bánásmódot érdemeltem? Jó.. leszámítva azt, hogy a húgodat elraboltam, lecsapoltam, megbecstelenítettem, de minderről.. te nem tudtál. Vagyis, remélem, mert ha igen, akkor mindent megmagyaráz, hogy egyik napról a másikra miért szívódtál fel.
- Héé.. Azért próbálkozni csak lehet, nem? - pillantok rá kiskutya szemekkel, majd elhúzom a kezemet. Túl intimnek tűnik, ha átkarolom őt, és nem szeretném félrevezetni, nem akarom, hogy reménykedjen velünk kapcsolatban. Ez szigorúan csak munka, meg persze barátság. Habár egy estét szívesen eltöltenék vele, ha megengedné.. De eddig mindig is sikerült ellenállnia nekem, habár biztos vagyok benne, hogy egyszer - ha nem többször - tuti be fogja nekem adni a derekát. Mert, hát.. ki ne tudna nekem ellen állni?
Az irány felé fordítom a fejemet, és pont észreveszem, amint egy sötét hajú lány tekintetével minket figyelt, majd amint észrevette, hogy mi is őt nézzük lesütötte pillantását, mintha mi sem történt volna. - Nem tudom, hogy ki az Jen. - hajolok közel hozzá, és miközben súgom a haja szállingózik fölfelé a leheletemtől. - De van egy módom arra, hogyan tudjuk elűzni őt. - fogom meg gyengéden az állát, miközben felém fordítom fejét. Hezitálás nélkül ajkaimat az övéhez préselem, és csókolom őt, egy másodpercet se hagyva az ellenkezésre. Jól tudom, hogy ki az. Az egyik, hogy is mondjam ezt szépen.. Ágyasom. Vámpír, és eléggé nehezen törődik bele az elutasításba. Eleinte jó mókának tűnt vele eltölteni az éjszakákat, majd mikor már elkezdett tervezgetni, meg kiválasztotta, hogy mit vegyek fel.. na ott fejeztem be mindent. Elengedem Jennifer-t, miközben egy önelégült vigyor ülepedik ki az arcomra.
- Carpe diem. - csak ennyit mondtam neki latinul, ami azt jelenti, hogy élj a mának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Vas. Jún. 23, 2013 9:26 pm

Alex&Jen


Nagyon kedvelem Alexet. Sőt, túlságosan is... De jobb egy brát, mint ezer ellenség...
- Tudom, de akkor sem - mosolyodtam el, és őszintén mondtam ezt neki.
Aztán odasétáltunk egy padhoz, ahol előbb én, majd utána ő is lecsücsült. Nagyon jó és szép ez a park, de azért jó, ha az egészet belátjuk, mert bármikor erre tévedhet valaki, aki kémkedhetne is Alex után, vagy utánam is. S ezt nem szeretném. Sőt, azt sem, ha Alexnek baja esne...
- Igen, nagyon értesz. Igazi nőcsábász vagy - vágtam rá, mert tényleg így van. Teljesen el tudja bűvölni a nőket. Néha kicsi rásegítéssel, mint az igézéssel, ami rám nem hat. Sikerült az évek során ellen állnom ezeknek.
- Tudod, a pletykák rohamosztagként jönnek-mennek a világban s mókás mondatot tőlem is el lehet csípni néhanapján...
Egyet tudok, nem igazán kedvelem már most sem Marcelt, amiért ilyen szigorúra veszi a dolgokat.
- Nem fog tudni róla. Van néhány trükk, amivel ki tudom kerülni azt, hogy bárki is észrevegye mindezt - próbáltam nyugtatni ezzel, mert tényleg van pár dolog, amivel a kémkedők is visszafordulnak, és nem fog semmi se a tudomásukra jutni.
- Nem fogok, és nem lesz gond - mondtam neki őszintén, és határozottan, majd folytattam, - Megértettem. S ha próbálkozna valami ismeretlen, itteni vámpír, akit Marcel küldene netán, nem fog hatni rám az igézésük. Szóval, te se próbálkozz - fejeztem be ezt, mert valami érdekes dolgot vettem észre közben, amit azonnal jeleztem Alexnek.
- Nézd ott azt a csajt, sokszor ránk pillant. Szerinted ki ő? - kérdeztem Alextől, hátha ismeri, vagy látta már Marcel közelében, vagy hasonló.
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
✖ new orleans
► Age :
308
► Total posts :
266

BLOODTHIRSTY HERETIC ☄


TémanyitásTárgy: Re: City Park Szomb. Jún. 22, 2013 11:58 am


Jen &Alex



Az illata mámorító, szinte az őrületbe kerget vele, hát még milyen lehet a vére! Az életem során kevés olyan nő volt, kit nem tudtam ágyba vinni, mert egyszerűen olyan makacs volt. Közéjük tartozik Jennifer is. Vonzó, fiatal, és okos, igen, elég okos ahhoz, hogy ne dőljön be egy vámpír dumájának. De addig nem fogok leállni a küzdéssel míg meg nem szerzem mindkettőt. A vérét, és a testét. Elég csak egyetlen egy éjszaka.. Úgy érzem magamat, mint egy gyerek, ki betévedt a nyalánkságok boltjába, csak az egyik cukor túl magasan van, hogy elérjem. De próbálkozni fogok, míg el nem érem. Kicsit fura hasonlat, de jelenlegi állapotomban jobb sajnos nem telik tőlem.
- Miért tiltod meg? Vigyáznék rád, te is tudod. - indulok el ismét, és hamar megpillantok egy padot. Odavezetem Jen-t, és miután ő is helyet foglal, én is leülök mellé. Így legalább tisztábban beláthatjuk a parkot, ráadásul a látvány sem semmi. Az évek során még nem voltam itt, este, a City Park-ban. Habár kétlem, hogy ezek után idefogom hozni a könnyűvérű nőcskéket, de újításnak nem rossz.
Az említett karkötőre téved le tekintetem, és végighúzom anyagán az ujjamat.
- Jól áll rajtad, látod, értek én a nőkhöz! - nevetem el magamat, és a kék érrel
szemezek, amely kidudorodik kézfején. Elszakítom a tekintetemet, és próbálok valami másra gondolni. Rendben.. akkor majd egy elhaladó halandóból fogok táplálkozni, remélem, abban sem fog megállítani Jen, ha már ő nem hajlandó megetetni engem.
Ajkamat elhúzom, és egy megrökönyödött sóhaj tör fel a torkomból. A hajamba túrok, kószán eligazítom a hajszálakat, és azon agyalok, hogy vajon mennyire részletesen menjek bele az igazságba.
- Egy napja se vagy itt, de máris tudsz mindent. - próbálok mókásan belevágni ebbe az egészbe. Ráadásul, ha tudná, hogy én tartom szemen az északon elhelyezkedő boszorkányokat.. - Igen, Marcel erősen korlátozza jogaikat, ezért nem is szabad tudnia arról, hogy te itt vagy, ráadásul emiatt nem küldelek el egy hotelba. - fújom ki szaggatottan a levegőt, és combomra csapok. - Halálbüntetés jár annak, ki megszegi szabályait, tehát, Jen, kérlek, ne csinálj semmilyen hülyeséget, ne keveredj balhéba, és az a legfontosabb, hogy senkinek se áruld el a tervemet. - fordítom el nyakamat az irányába, és tekintetemet egyenesen az övébe vésem. - Megértettél engem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: City Park Hétf. Jún. 17, 2013 1:14 pm

Alex&Jen


Nem vagyok egy nagyszerű csaj, vagy boszi, mindenesetre sok mindenre képes vagyok. Képes vagyok a semmiből erdőtüzet csinálni. Sosem voltam egy könnyű eset senkinek sem. S ezt Alex is érzi, de nagyon jó a kapcsolatunk így is.
- Hm... Rendben - eléggé titokzatosan fejtette ki ezt az egészet Alex, de épp ezért bírom őt. Meg egyébként nagyon jól néz ki, szép szemei megbabonáznak minden nőt, köztük engem is. S a mosolyáról nem is beszélve.
- Gondoltam, hogy rég láttad ezt az illetőt... - most én voltam az, aki hallgatta inkább őt, mert valami furcsa érzésem támadt, de valahogy ezt elhajtottam a gondolataim legmélyebb zugába.
Bármit megteszek, csak a végkifejlet mikor lesz teljesen elérhető és látható, vagy érezhető, az már már téma. Sokkal-sokkal bonyolultabb, s akár hosszadalmas is lehet.
- Tudom, hogy vannak, amik nem jönnek hipphopp.. Már megtapasztaltam - bólogattam arra, hogy lehetséges, hogy hosszabb ideig tart ez majd. Naná, hogy tudom, hogy nem egyszerű dolgok ezek.
Amikor felajánlotta, hogy itt maradhatok nála, hirtelen nem tudtam, mit kimotyogni Alexnek. Örülök neki, és annak is, hogy ismét összefutottunk. S ez a város is lenyűgöző számomra is. Aztán miután visszatért a kommunikációs zavarból a lényem, azonnal válaszoltam Alexnek.
- Nagyon kedves vagy - s egy nagyobb mosollyal a pofimon biztosan a tudatáig jutott, hogy elfogadom a meghívást. Egyébként is kíváncsi vagyok, hogy hol él ez a fickó.
- Még nem elégszer - ismételten nagyon nagy mosollyal mondtam neki, majd mikor arra tért ki, hogy éhes, mélyen a szemébe nézve, kicsi boszis elterelő mozdulattal  mondtam neki, hogy - ... hé, nem szabad. Felejtsd el ezt a gondolatot - csettintettem egyet, majd bájos arccal néztem rá, és tudom, ez csöppet lelombozza majd őt, de hát na, meg fogja érteni.
- Nézd, ezt a karkötőt még tőled kaptam, azóta is viselem - kicsit eltérítettem az éhségről a gondolatát, már ismerhet annyira, hogy szeretem a figyelmet s a szót elterelni másra.
- Tudod hallottam valamit. Nem csípik itt a boszikat, vagyis amiket csinálnak... Igaz? - bár engem remélem ez nem érint, hiszen nem itt élek, de azért tudnom kell, hogy milyen óvintézkedést kell tennem az ellen, hogy nehogy bármi bajom esne, vagy akár Alexnek is emiatt. Van pár trükköm az ellen, hogy ne jöjjön rá senki, hogy mit fogok tenni.
Vissza az elejére Go down



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: City Park

Vissza az elejére Go down

City Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Smaragd Park
» Primeval: New City

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Francia negyed-