world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Piactér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Piactér Csüt. Jan. 30, 2014 7:52 pm

Ariana & Daryl
Örülök annak, hogy nem egy olyan személlyel van dolgom akinek hiába is beszélek. Nem esne jól ha óvva intésem után mégis utánam érdeklődne hisz az a halálával járna és ezt nem akarom. Bármilyen furán hangzik is, de úgy érzem ez a lány az aki a földhöz köt. Ha Ő akkor nem lett volna én most is talán csak egy bolyongó élőholt lennék. Még belegondolni is borzasztó. Beleborzongok az érintésébe, ahogy a keze az arcomhoz ér. De nem azért mert rossz hanem mert már igen rég volt, hogy valaki ennyire közel került hozzám.
-Szóval jobb neked így az élet mint előtte? Nem tudom felfogni, hogy senki sem törődött veled, még volt, hogy olykor velem is törődtek bár az igen régen volt. – Tehát én voltam az egyetlen akit akkor érdekelt, hogy ne fagyjon halálra. Az élet fintora, hogy aki nem törődik senkivel végül egy olyan emberre bukkan akinek pont rá van szüksége. Szeretném megóvni és védelmezni amíg csak Ő ezt szeretné. Most, hogy újra rábukkantam nem akarom elengedni.  És nem is fogom.
-Én sodortalak abba a helyzetbe, hogy az érzelemmentességet találd egyetlen kiútnak. Nagyon sajnálom Ariana.  – Mérgemben belevertem az öklöm a szemközti falba. Ez a lány annyit szenvedett miattam, segítenem kellett volna neki mikor átváltoztattam, hisz én voltam felelős érte. Ehelyett inkább a saját kis bosszúm hajtott és elmentem miután egy újabb nyom került előtérbe.
- Bizony segítettél, még többet is mint gondolnád. – Az életemet mentette meg, ennél nagyobb segítség nem igen van. Mosolygok vissza rá. A kedvem hamar felderül mikor azt mondja szüksége van rám és, hogy szívesen lát maga mellett míg én nem döntök úgy, hogy elhagyom. Még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát és nem veszítek el még egy embert aki közel áll hozzám.
-Tudod, mikor még gyerek voltam elveszítettem a kisöcsém. Elragadták tőlem. Én az árvaházban maradtam míg Őt elvitték. Hiába kutattam utána soha nem akadtam a nyomára. Ezért szeretném ha neked nem esne bajod. Az érzéseim kikapcsolásának az öcsém elvesztése volt a fő oka. Talán ez ismét megtörténhet ha az én bűneim miatt végeznek veled. Nagyon kérlek vigyázz magadra ha nem vagyok melletted. – Nem akarom, hogy megijedjen vagy féljen, de az én múltam nem virágzó és kellemes hanem pokoli és állandó utazásból áll. Ahogy lehet mellette leszek, de ez nem mindig lesz így. Mosolygok, hogy oldjam a feszültséget. De hamar eltűnik a meleg mosoly. Hogy mi a foglalkozásom? Hogy mit teszek nap mint nap? Nem vagyok egy olyan ember akinek Ő hisz. Segítettem neki, de ettől még nem a mennyekbe fogok kerülni miután engem is utolér a kaszás. Próbálok kitalálni valami hihető mesét, de rá kell jönnöm ami most segíthet azaz egyenes beszéd.
-Ariana, teljes mértékben megértem ha most úgy döntesz nem kérsz belőlem. A foglalkozásom nem szép. Én…bérgyilkos vagyok. Megölöm a természetfelettieket és beszedem értük a kitűzött pénzt. Olykor a munkáltatóimat is elteszem láb alól csak, hogy később ne legyenek problémáim. Amiért nem biztonságos velem lenned az az, hogy a nyomomban vannak az ellenségeim. – Szeretném ha nem hidegülne el tőlem, ha megértené, hogy mit miért tettem, de nem kérhetek olyat amit magától nem adna meg. Csak remélni tudom, hogy nem hagy faképnél.


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Piactér Hétf. Jan. 27, 2014 1:11 pm

Daryl & Ariana




Igenis hálás vagyok neki! Ha ő nincs, akkor meghaltam volna, mint ahogy előtte is csak fél életet éltem. Az nem volt... nem volt embernek való, ami nekem jutott. Most viszont minden más. Erősebb lettem, határozottabb és már nem félek annyira mindentől. Nem érzem magamat egy szánalmas selejtnek minden áldott nap, nem kell eltűrnöm, hogy az apám kínozzon, nem kell hagynom, hogy bántsanak, mert ki tudok állni magamért. Már... nem árthat nekem senki! Jó persze ez nincs így szó szerint, de ahhoz képest, amiben gyerekkoromban részem volt, nagyon is reális, hogy most így érzem magam. Ezért pedig nem kérdés, hogy rendkívüli módon hálás vagyok neki, és persze, hogy utána megyek, hogy ezt tudja. Lehet, hogy ez a lét nem tökéletes és lehet, hogy könnyebb lett volna, ha nem egyedül kell mindennel szembe néznem, de az élet nem lehet tökéletes igaz? Viszont lehet jobb, és nekem nagyon is jobb sorom van évek óta.
- Egyáltalán nem nehezebb, mint amiben előtte volt részem... és ha te nem vagy, akkor már én se lennék. Meghaltam volna azon a padon átfagyva, mert nem érdekelt az ég világon senkit, hogy élek, vagy halok... soha. - az utolsó szót már egészen halkan mondom ki, szinte suttogva. Nem túlzás ez, tényleg így van. Soha senkit nem érdekelt, hogy mi van velem, soha senki sem akart pont nekem segíteni. Nem vagyok árva, de világ életemben úgy éreztem magam, sőt talán még rosszabb volt olyan szülőkkel élni, akik nem adtak egy cseppnyi szeretetet sem, sőt apám még naponta ki is nyilvánította, mennyire gyűlöl. Szeretném tudni, hogy ő miért volt kivétel, hogy miért nem hagyott megfagyni, és hogy kicsoda egyáltalán. Legalább a nevét, ha újra elmegy, akkor tudjam kihez társítani az új és jobb életet, amit kaptam.
- Rendben, azt teszem, amit mondasz. - bólintok és láthatja a szememben a határozottságot, hogy kétség sem fér hozzá, bármit is mondd, én tényleg azt teszem. Hálás vagyok neki annyira, hogy fel se merüljön bennem, hogy bármiben is ellenkezzek vele. Lehet, hogy túl naiv vagyok, lehet, hogy azzal is számolnom kéne, hogy okkal tett ezt, hogy... egyáltalán nem puszta jó szándékból, de igazság szerint én sosem ismertem olyan mélyen az ármányt, vagy a cselszövést. Persze az más, hogy szórakozásból eljátszok egy-egy szerepet, hogy meg legyen a vacsim, de akkor is a végén mindig jó érzéssel távozik a másik fél. Nem vagyok én gonosz, csak élvezem az új életet, és ezért másokról se nagyon tudok ilyet feltételezni.
Követem, amikor lehúz a csendesebb helyre és szinte lélegzetvisszafojtva várom, hogy megszólaljon. Tudni szeretném az okokat, és még pislogni is alig merek, hogy azzal se zavarjam meg, ahogy beszél. Igen, sok mindent már megtapasztaltam a saját káromon, de még így is rengeteg kérdés van, amikről alig tudod. Többek között az a sok minden, ami abban a rémesen unalmas kis városkában történt. Vadászok és... boszorkányok és... zavaros kissé nekem ez az egész, de mégsem merek most még kérdezni, csak csendben figyelni és hallgatni.
- Igazad van azt hiszem, pedig volt, hogy kívántam, hogy... hogy ne érezzek semmit. Az elején sokszor, amikor nehéz volt, amikor még túl sok volt az emlék, de ha nincsenek negatív érzések, akkor pozitívak sem nem igaz? Nem is tudom, hogy élhettél úgy... - fájdalmas, együtt érző mosoly jelenik meg az arcomon, amikor újra az arcomat érintik az ajkai, én pedig csak finoman előre nyúlok, hogy megsimítsam az arcát. Nem tudom, hogy mi válthatta ki belőle, hogy kikapcsoljon minden érzést, de... biztosan nem lehetett könnyű élete, mint ahogy nekem sem volt. De abban tényleg biztos vagyok, hogy én nem vállalnék ilyesmit önként.
- De akkor úgy néz ki, hogy kölcsönösen segítettünk egymásnak, bár én nem tudtam róla, hogy ezt teszem. - szélesedik ki egy kicsit a mosolyom, aztán persze, hogy nagyot bólintok. Reményteli pillantással figyelem a szemeit. Nagyon örülnék neki, ez látszik rajtam, hiszen nincs mellettem senki más, senki, aki azért segítene, mert segíteni akar. Nem is engedtem eddig senkinek, hiszen könnyebb egyedül, csak szórakozni, de mégis csak ember vagyok... voltam, és az ember társas lény. Mindegy, hogy az a társ egy barát, egy szülő, egy báty, vagy bármi más, netán csak egy kutya, de akkor is társ.
- Nincs senki, és szeretném, ha mellettem lennél, amíg lehet. - nem várom én el, hogy innentől pátyolgasson a végtelenségig, de egy kicsit igenis jót fog tenni, hiszen olyan sok a kérdésem. - Miért zűrös az életed? - Adagolni, szépen lassan adagolni. Nem akarok minden kérdést azonnal rázúdítani és biztos, hogy nem egy félreeső utca erre a legalkalmasabb, de akkor is nehéz magamba fojtani mindent, amit tudni szeretnék.

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Piactér Szomb. Jan. 25, 2014 8:34 pm

Ariana & Daryl
Sose hittem volna, hogy olyan sokat jelent majd az ha utánam jön. De igen is sokat jelent. Megállok ahogy a kezemre teszi a kezét és visszafordulok majd a szemébe nézek és elhatározást látok nem pedig gyűlöletet. Hálás nekem? Nem-nem. Ezért az életét senki sem lehet hálás.
-Butaságokat beszélsz Ariana, ez az élet amit kaptál tőlem nehéz és állandó veszéllyel jár, na meg felelősséggel. Ne hálálkodj érte. – Legszívesebben azt mondanám, itt maradok és segítek neki, hogy nem mozdulok mellőle, de ezt így nem ígérhetem meg. Állandó mozgásban kell maradnom.  Elég csak rá néznem és tudom a teljes igazságot és az őszinteséget várja tőlem. Amit persze megérdemel.
-Drága Ariana… - Itt meg is akadtam, a gondolataim sose voltak még ennyire kuszák. Szeretnék mindent elmondani neki, hogy mit miért tettem, de attól tartok ezzel csak még jobban összezavarnám. Borzasztóan sajnálom, hogy miattam volt bűntudata a gyilkolásokkal kapcsolatban. Meg kellett volna tanítanom neki, hogy hogyan legyen érzelem mentes az életekkel szemben, de mint az öcsémnél itt is kudarcot vallottam.
-…Daryl a nevem, Daryl Dicker. De nem biztonságos tudnod, ezért kérlek, hogy ne próbálj kapcsolatba lépni velem ha azt mondom ne. Most pedig elmondok mindent amit már régen meg kellett volna tennem. -  Nagy levegőt veszek és érzem ahogy minden egyes emlék újra végigmarja a bensőm. Mindent újra végig élek, ahogy elragadják a kistestvérem mellőlem és ahogy minden nap azért imádkozom, hogy megtaláljam Őt. Majd ahogy az a vámpír átváltoztat és örök nyughatatlanságra ítél. Minden szép lassan lepereg ismét mint egy fejre állított homokórában a finom, puha homok. Behúzom Ariana-t az egyik olyan fal mögé ahol nem hallhat meg egyetlen egy illetéktelen sem. Majd még egyszer végig nézek az utcákon és végül a lány felé fordulok.
-Mikor megtaláltalak csak egy lányt láttam aki ugyan úgy magára van ítélve ahogy én. Megmentettelek majd vigyáztam rád amíg megtehettem. Sajnos az idő nem volt elég ahhoz, hogy mindenre felkészítselek. Amit igazán tudnod kell már biztos elsajátítottad. Csak segíteni tudok valamennyit. Egy ragadozó vagy akinek az érzékeire kell hagyatkoznia, a hallására, látására, kifinomult tapintására. Gondolom ezeket már tudod. Viszont egy valamit sose mondtam el neked, még pedig azt, hogy hogyan veszítsd el az emberi önmagad, hogy hogyan válj egy kegyetlen gyilkológéppé anélkül, hogy bármilyen nemű megbánást is éreznél az áldozat halálával kapcsolatban. Csak egyszerűen nézz magadba és zárj ki mindent a fejedből, ha igazán nem akarsz többé érezni kifog kapcsolni az a kis kapcsoló. De… - Megfogom a kezét majd egy kicsit megszorítom.
-…nem éri meg. Nekem elhiheted. A közöny és a nemtörődömség így is állandó társaddá válhat. nem kell hozzá mindent kiölnöd magadból. Ma hálás voltál nekem azért mert átváltoztattalak, de igazából én vagyok hálás neked azért mert visszaváltoztattál. Mikor megpillantottalak a vészkapcsoló megbillent és újra visszanyertem önmagam és azóta sem hagytam, hogy az érzéseim megőrjítsenek és a kétségbeeséstől visszaessek abba a sötét verembe ahol csak egy test voltam akinek nem számított semmi. – Megcsókolom az arcát és továbbra is fogva tartom a tekintetét. Még mindig egy törékeny lány, akinek kell a támasz, hogy valakiben bízzon, szüksége van valakire.
-Szeretnék melletted maradni vagy legalább segíteni neked a továbbiakban, de ahhoz az kell, hogy te is akard, ha már van valaki akiben bízol és segít akkor nem erőltetem rád az én zűrös életem. – Nem is tudom mit mondhatnék még. Próbálom jóvá tenni a dolgokat amiket elhibáztam. Dave is ezt szeretné, hogy próbáljak meg élni. Ő se akarná, hogy mindig is a kudarcaimba fulladva éljek.


Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Piactér Szomb. Jan. 25, 2014 3:45 pm

Daryl & Ariana




Szerintem tökéletesen érthető, hogy kissé kiütött ez a hirtelen találkozás. Az enyhe kifejezés, hogy fogalmam sincs, hogy mit is mondjak, hogy mit kéne kérdezni. Ez a tipikus helyzet, hogy annyi kérdésem lenne, hogy képtelen vagyok hirtelen mindet kimondani, a sorrendet pedig nehéz lenne felállítani, ezért marad végül egyetlen szó, ami úgy gondolom, hogy mindent magába foglal. Bizonytalanul pillantok rá, hiszen őszintén szólva megint annak az összetört kislánynak érzem magam, aki évekkel ezelőtt voltam. Akinek sikerült megváltozni, aki erősebb lett és sokkal keményebb, de most mintha mindez semmit sem érne. Közelebb lép és én nem is tudom, hogy mit mondjak. Nem hiszem, hogy a keze a számra kell, hogy kerüljön, mert amúgy se lennék képes kinyögni egy árva szót sem, de így végképp belém folytja még a levegővételt is pár pillanatra. Nagyokat pislogok csak, és úgy várom a választ, mintha a megváltás közeledne.
- Én... én megöltem másokat, több embert is az elején. Csak, mert nem segítettél. - bököm ki aztán, de végül megkeményítem az arcomat. Nem akarok most kiborulni, sőt később sem. Persze akkoriban szörnyű volt, nagyon szét voltam csúszva, utáltam magamat, de megbékéltem már ezzel az egésszel és tudom, hogy így jobb nekem. Csak a kezdeti nehézségektől óvhatott volna meg, ha mellettem marad és nem hagy csak úgy a sorsomra. Arról nem is beszélve, hogy még a mai napig is alig tudok erről az egészről túl sok mindent. Csak élem az életem kicsapongón és önzőn, és közben őszintén szólva fogalmam sincs, hogy pontosan mivel is jár az, amivé lettem. Arról sem tudok, hogy ha akarnám kikapcsolhatnám akár az érzéseimet is, pedig volt időszak, amikor ez nagyon jól jött volna. Az újabb szavakra kissé ráncolom a homlokomat. Úgy nézek ki, mint akinek tönkre tette az életét? Persze nem tudhatja, hogy mi is történt velem azóta. Végül csak megrázom a fejem, de nem jönnek olyan gyorsan a szavak, ahogy szeretném. Pedig ebben nagyon sokat fejlődtem, a beszéd már jobban megy, mint gyerekkoromban, sokkal jobban. Csak némán várom végig, ahogy lágy csókot ad az arcomra, simít végig az arcomon, végül pedig hátat fordít és a motor felé indul. A lábaim nehezek, de végül mégis sikerül kimozdulnom ebből a befagyott állapotból és rávenni magam, hogy megmozduljak.
- Várj... - elhaló hang, emberként meg sem hallaná, vámpírként azért nagyobb esély van erre, de persze e mellett utána is indulok és amikor beérem a karjára teszem a kezem, hogy felém forduljon, ha eddig még nem tette meg. - Nem kell sajnálnod, új életet adtál. Úgy... én nem voltam alkalmas semmire, így minden más... jobb. Hálás vagyok! - egy félszeg mosolyt is megeresztek a végéra annak ellenére, hogy részben az apám szavai buknak ki a számon, hiszen ő mondta el annyiszor, hogy nem vagyok a világra való, hogy nem kéne élnem, hogy nem is érdemlem meg azt, hogy létezzek. Mégis itt vagyok, mégis van valaki, aki úgy döntött, hogy igenis van helyem a világban. És én nem lehetek elég hálás neki ezért.
- Elárulod a neved és... és... legalább beszélsz nekem pár dologról ezzel az egésszel kapcsolatban? - először majdnem azt csúszik ki a számon, hogy ne menjen most sehova, hogy marad-e, ha már most itt van, de nem várhatom el, hiszen nem is ismerem, ő sem engem. De legalább most mondhatna nekem legalább egy keveset erről az egészről, mert még mindig csak azt tudom, amit kitapasztaltam főként a saját káromon.

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Piactér Szomb. Jan. 25, 2014 9:01 am

Ariana és Daryl
Miért? Csak ennyit mondd, de tudom ebbe a válaszba mindent bele kell foglalnom ahhoz, hogy megértse, amit tettem az úgy volt helyes és, hogy ezzel csak az életét könnyítettem meg. Velem egy fedél alatt élni rosszabb mintha egy csata közepén kellene meghúzódni. Csak megkíméltem Őt attól, hogy idővel neki kelljen elhagynia engem. Közelebb lépek, már-már annyira közel, hogy érzem bársonyos leheletét az arcomon. Végig simítok az arcán majd ujjamat a szájára helyezem és csendre intem. Egy kósza kis hajtincset kisimítok arcából és elmosolyodom.
-Ariana, tettem amit tennem kellett. Hogy akkor miért nem hagytalak meghalni számomra is rejtély, de nem tettem. Hogy elhagytalak és felkészületlenül engedtelek szabadjára új életed felé, meggondolatlanság volt, de szükséges. Most vehetjük úgy, hogy a sors adott még egy lehetőséget, hogy meglássam mire jutottál nélkülem. Örülök, hogy nem a halál híredre kellett visszajönnöm. - Még magam is meglepődöm azon milyen részletesen és hosszan fejtettem ki amit gondolok vagy érzek. De ennyit megérdemel ez a lány akinek azt ígértem mikor felriadt, hogy vigyázok rá és egyengetem majd az útját. Nehéz egy magamfajtának elviselni a kudarc keserű ízét, de kudarc nélkül siker sem létezik. Az öcsém képe ugrik elém, hogy sikertelenül fejeztem be a keresését. Minden nap úgy kelek, hogy az öcsém arca lebeg a szemeim előtt és szemrehányó tekintettel vizslat csak mert abbahagytam a kutatást utána. Talán ez az ami akkor azon a napon segített abban, hogy visszanyerjem önmagam és, hogy segítsek ezen az ártatlan lányon akit a fagyhalál környékezett. A vészkapcsolóm visszapattant és az érzések amiket eltemettem újult erővel törtek a felszínre.  A fájdalom, a törődés, a segítőkészség, az önzőség mind arra összpontosított, hogy megmentsem a kihűléstől a lányt. A felelősség az évek során sem tűnt el. Csak próbáltam nem tudomást venni arról, hogy valakinek szüksége van rám.
-Ariana, nagyon sajnálom, hogyha tönkre tettem az életed azzal, hogy magam fajtává tettelek. - Még számtalan dolog van ami miatt sajnálkozhatnék, de annyi idők sincs ebben a nyomorult világban, hogy megfogalmazhassam mind. Csak remélni tudom, nem gyűlölettel tekint rám. Talán jobban fájna az ha Ő gyűlölni mint az öcsém elvesztése. Még egyszer végig simítottam az arcán majd egy lágy csókot leheltem arcára és elindultam vissza a motorhoz. Ha megbocsát nekem utánam jön, ha nem akkor most láttuk egymást utoljára és többet nem fogom felkeresni is megkeseríteni ezzel az életét.

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Piactér Pént. Jan. 24, 2014 6:44 pm

Daryl & Ariana




Olyan baromi nehéz választani! Persze magamnak már találtam egy pár fülbevalót és egy új karkötőt is. Tudom én, hogy az ajándék vásárlást nem úgy kell kezdeni, hogy az ember magának szerzi meg azt, amire amúgy nem is volt szüksége, hiszen ékszerem már így is van egy jó nagy doboznyi, de... akkor sem tudtam nekik ellenállni. Egy a kis holdacska, a róla lecsüngő macskával és az egyszerű ezüst fonatos karkötő... hát van aki ezeket csak úgy itt tudná hagyni?! Csak az a kérdés, hogy vajon mikor jutok el oda, hogy azt is megvegyem, amit kéne. Az ajándékot, ha már azért vagyok itt. Már legalább másodszor járom végig a sorokat, és még mindig semmi. Persze jóval könnyebb lenne, ha mondjuk ismerném már eléggé, vagy ha már közelebbi viszonyban lennénk, de így még egyelőre ködösek a lehetőségek. Azért persze járatom az agyamat és minden újabb lépésnél megfigyelem a kipakolt dolgokat, hátha valamit kiszúrok, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Remélem ,hogy van erre esély, ha csak egy kicsi is, de...
És akkor látom meg. Ismerős arc még így a napszemüvegen át is, és konkrétan biztos vagyok benne, ha most lenne valami a kezemben, akkor úgy, mint a filmekben, képes lennék csak úgy leejteni és ha még törékeny is lenne, akkor ripityára zúzódna a kemény betonon. Rendesen lefagyok, főleg amikor meg is áll előttem és leveszi a napszemüveget. Nem mondom, hogy nem érdekelt ki ő és nem fordult meg a fejemben, hogy meg kellene keresni. De úgy voltam vele, hogy ha őt nem érdekeltem, akkor nincs értelme. És most mégis itt áll előttem, nekem pedig még a szám is kissé tátva marad. Persze csak néhány millimétert, de akkor is. Kell pár pillanat, mire egyáltalán odáig eljutok, hogy megszólaljak, nagyon nehezen megy, nagyon-nagyon! Végül néhány gyors pislogás után sikerül összeszedni magam. Kavarognak az érzések, azok, amiket az utóbbi években igyekeztem egyszerűen csak kizárni az életemből. Nem tudom, hogy mérges vagyok, vagy hálás, vagy inkább mindkettő egyszerre, de ez így persze túl sok, hogy el is férjen bennem.
- Igen... rég. - ennyit sikerül első körben kinyögni. Nem ezt akartam, de nem is tudom, hogy pontosan mit akartam. Egyszerűen rémesen nehéz bármilyen szót is kinyögni. Túl sok bennem a kérdés és nem tudom, hogy miért most válaszolna rá, ha akkor egyszerűen csak ott hagyott.
- Miért? - egy szó, egyszerűen nem megy több, és ez ost sok mindenre él. Miért hagyott ott, miért változtatott át, miért nem segített eligazodni ebben az egészben, miért nem készített fel, miért nem hagyott meghalni... miért jött most ide és nem került el csak egyszerűen, amikor felismert. A tekintetem már szinte könyörgő, hogy legalább egy valamire választ kapjak, hogy legalább valamit mondjon, hogy ne kelljen egyszerűen csak elrohannom és faképnél hagynom. Nem jó ez most, nem kéne itt lennie és összezavarni mindent! Olyan jól alakult! Bőven elég anyám temetése, az is felszakítja a régi sebeket, és most még ez is... vajon ki lehet kapcsolni az érzéseket valahogy?

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Piactér Szer. Jan. 22, 2014 7:56 pm

Ariana és Daryl
Egy kisebb séta a fényűző New Orleans-ban. Rég volt már mikor erre vetett a sors. Most is csak egy munka ami elráncigálhatott tervem mellől. A piactéren bóklászva vélem felfedezni, hogy kedvenc kis teremtményem pont előttem sétálgat. Mikor is volt? Egy igen hideg napon mikor rátaláltam a már teljesen átfagyott lányra. Tény, hogy van benne valami különleges. Csak elég volt meglátnom és visszakapcsoltam a több évtizede lekapcsolt érzéseimet. Már nem lehetett rajta máshogy segíteni, csupán ha átváltoztatom. Nem gondolkodtam sokáig, sose tettem. Mikor felébredt és még zavart volt törődtem vele majd megmutattam mit kell tennie ha rá tőr az éhség. Büszke voltam rá. De a pátyolgatás ideje is lejárt. Engem meg szólított a munkám és a bosszúm. Köszönés és minden buta emberi szokástól eltekintve csak úgy leléptem. Nem tartoztam neki semmivel ahogy Ő sem nekem. És ahogy látom jól boldogult. Életben van, tehát jó munkát végeztem. Csak nézem ahogy körbe-körbe járkál. Felteszem a napszemüveget és elindulok felé. Kizártnak tartom, hogy nem ismer fel. De ha még így is van. Nem számít. Majd bemutatkozom újra. A munka amit a megbízóm rám bízott várhat egy kicsit. A szerencsétlen vámpír akivel végeznem kell még ma úgy is egy sikátorban bujkál. Innen érzem a félelem szagát. Elcsevegek rég nem látott "családtagommal" majd megkeresem és véget vetek félelmeinek. Megállok a lenyűgöző szépség előtt és leveszem a napszemüveget. Egy mosoly kíséretében megszólítom.
-Üdv Gyönyörűm! Rég találkoztunk. - Egyelőre ennyit is elégnek találok. Nem vagyok a szavak embere és ha felismer tudni fogja, hogy sokkal többet ne is várjon tőlem. Nem tartom kizártnak hogy elküld majd melegebb éghajlatra hisz se szó se beszéd itt hagytam, és egyedül kellett boldogulnia. Még emberként egy valamit tartottam fontosnak. Ha valamit tettem vállaljam érte a felelősséget. Vámpírlétemre ez egy kicsit átalakult. Ha megtettem valamit akkor el kellett takarítanom magam után. Ariana-val kapcsolatban az eltakarítás nem ment volna, védtelen volt én pedig az újonnan előtört érzéseimnek köszönhetően sebezhető. Ezért él még ma is. Mert képtelen voltam akkor megölni.  

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Piactér Szer. Jan. 22, 2014 6:51 pm

Daryl & Ariana




Nem, nem és nem kell, hogy kicsit is lelkiismeret furdalásom legyen. Lehet, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha kikapcsolnék mindent, de azt akarom, hogy egyedül is képes legyek ezen felülkerekedni ilyen segítség nélkül. Ha eléggé akarom, akkor igenis menni fog! Ha mindent kikapcsolok, akkor félek, hogy minden más is kiesik, és nem leszek képes reálisan gondolkodni, ami most viszont nagyon is kell. Nem lehetek érzelemmentes, csak épp meg kell játszanom magamat úgy, ahogyan eddig, ha egyszer azt akarom, hogy rajta csattanjon a bosszúm. Akkor is, ha egész... kedves. Nem! Nem kedves! Ugyanolyan szemét, mint mindenki más, csak minden bizonnyal elég jól adja a kedves pasit, de már többször is célzott rá, hogy mennyire jól nézek ki, ami egyértelműen mutatja, hogy a külső számít neki, ahogy mindenkinek, szóval rohadtul nem kedves, csak úgy tesz, hogy megkapja, amit akar! Ha ezt eleget ismételgetem, akkor tényleg el is hiszem és valósság válik nem igaz? Akkor pedig elszáll szépen minden buta kétség és nem lesz itt semmi gond. Biztos vagyok benne, hogy menni fog, hiszen olyan tökéletesen elterveztem mindent. Semmi más dolgom nincs, mint hogy magamba bonyolítsam, aztán jól átverjem a palánkon. Ez... teljesen... egyszerű... nem? Nem szabad elbizonytalanodni épp a célegyenesnél. Mintha végig első helyen vezetnéd a Marathont, aztán mégse lennél biztos benne, hogy neked kell nyerni. De nekem kell nyerni! Senki másnak nem lehet, hiszen olyan hosszú éveken keresztül voltam mindig én a vesztes, most már ennek végleg vége!
De akkor is kell egy kis levezetés, arra pedig jó lesz a piactér. Na nem azért, hogy mit tudom én, vegyek egy zsák krumplit. Az fel sem merült, nincs rá szükségem és amúgy se akarok cipekedni, még ha maga a súly nem is jelentene gondot. De nem is úgy vagyok öltözve. Testhez álló kék farmer feszül formás hátsómon, egy viszonylag visszafogottan magas sarkú, hosszú szárú sötét barna bőr csizma védi a lábamat, felül pedig egy az időjáráshoz mérten viszonylag meleg és bélelt bőrkabát. Kell ez a látszat kedvéért, még ha akár egy szál pólóban is kijöhettem volna. Egyelőre persze csak nézelődöm, azon gondolkodom, hogy mit is vehetnék ennek a kis szöszkének, valami kis apróságot, amit majd azon az ominózus kosarazáson a kezébe nyomhatok, mintha csak úgy véletlenül láttam volna meg, és pont ő jutott volna az eszembe róla és nem e miatt jártam volt a piacot egy órán keresztül. Csak jönne már szembe velem az a rendkívül ötletes kis ajándék végre!

Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Piactér Hétf. Ápr. 22, 2013 9:28 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Piactér

Vissza az elejére Go down

Piactér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Francia negyed-